Sharanagati

Minden a tudatállapotunktól függ. Amilyen a hangulatunk, amilyen a tudatunk belső érzése, az fogja meghatározni a világról alkotott elképzelésünket. Ismert erről egy ősi történet. Történt egyszer, hogy három tekintélyes személyiség találkozott: Lao Ce, Kung Ce (Conficius) és Buddha. Végeztek egy kísérletet. Volt náluk egy üveg ecet, melyet először Conficiusz kóstolt meg, aki köztudottan nagyon realista ember volt. Belemártotta egyik ujját az edénybe, megnyalta, majd azt mondta: „ez savanyú”. Ezután következett Lao Ce, aki egy nagyon békés és bölcs öreg mester volt. Ő is beletette ujját az ecetbe, megízlelte, és azt mondta: „Ez édes”. Végül Buddha került sorra, és biztosan tudjátok is, hogy ő egy kicsit pesszimista. Szintén megízlelte az ecetet, és utána így szólt: “Nem, ez sem nem édes, sem nem savanyú, ez keserű.”

Tehát válasszatok, milyen típusú véleményt szeretnétek – realistát, pesszimistát vagy optimistát. Ha realisták vagytok, csak az akciót és reakciót fogjátok érzékelni. Ha pesszimisták, akkor pedig kizárólag a reakciót. Ha azonban optimisták vagytok, megpillanthatjátok a harmadik elemet – a tökéletességet. Intelligens emberi lényként kötelességünk használni a józan eszünket, és megtalálni a legeslegjobb megoldást. És tudnunk kell a világnézetünket, a mi filozófiánkat a gyakorlati életben alkalmazni. Nos, ez az egyik legnagyobb titok.

Nemrégiben volt alkalmunk mély spirituális eszmecserét folytatni néhány barátunkkal, és beszélgettünk a titkok által övezett avatásról. Megegyeztünk abban, hogy mindössze három dolog létezik, melybe beavatást nyerhetünk. Az első a tudomány. A második a titok. És a harmadik a misztérium. Mindannyian igazságokat és megoldásokat keresünk. Tehát a tudás, a titkok és a misztérium fog minket segíteni abban, hogy közelebb jussunk ehhez a megoldáshoz.

A mai világ és a mindennapi élet nem egy misztikus folyamat. Úgy tűnik, hogy minden olyan gyakorlatias. Bele vagyunk feledkezve a napi teendőinkbe, és nehéz a mindennapi élet szépségeire rálelnünk. Meg kell, hogy valljam Nektek, sok mindent elszalasztunk! Mert ha elfelejtjük megnézni a gyönyörűséges Vitosát Szófia bármely részéről, akkor ez nagy vétek. Vagy ha nem örülünk annak, hogy a napsütés felmelegíti a bőrünket, az is nagy vétek. Éppen életünk legjelentéktelenebb, egyszerű dolgai válhatnak misztériummá, ha megvan a helyes látásmódunk hozzá.

A misztériumok megértéséhez azonban megfelelő módszert kell alkalmaznunk. A titkok és misztériumok feltárulásának első lépése önmagunk megismerése. A jóga ősi tudománya szerint nem a test az énünk. Igazán egyszerűen hangzik, ugye? De ha mélyebben belegondolunk, elég nehéz megértenünk. Mit jelent, nem a test az énünk? A test valahol elkezdődik, és valahol végződik. Az eleje a születés, végül pedig elmúlik. Egyszer végeztek számításokat a test összetételéről. Gyakorlatilag testünk 75%-a víz. És még néhány kilogramm szén, és kalcium, és a többi…Tehát ha az összes elemet összeadjuk, az kb 60- 70 kg anyag. Mennyi ez? 20 leva? Úgy érzitek magatokat, mint 70 kg víz? Vagy egy kicsit több? Tehát a testünk anyagból épül fel, de azért kicsit másképp érezzük magunkat, mint az anyagi csontok, a bőr és a többi összetevő. És bármikor, amikor azonosítani akarjuk magunkat, keblünkre csapunk, és ezt mondjuk: „én vagyok’. De akkor azt is meg kell tudnunk: „akkor ki is vagyok én?” Ha ez a test átmeneti, akkor mi is a mi igazi identitásunk? Ez a lélek! Lélek-identitásunk van, mely éppen az anyagi ellentéte. Az anyag mulandó, a lélek állandó. Testünk az anyagból származik, lelkünk a lélekből. Bármi is származik bármilyen forrásból, oda kell visszatérnie. Vagyis helyzetünk szerint örökkévaló lelkek vagyunk.

Ezért mondják azt, hogy nem a test az igazi énünk. Azonban testek is vagyunk, mivel a test a testet öltött gondolat. A mi vágyunk az, hogy ilyen testünk legyen. A léleknek van vágya, ezért a vágy formát ölt a testben. Néha elhibázzuk vágyainkat, de ez nem számít. A test olyan, mint egy jármű, amelynek célja a végső állomásunk elérése.