Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017. 09. 29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Beszéljünk az elme szabályozásáról – ez egy nagyon népszerű téma a különféle spirituálisnak mondott tanfolyamokon. Tehát hogyan szabályozzuk az elménket, mit gondoltok erről?

Válasz: Nem tudom!

Szvámí Tírtha: Ezt könnyű mondani, de mit fogtok válaszolni, ha valaki segítséget kér tőletek azzal kapcsolatban, hogy hogyan szabályozza az elméjét? Az lesz a válaszotok, hogy „Nem tudom”?! Ez nem elég és nem is túl segítőkész. Tehát mit fogtok mondani, hogyan szabályozzuk az elmét? Mit tanácsoltok majd?

Kérdés: A saját elménket?

Szvámí Tírtha: Nem, az én elmémet! Szeretném szabályozni az elmémet, mit tanácsoltok nekem?

Válasz: Meditációt javasolnék.

Szvámí Tírtha: Látod, ez egy jó és szép tanács. Az összes védikus szentírás két dolgot javasol: emlékezzetek mindig Istenre és soha ne feledkezzetek meg Róla! Ez könnyű! A jótanács mindig nagyon egyszerű; a végső igazság nem bonyolult. Ezt a meditációt gyakorolva kapcsolatba kerülhetünk a mindenség forrásával. Tehát ez az egyik módja az elme szabályozásának – ebben az esetben nem leszünk egy spirituális illúzió áldozatai.

A Jóga-szútrákban ez áll: „Annak érdekében, hogy elkerüljük a zabolátlan és kegyetlen gondolatokat, szabályozhatjuk az elmét jobb gondolatokkal” Tehát rossz gyakorlatok helyett, inkább próbáljatok beépíteni és megtartani néhány jó gyakorlatot. Tápláljátok az elmét; ha azt mondjátok az embereknek, hogy ne gondoljanak semmire, az valószínűleg nem fog sikerülni nekik. Először is egy megfontolt ember ekkor azt fogja kérdezni, hogy magyarázzátok el neki, mit jelent a ‘semmi’. Azt pedig elég nehéz lesz elmagyarázni! Máskor, ha egy kevésbé udvarias emberrel találkoztok, egyszerűen csak azt fogja mondani, hogy „Az lehetetlen!” Tehát egy negatív tanács nem lesz elég, pozitív gyakorlatra lesz szükség.

Emlékeztek azokra a lépésekre, melyeket Rúpa gószvámí említ a lelki folyamatban való fejlődés érdekében? Az első a hit.

Krisna-prijá: szádhu-szanga, anartha-nivrtti

Szvámí Tírtha: Helyes! Ádau sraddhá, tatah szádhu-szanga, tha bhadzsana-krijá, anartha-nivrtti1. Tehát az első lépés a hit; kifejleszteni a hitünket, gyakorolni és megmutatni a hitünket. Azt mondják, hogy amit nem értetek abban próbáljatok meg hinni, ha nem tudtok benne hinni, akkor próbáljátok meg tisztelni. Ahogy látjátok a megértésnek nagyon sok nézőpontja van, számtalan finom, érzékeny megközelítési mód létezik. Aztán a javaslatok így folytatódnak: ha nem tudjátok tisztelni, próbáljátok meg dicsőíteni; tehát a megértéstől eljutunk a dicsőítésig – ez egy út az igazság megközelítéséhez. Gyönyörű!

Viszont most fókuszáljunk az elme szabályozására – hogyan szabályozzam az elmémet? Ha a semmivel tápláljátok az elmét, az nem lesz sikeres, ezért inkább adjatok neki valamit, valami vonzóbbat, jobb elfoglaltságot, mint a korábbi volt. Ezt egy nagyszerű bhaktától tanultam. Egyszer Tripurári Mahárádzs, Gurudév egyik nagyon szeretett hittestvére elmagyarázta, hogy az anartha-nivrtti, vagyis a rossz tulajdonságoktól való megszabadulás, nagyon is lehetséges az artha-pravrtti pozitív dolgok művelése révén – nemcsak elutasítani valamit, ami nem hasznos, hanem valami előnyös gyakorlatot végezni helyette.

Tehát, ha valakinek azt javasoljuk, hogy meditáljon, azt tegye úgy, hogy legyen a meditációjának tárgya. Legyen ez egy pozitív meditáció, egy pozitív gyakorlat. Annak érdekében, hogy elkerüljük a rossz gondolatokat, helyettesítsük azokat emelkedettekkel. Ez nagyon egyszerű! Ez az elme kiművelésének, finomításának a módja; úgy képezni, hogy ilyen módon fejlődjön és reagáljon – csak jó és pozitív dolgok szülessenek belőle.

(folytatása következik)

___________________

1 Csaitanja-csaritámrta, Madhja, 23.14-15.

 



Leave a Reply