Sharanagati

 

Hajagríva kérdése: Az anyagi létezéssel kapcsolatban volna egy kérdésem: ami valójában megköt bennünket, az az anyagi dolgoktól való függés. Mivel ez természetes ragaszkodás, hogy juthatnánk túl rajta? Néhány transzcendentalista azt mondja, vágjuk el ezeket a kötelékeket. A bhakti-jógában azt mondjuk, hogy nemesítsük őket lelkivé. Kell-e ténylegesen rájuk koncentrálnunk, vagy csupán az által, hogy egy magasabb lelki kötődést hozunk létre, le tudjuk-e őket győzni?

Szvámí Tírtha: Kérdésed első fele tehát arra vonatkozott, hogy hogyan találjuk meg az egyensúlyt az anyagi és a lelki között. Ha ezt egy fanatikus embertől kérdezed – legyen az fanatikus materialista, vagy fanatikus spiritualista – bizonyára így felel majd: „Add fel teljesen a másik oldalt! Ez a mi egyensúlyunk – nincs olyan, hogy egyensúly!” Ha egy opportunistát kérdezel meg, azt válaszolja: „Légy okos! Ülj meg két fenékkel egy lovat!” Ám ha egy lelki megvalósítással rendelkező embert kérdezel meg, azt fogja tőled kérdezni: ’Anyagi? Az meg micsoda?’ Hiszen az ő látásmódja teljességgel lelki, számára semmi sem anyagi. 

Az pedig nagyon is igaz, hogy a bhakti-jógában megpróbáljuk a testet és az anyagi világ valamennyi eszközét Krsna szolgálatába állítani. Nézzük például a szemeket! Néha a szemek, …hát nem néha, hanem mindig keresnek maguknak valami látnivalót. Egy egészséges fiatalembernek elemi szükséglete, hogy az utcán megfelelően szemügyre vegye a jó alakú nőket. Akkor mi a teendő, tépjük ki a szemüket? Az nem fog segíteni, hiszen a vágy megmarad, ezért a mi javaslatunk: adjatok valami jobbat, még sokkal szebbet, mint egy női alak! Ezért létezik egy nagyon szép könyv Krsnát ábrázoló gyönyörű festményekkel, A Szépség formája – ez való igazán a szemek kontrollálására. Mutassatok hát jobb tárgyakat a szemnek, hogy azokból származzon az örömötök!

Hasonlóképpen valamennyi különféle szerv megpróbál benneteket különböző irányokba eltéríteni. A nyelvetek különböző ízek megismerésére csábít, a fül különféle tanácsokat és híreket akar hallani, általában a másokról szóló rossz híreket, a nemi szervek mindig a másikkal való egyesülésre csábítanak – így vagyunk berendezve, így működik a testünk, mégis létezik egyfajta kontroll, amit gyakorolnunk kellene. Ez a mi módszerünk: bármid is van, használj fel mindent Krsna szolgálatára! Hrsíkésa hrskésa szévanam[1] „Az érzékekkel az Érzékek Urát szolgálni.”

Gyakorlatilag valamennyi testi funkciónkat és testrészünket felhasználhatjuk Krsna szolgálatára, ahogy azt Ambarísa Mahárádzs is tette. Ókori király volt, a meghódolt lélek gyönyörű példája. Amint tudjátok, királynak lenni felelős hivatás – sok-sok adminisztrációval és még ezzel-azzal jár, ám ő hajlandó volt, hogy szétossza és ráruházza ezeket a feladatokat másokra. Csupán egyetlen dolog létezett, amit sosem adott át másoknak – Krsna imádata. Ezt mindig maga végezte. 

Miért fontos ezt megemlíteni? Mert hajlamosak vagyunk rá, hogy magunk helyett másokkal csináltassuk meg a dolgunkat. Például ha édesapa vagy, a sásztrákból nagyon könnyen megtanulod, hogy bármi, amit az apa nem tudott elvégezni, azt a fia fogja. Majd a következő napon így szólsz: ’Már megint púdzsá? Majd a fiam megcsinálja.’ Ne találjatok kifogásokat – ahogy Ambarísa sosem hanyagolta el a Legfelsőbb szolgálatát. És király létére hajlandó volt rá, hogy végtagjait is felhasználja a szolgálathoz – kezeivel a templom padlóját törölte fel, lábai arra szolgáltak, hogy segítségükkel eljusson a szentekhez és a szent helyekre. Testével a bhaktákat ölelte meg, fejével a múrtik előtt hajolt meg. Száját dicsőítésre és a szent nevek zengésére használta, gyakorlatilag teljesen lefoglalta magát a Jóisten iránti odaadással és szolgálattal.

Az ő példáját kell követnünk. Amikor egy templomba látogatunk, csináljunk ott valamit! Fejezzük ki hajlandóságunkat, hogy szolgálni szeretnénk! Persze itt most vagyunk vagy huszonöten, tehát nem tudjuk mindannyian feltörölni a padlót, az nem volna túl praktikus. De ha bármi lehetőség van a szolgálatra, csatlakozzatok! Holnap hozhattok egy rongyot – hogy segíthessetek a takarításban! Vagy hozzatok egy kiló rizst a templomba: ’Ez az én felajánlásom Krsnának.’ Vagy milyen gyönyörű felajánlás – hozzatok néhány szál virágot! Annyiféle módon ki lehet fejezni a szolgálatkészségünket!

Kérlek, kövessétek Ambarísa példáját! Szerintem Ő nagyon jó példa az anyagi és a lelki kötelezettségek közötti egyensúly megteremtésére. Annak ellenére, hogy hatalmas király volt, sohasem feledkezett meg a Legfelsőbb szolgálatáról.

Ténylegesen az artha-pravrtti által érhetjük el az anartha-nivrttit. Az artha értéket jelent, a pravrtti pedig ápolást, művelést, vagyis a magasabb értékek művelésével természetes módon érjük el a rossz értékrendtől, az anartháktól való megszabadulást. A jó gyakorlat által ellenőrzés alá vonjuk a rossz szokásokat. Ha a szent neveket zengjük, el fog jönni a szív megtisztulása. Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré. Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. 

 

 1.  Idézet a Nárada-pancsarátrából, Bhakti-raszámrta –szindhu 1.1.12 és Csaitanja-csaritámrta Madhja 19.170