Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.09.30-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: „Mi a sravana-dasá és a varana-dasá?“[1] Végre valami jó kérdés! Izgultok? Ezek valójában nagyon komoly dolgok, mert ezek a lelki fejlődés különböző szintjei. „A sravana-dasá az, amikor az ember kezdő gyakorlóként először hallja a filozófiát, a tanításokat stb. és ez elégedetté teszi.  A varana-dasá, vagyis az elfogadás stádiuma az, amikor valaki elégedett a sravana-dasával, és eljut oda, hogy elfogad egy lelki vezetőt; egy Gurut Ilyenkor van abban a hangulatban: ‘Most már készen állok arra, hogy hivatalosan is felvételt nyerjek ebbe a vonalba, és elfogadjalak Téged, mint vezetőmet. Most már bármit is mondasz, engedelmeskedni fogok.” 

Ez a varána-dásza, az elfogadás szakasza. Bármit is mondasz, engedelmeskedni fogok.

„Először egy vallási csoporttal, például a kereszténységgel, a mohamedanizmussal ismerkedünk meg, majd elfogadjuk. Miután először elfogadtunk egy hitvallást, kiválasztunk egy olyan személyt, aki az adott hitvallás értékei szerint képes lelki vágyódásunkat elégedetté tenni és megmutatni az élet végső célját Ő lesz a gurunk. Tehát először a hitvallást fogadjuk el, majd a vezetőt.

Tehát a két szakasz: a sravana-dasá szakasza, a hallás, a tanításokra való odafigyelés ideje – mondhatjuk, hogy ez az információszerzés szakasza. Aztán a következő a varana-dasá, az átalakulás szakasza, amikor elfogadjátok és követitek az útmutatást.

„Majd a varana-dasán túl kezdődik a szádhana-dasá. Ez a harmadik szakasz, ahol a  guru vezetésével követjük a gyakorlatokat. Ezen az úton járva bizonyos felismerésekre teszünk szert és elérünk arra a szintre, hogy: ‘Igen, érzem, hogy ami eddig a szavakban és a prédikációkban volt, az most már a szívemben lakozik. A szívem ellágyult’ Igen, ezt a tünetek alapján megítélhetitek. „Ez a szakasz a prápana-dasá, az odaszentelődés szakasza. Miután a gyakorló ezeken a lépcsőfokokon végighaladva megszilárdította hitét, csak azután válik képessé (a guru kegyelméből) szétosztani mindezt másoknak is: ezt a szakaszt ápana-dasának hívjuk. Anélkül, hogy a prápana-dasát megalapoznánk, azaz teljes odaadást, csak olyasvalakinek a társaságában mehetünk prédikálni, aki már megalapozta azt. Értitek?”

„Létezik ötödik szakasz is?” – jön a következő kérdés. „A sravana, a varana és a szádhana egy  csoportban vannak. Ezután jön a prápana, a kézzelfogható felismerés, vagyis az a helyzet, amikor az ember már saját maga tapasztalja meg az eredményeket, a teljességet. Először kapcsolatba kerülünk ezzel a valósággal, aztán megvetjük lábunkat ezen az igazi síkon, és akkor képesek leszünk másoknak is terjeszteni/hirdetni – ápanát.”

Ez az ‘Útmutatás’: végig kell mennünk a lelki megvalósítás e különböző szintjein: első a hallás, hogy tájékozódjunk; majd az elfogadás – hogy átalakítsuk magunkat; ezután jön a beavatás; aztán az érzés; majd a megosztás.

Ezért mondják: „Ha van hited – prédikálj! Ha nincs hited – prédikálj!”

1. Sríla Srídhar Mahárádzs, Századfordulós Antológia