Sharanagati

Jadhunáth kérdése: Folyamatosan instrukciókkal látsz el bennünket, amiért nagyon hálásak vagyunk, de a képnek egy kicsit a dinasztikus részén: képzeld azt, hogy van egy barátunk, aki egy király, és megpróbálja egyesíteni a mérges földesurakat, és fel kell építenie Isten országát. De sajnos a földesuraknak megvan a maguk tapasztalata és elképzelése. A nagy bhadzsanán és az anartháktól való megszabaduláson kívül mi mást tehet még barátunk?

Tírtha Mahárádzs: Bonyolult kérdés és egyszerű válasz. Mert ha lefordítom a kérdésed, az ácsárja építi az országot, igaz? És a guruknak vannak véleményei.

Jadhunáth: Nem. Hogyan? A király szolgálta guruit.

Tírtha Mahárádzs: Azt gondolom itt csak nekem van jogom azt mondani „nem”. De ez a történet egyik olvasata. Ott van a fej – ácsárja azt jelenti, hogy túl a guru szinten. Ácsárja azt jelenti, hogy nem kell csinálnod semmit, bármit is teszel azt lelki elkötelezettséged bizonyítéka. Tettekkel tanít. A guru szavakkal tanít, az ácsárja tettekkel. Bárhogy is az aktív prédikátoroknak lehet különböző véleménye, mert különböző terepeken dolgoznak. És néha minél jobban szeretnék bizonyítani az igazukat. Ezért kell egy ácsárja, aki kontrollálja az egész szituációt. És természetesen különböző módjai vannak az erőteljes prédikátorok kontrollálásának. Az egyik, amit Sríla Prabhupád csinált. Egyik alkalommal a szannyászíjait instruálta. Sokan voltak a szobában, és megkérdezte az egyik prédikáló szannyászít: „Mit csinálsz?” így válaszolt: „Nos, Prabhupád, minden héten más templomban vagyok, és próbálok segíteni, elintézek dolgokat. Néha nagyon túlterheltnek érzem magam, és olyan nehéz ennyit utazni, hogy úgy érzem egy kis pihenésre van szükségem.” Aztán Prabhupád így szólt: „Nos, ez nem elég. Nem szabadna egy hétig egy helyen maradnod, maximum három nap, és menj tovább.” És kihangsúlyozta: „Nem szabad megállnod, ne maradj egy helyen.” Végzett tehát ezzel a szannyászíval, majd a következőt kérdezte: „És te mit csinálsz?” Így válaszolt: „Prabhupád, én is utazom.” Erre azt mondta: „Micsoda? Utazol?! Nem szabadna elmozdulnod, egy helyben kell maradnod! Nincs megengedve neked az utazás!”

Az instrukciók tehát a szükség szerint működnek. Sríla Srídhar Mahárádzs más módszert alkalmazott. Amikor eljöttek a nagyszerű prédikátorok, és beszámoltak róla, hogy hogyan zajlanak a dolgok Amerikában, Dél Amerikában, Ausztráliában, Európában, Angliában – a világ különböző részein. És megkérdezték: „Kérlek Mahárádzs, láss el minket tanácsokkal, hogy hogyan csináljuk, láss el minket instrukciókkal?” és így válaszolt: „Jobban tudjátok.” Később hozzá tette: „Felhatalmazlak, hogy véghezvigyétek.” Mindenki elégedett volt. A különböző ácsárják tehát különböző módszereket alkalmaznak, hogy kontrollálják a nagyon erőteljes prédikátorokat. Ez a kérdésed egyik olvasta. De ismételd meg nekem megint hogyan is hangzott?

Jadunáth: Ha van egy király barátunk, és ha megpróbálja felépíteni Isten országát dinasztikus perspektívából nézve, és megpróbál más erőteljes egyéneket egyesíteni, mit tegyünk még azon kívül, amit elmondtál?

Tírtha Mahárádzs: Nem látom a dinasztikus út részét, de bárhogy is, ez egy hiba. Az egész gondolkodásmód hiba. Mert Isten országa már megvan. Már létrejött.

Jadunáth: De a dinasztikus megközelítés nem azt jelenti, hogy Isten országa más világokat is elér? Olyan, mint ha kiterjedne, vagy fokozódna, a dinasztikus megközelítés tehát az lenne – mások is élhetnének Isten országában, megtapasztalhatnák ezt a királyságot, ami már eleve létezik.

Tírtha Mahárádzs: Eljön az idő. Eljön az idő. Nem rajtunk múlik. Mi csak egy magasabb terv szolgái vagyunk. Néha apró dolgokkal kell foglalkoznunk annak érdekében, hogy megőrizzük, és túléljük a nehéz időket. Máskor magot vetünk. Következőnek aratunk.