Sharanagati

(az előző rész folytatása)

Ha visszatérünk az eredeti témához, hogy Brahmá instrukciókat kap Krsnától, hogy hogyan végezze jobban a munkáját, akkor láthatjuk, hogy Krsna saját magával indítja a tanítást. Ahogyan a Bhagavad-gítában is: aham, én vagyok. Itt is ezt olvashatjuk: „Korábban is léteztem, most is létezem, és a jövőben is létezni fogok.” A figyelem központjában tehát Ő áll, mert saját magát írja le, mint a múlt, a jelen és a jövő legfontosabb összetevőjét. És ugyanakkor, majdnem azonnal ki is szélesíti látókörünket, mert az időről is beszél. A múlat, a jelent és a jövőt említi, de igazából az örökkévalóságra gondol. Mert mit is mondhatnánk a teremtés rövid kis időtartamairól? Néhány kis kalpa és juga itt-ott, néhány százmillió év ide vagy oda… Az örökkévalóságról beszél. Az univerzum élettartama háromszáztizenegy-trillió év. Elég hosszú idő. De azt mondják, hogy rövidebb, mint Krsna egy pislogása. És miért oktatja Brahmát második lépésként az időről; először Önmagáról, majd az időről? Mert neki és nekünk is meg kell értenünk, hogy örökkévaló lelkek vagyunk.

És ha örökkévaló lélek vagy, van értelme elvesztegetni egy percet is az életedből? Azt mondhatjátok: „Nos, ha örökkévaló lelkek vagyunk, akkor van időnk. E helyett a meditáció helyett, mely oly sok időt vesz igénybe, inkább elmegyek a golfklubba.” Vagy más nagyon fontos elfoglaltságot találunk. Oly sok butasággal tudjuk elfoglalni magunkat. De mi lesz az eredmény a végén? Amikor találkozol Jamaráddzsal és megkérdezi: „Hé, kedves fiam, mivel telt ez életed?” „Nos, eljártam a golfklubba.” „Feketepont.” „És elolvastam az összes újságot is. Ráadásul nagyon engedelmes követője voltam a televízió gurunak. Stb. stb.” Elképzelheted milyen helyzetbe kerülsz akkor: „Óh, hibáztam, ó Istenem!” De már túl késő, ki kell fizetned a számlát. Jobb még most résen lenni. Jobb félni, mint megijedni.

Meg kell értenünk, hogy örökkévaló lelkek vagyunk. És ha rendelkezünk ezzel a tudatossággal, hogy Krsna örökkévaló szikrái vagyunk, Hozzá tartozunk, akkor sok aggodalomtól megszabadulunk. Ezért Krsna az első versben Önmagáról és az időről beszél. Később leírja az illúziót. Valamit az illúzióval kapcsolatosan is meg kell tanulnunk. És jobb az illúzióról a templomban, a leckén tanulni, mint kimenni és közvetlen tapasztalatot szerezni. De erről a témáról majd holnap reggel beszélünk. Mert az illúzió olyannyira félelmetes téma, hogy rémálmaitok lesznek, úgyhogy este nem beszélünk róla. Esti téma – kizárólag Krsna; ez a téma békés, szép lelki álmokat hoz majd.