Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Gíta-Góvinda: A kérdésem az lenne, hogy pontosan mi a bhakti jelentése? Nemrégiben egyik hittestvérünk tartott leckét, és az ő egyik meghatározása az volt, hogy a bhakti ‘istenszeretetet’ jelent. Viszont manapság nekünk igencsak torz képünk van arról, hogy mi is a szeretet. Tehát, ha a bhakti jelentése istenszeretet, akkor mi az anyagi értelemben vett szeretet? 

Szvámí Tírtha: Ez egy meglehetősen bonyolult téma. Van egy barátom, aki egyszer azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy, „Szvámídzsí, meg tudnád mondani, mi a szeretet?” Elhessegettem azzal, hogy „Ne zavarj engem ilyen kérdésekkel! Gyakorold a lelki dolgokat és majd megérted.” Az istenszeretet nem olyasvalami amiről elméleteket kellene gyártanunk, hanem olyan dolog, amit éreznünk kell. Hasonlóképpen az élet is nem olyasvalami, amiről gondolkoznunk kellene, hanem inkább megélni, megtapasztalni. Ha nem így teszünk, akkor elszalasszuk magát az életet, ami nagy hiba! Tapasztaljátok meg! Bár egyetértettünk abban, hogy a tudás forrásának a megtalálásának nem a tapasztalatszerzés a legfelsőbb szintje, mindenesetre hozzájárul a megértésünkhöz. 

A kérdés mégis nagyon helyénvaló, mivel olyan sok tényező befolyásol bennünket, így a lelki igazságokat is csak korlátozottan tudjuk megérteni. A legtöbb esetben az emberi működésünket akarjuk a lelki igazságokra is ráhúzni. Tehát sokszor azt gondoljuk, hogy a szeretet egyfajta érzelmi kapcsolat. De valójában ez nem egy szentimentális érzés, mert a „szenti-mentális” jelentése az, amikor az érzékek kerekednek felül az értelmen. Az érzékszervi megtapasztalás egy alacsonyabb szintű dolog, így az értelemnek kellene magasabb rendűnek lennie. Viszont, ha ezek felcserélődnek, ha az érzékek kerekednek felül az értelmen, az hiba! 

Az istenszeretet pedig semmiesetre sem egy érzés, mert mi jellemző az érzésekre? Az, hogy jönnek és mennek. Aszató má szad gamaja – „A valótlanból vezess a valósba.” Tehát, ha valami egyszercsak eltűnik, akkor az nem volt igazi. Szóval levonhatjuk azt a következtetést, hogy a lelki értelemben vett szeretet, vagy istenszeretet egyfajta látásmód, ahogy viszonyulunk, ahogy látjuk magunk körül a teremtett világot. Tehát ez egy tudatállapot, nem pedig egy érzés. 

Azt mondhatjuk, hogy a bhakti, a Legfelsőbbhöz vezető út, a Hozzá való viszonyulásunknak a legtisztább módja. Ezért tekintik a bhakti-jógát, a jóga egyik klasszikus irányzatának. Ez a rendkívül finom érzelmi kapcsolat a Legfőbb Abszolút Igazság iránt, biztos, hogy nem egy múló érzés, ami jön és megy. Ez olyasmi, amit fejleszthetünk, gyakorolhatunk, felajánlhatunk. Hiszen a bhakti szó gyökere a bhadzs szótőből származik, melynek jelentése „imádni”. Tehát ez a Legfelsőbb valóság megközelítésének a módja. 

Ugyanakkor a bhakti  az egy nagyon titkos dolog, melyhez szükségünk van egy tapasztalt szakértőre, aki tud erről bennünket tanítani. Egyszer kaptam levelet egy fiatalembertől, aki azt írta nekem, hogy „Kedves Mahárádzs, nagyon érdekel az abszolút igazság, illetve tudnál tanítani engem a szeretetről?” Mire azt mondtam neki, hogy, „Drága fiam, kérlek fordulj ez ügyben valaki máshoz. Talán egy ifjú hölgy tud ebben segíteni.” Legalább őszinte volt a barátunk. ‘Először egy kis könnyű művészetet akarok tanulni, aztán jöhetnek a komolyabb dolgok is.’ 

De látjátok a világi szerelem sajnos többnyire esendő, legtöbbször tisztességtelen, és valójában egy üzlet, ‘Szeretlek, ha te is szeretsz engem’. Vagy inkább úgy hangzik, hogy ‘Ha te szeretsz engem, akkor én is szeretni foglak’. Nem igazán önzetlen, és valójában nem a másikhoz való közeledésmód, hanem egy egyezség. Egy segélykiáltás. A legtöbb esetben ez egy segélykiáltás. Az emberek teljes hiányban élnek. „Kérlek, szeress engem, kérlek, szentelj nekem figyelmet, kérlek, tegyél az életed középpontjává.” Ez egy nagyon szerencsétlen helyzet, amikor hiányoznak az érzelmek, a figyelem, tehát úgy kell élnünk, hogy hiányunk van. Ez borzalmas! 

Ti lelki gyakorlók vagytok, és nem szabad, hogy az életeteket ez a hiány uralja. Nektek többletetek kell, hogy legyen! A szívünknek olyannyira csordultig tele kell lennie lelki érzelmekkel, hogy azért legyen szükségünk valakire, hogy megoszthassuk azt. Próbáljunk meg ebből a többletből dolgozni. Gyűjtsük össze a kincseinket, hogy aztán megoszthassuk másokkal is. Bár az istenszeretet elérése az egy koldulás, igen mi a szeretet koldusai vagyunk. S jó dolog kérni, mert akkor meg is kapjuk azt. Az anyagi világban sokszor kérünk dolgokat, amiket nem nagyon kapunk meg. Viszont, ha lelki dolgokat kérünk, akkor azt meg fogják adni nekünk. Nektek azoknak kell lennetek, akik adni tudnak. Nektek kell a szükségben szenvedőket ellátnotok.

(folytatása következik)