Sharanagati

“Az első évben, miután Srí Csaitanja Maháprabhu az élet lemondott rendjébe lépett, a bhakták Srí Advaita Prabhuval az élen elmentek Dzsagannáth Puríba, hogy láthassák az Urat. Miután Dzsagannáth Puríban részt vettek a Ratha-játrá ceremónián, a bhakták még négy hónapig ott maradtak Srí Csaitanja Maháprabhu társaságát élvezve a kírtanok alkalmával [ének és tánc].”[1]

A bhakták tehát idejük felét közvetlenül a Srí Csaitanja Maháprabhuval való társulásnak szentelték. Számoljatok egy kicsit utána: hány évet töltöttetek illúzióban, az illúziót szolgálva, vagy maximum magatokat, és hányat Krsnának szentelve. Ha idejében elkezditek a lelki gyakorlatokat, akkor mondjuk húsz év múlva, eléritek ezt a fele-fele megoldást, jó esetben. Tehát még ezt a fele-fele módszert is nehéz alkalmazni, mit mondjunk akkor a teljes odaadásról, a teljes meghódolásról!?

Mégis az írásokat és például a bráhmanák napi gyakorlatait tanulmányozva, érdekes következtetésekre jutottam. Általában hajnali háromkor indul a napjuk és a rituális fürdők és imák, a meditáció és felajánlások, a jagják és minden más, 5-6 órát vesz igénybe reggel. Tehát már 8 óra van. Igaz? Aztán olvasnak néhány fejezetet a sásztrákból, az mégy egy óra, vagy másfél. Majd következik a reggeli praszádam – még fél óra. És aztán, olyan 10 óra körül elmennek dolgozni. De 11-kor már készülődniük kell a déli kötelességekre, a munkára tehát csak egy óra maradt. És délben ismét ott vannak a rítusok – néhány óra; majd ebéd és egy kis pihenő következik. Aztán már itt is van az este. Ismét itt a fohászok ideje, és azt mondják, hogy 9 után, fél órát a családi kötelességekre fordítanak. Elkezdtem tehát számolni: a munkára, a pénzkeresetre – egy óra; családi ügyek – fél óra. Ez nagyszerű! Elég szigorú napirend. És mi a mi napirendünk? Alig tudunk felajánlani másfél órát Krsna szolgálatában. Sajnos változnak az idők.

Persze ne feledjük el, hogy a családosoknak abban az időben négy fő jövedelmük volt. Az egyik az elhullott rizsszemek begyűjtése volt a földeken – ez volt a grhasztháknak szóló első utasítás. A második a piacon való gyűjtögetés. A harmadik az volt, hogy csak a borjú szájának habját igyák. A negyedik utasítás pedig, hogy függjenek teljes mértékben Krsna kegyétől. Ha tehát ilyen munkád van – gyűjtögetés a piacon – egy óra alatt be tudod fejezni, nem gond. Ha azonban ott a munkád, az üzleteid, az óvoda – az már több időt vesz igénybe.

Akárhogy is, ne elégedjetek meg ezzel a félmegoldással. Az odaadást nem tudjuk pénzel vagy idővel mérni, de mérhetjük az érzelmekkel, a hajlandósággal, hogy feláldozzunk önmagunkat. A cselekedetek mégis a belső mentalitást fogják tükrözni. Válasszuk hát a teljes odaadást, és lépésről-lépésre próbáljuk meg elérni, kerüljünk közelebb ahhoz az eszményhez.