Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Ha megvizsgáljuk a családi kapcsolatokat a lelkiség szempontjából, általában azt látjuk – legfőképp a kereszténységben – hogy az emberek úgy tekintenek Istenre, mint apára. Ebben az esetben mi természetesen alárendeltek vagyunk; Ő az apa, mi pedig olyanok vagyunk, mint a tévelygő fiak és leányok. Olykor kialakulhat bennünk egyfajta megértés a családi kapcsolatokra vonatkozólag – mikor Isten nem csak az apa szerepét tölti be, hanem más szerepeket is, mint amikor úgy érzitek, hogy Isten a fiatok. Azt mondják, hogy ilyenkor a bhakta kifejleszti felsőbb tudatosságát.

Kezdjük az első érzéssel – amikor úgy érzed, hogy Isten az apád. Pradjumna egy nagyon jó példa erre. Pradjumna Krisna fia; nagyon szépen ismertetik az ő hozzáállását apjához: „Sosem beszélt az apjával hangosan. Alig nyitotta ki a száját – nagyon tiszteletteljes volt. Még azt sem mutatta, mikor az arcát könnyei áztatták, csak Krisna lótuszlábait nézte. Azonnal engedelmesen elvégezte a kötelességeit, minden feladatát nektári kötelességként vállalt. És ha Krsna nem értett egyet bizonyos dolgokban, akkor elutasította, mint a mérget, még ha édes is volt, mint a nektár.”

Pradjumna hozzáállása és tisztelete Krisna, mint apja iránt – úgy gondolom ez nagyon példaértékű. Krisnának sok fia volt, mivel Dvárakában élő valamennyi feleségétől tíz fia született. Amikor ezek a fiúk látták, hogy Krisna visszatér Dvárakába, elöntötte őket az extázis és elkezdtek hibát hibára halmozni. Tudjátok, mint amikor nagy szorongást éreztek, elveszítitek a kontrollt, ez történt velük is.

Mik az engedelmes fiak ismertetőjelei? Mindig tiszteletüket és hódolatukat ajánlják, szelídek és alázatosak, engedelmesek és készek elfogadni az iránymutatást, még a köhögésüket és nevetésüket is szabályozzák Krisna előtt. Olyan tisztelettudóak voltak, hogy nem beszéltek Krisna magánügyeiről sem. Mi pedig a rasza-katháról szeretnénk beszélgetni? Hol van ez a nagyfokú tisztelet? A teljes engedelmesség? Először ki kellene fejlesztenünk néhány jótulajdonságot, hogy beléphessünk a személyes szintekre.

Ez az egyik szempont – amikor elfogadjuk Krisnát vagy a Legfelsőbb Istent apánkként. Sokszor olvasunk és hallunk másféle családi kapcsolatokról is – mint amikor Jasódá Mama és Nanda Bábá játszák az anya és apa szerepét. Az előző szinten a bhakta nagyon tisztelettudóan közelít Krisnához, illetve ezen a másik szinten, amikor Krisna gyermekként jön el, ez még bájosabb. Az természetes, hogy mi alárendeltnek érezzünk magunkat, de amikor Ő kész alárendeltként eljönni az annyira szép. Hogyan van ez? Mert Nanda és Jasódá mindent elsöprő szeretetének még Krisna sem tudott ellenállni.

Tehát az egyik felfogás szerint a családi kapcsolatokban Isten az apa. Majd találkozunk az ellenkező felfogással – mikor Isten a fiú. Az egyik esetben végrehajtjátok az összes tapaszt és fohászt, azért, hogy Krisna a családtagotokként szülessen meg. Ők vagy nagyon tiszta lelkek, vagy örök társai. A másik esetben, amikor hasonló hozzáállást fejlesztünk ki és ápoljuk ezt a hangulatot az az, amikor Krisnát gyermekünkként szerethetjük. Ez a fajta hozzáállás és lelki gyakorlat kedvezőbb – amikor ezt a magasabb hangulatot megérezzük, nem az úgynevezett ‘vérszerinti’ kapcsolatban vagyunk. Ezt a hangulatot vagy Krisna, vagy egy tiszta bhakta különleges kegye révén nyerhetjük el. Ahhoz, hogy ez a hangulat teljesen kifejlődhessen és viszonzást is kapjunk az Úrtól, teljes és maximális megtisztulás szükséges.