Sharanagati

Az emberi életnek VAN értelme. És ez nem a szenvedés, nem az, hogy elvesszünk az anyagi lét labirintusában, nem az, hogy haszontalan dolgokra vesztegessük az időt, hanem, hogy megtisztítsuk a tudatunkat és, hogy szívbéli érzéseinket megnyissuk a szerető Isten felé.

Emberi lény azt jelenti, hogy Isten képmására. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Ugyanezt említi a Srímad Bhágavatam, India egyik szent könyve is, a különböző élőlények közül az emberek szolgálnak Isten lakhelyéül.* Ez azt jelenti, hogy Isten jelen van saját lakhelyén és az emberi lényekben is. A tested tehát olyan, mint egy templom, mert a templom Isten háza, amit Neki emeltek. Testünk természetes mód neki építtetett. Ez a test lelki haszna, ha az imádatra használjuk. Isten imádatára és a saját javadra.

Persze ha egy ház valakinek van szentelve, annak következményei is vannak. Egyre inkább tudatosnak kell lennünk arról, hogy tetteink, gondolataink, szavaink is Hozzá tartoznak. És ha tudatában vagyok ennek, akkor nem viselkedhetek rosszul, nem lehetek rossz. Mert az Úr jelen van, velem van, szépen kell hát viselkednem. Mint amikor azt gondolod, hogy egyedül vagy, arra gondolsz, hogy senki nem látja, nem probléma ha megteszek néhány apró dolgot. Amikor azonban társaságban vagy, jobban viselkedsz. Ugyan így, ha tudatában állsz annak, hogy MINDIG kapcsolatban állsz Istennel, Krsnával, akkor legelőször is tudatosan jól kell viselkednünk. Először szándékosan, majd természetesen. A kettő közötti változás a tisztulási folyamat.

Használj fel mindent a magasabb cél szolgálatában. Ha van pénzed, használd jó célra. Ha van tested, használd lelki célra, önmegvalósításra. Ha vannak érzékeid, tisztítsd meg őket. Ha van valamilyen tehetséged, használd Isten dicsőségére. Bármit kaptál, ajánld vissza Neki. Ez a legjobb módja annak, hogy lelkivé váljunk, ha kialakítjuk a kapcsolatot Vele.

*„A különféle madarak az Úr mesteri művészi érzékét jelölik. Manu, az emberiség apja intelligenciájának jelképe, az emberiség pedig a lakhelye.” /Bhág. 2.1.36./