Calendar

February 2019
M T W T F S S
« Jan    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




hare-krishna-jai

(Szvámí Tírtha, 2012. májusi, szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)           

Giridhárí kérdése: Ahhoz nem fér kétség, hogy a gurunak egy tanítványi lánchoz, paramparához kell tartoznia, ezt a meghatározást elfogadjuk. Ám a bolgárok utolsó királya német volt, nem pedig bolgár. A démonok hercege Prahlád Mahárádzs nem démon volt, hanem bhakta. Bizonyos vagyok abban, hogy sok-sok guru létezik, aki nem egy tanítványi lánc tagja; ez egy újabb ellentmondás. Hogy lehet ezt összhangba hozni, hogy áll össze a kép?

Szvámí Tírtha: Mondhatni ez igaz – sok bona fide guru érkezik a tradíción kívülről, de még ha valaki képes is a tradíción kívülről jönni, általában elkötelezi magát a formalitások mellett. A nagyon emelkedett szinten lévő kiválasztottak szabadon jöhetnek, maradhatnak és távozhatnak, de mi nem jöhetünk, maradhatunk és távozhatunk szabadon – úgy értem az átlagemberek, éppen ezért sokkal biztonságosabb egy hagyományt követni. A nagy tanítók általában erre adnak példát, ám lehetséges néhány bona fide tanító számára, hogy nagyon szokatlan, különleges módon érkezzen. Ami számunkra váratlan és szokatlan, az nagyon is megszokott az ő számukra. Ami itt az anyagi síkon nagyon formális lehet, az a lelki síkon nagyon is lényeges.

Képesnek kell lennünk megítélni, hogy ki az, aki akár a tradíciót, akár a tradíción kívüliséget kifogásként használja. Hiszen nem egyszer magunkat akarjuk támogatni, igazolni szeretnénk magunkat vagy a helyzetünket, ezért lelki tanítómesterünk dhótija mögé bújunk. És ha követjük a szokásait, gesztusait és szavait, akkor azt hisszük, hogy ugyanazon a síkon vagyunk. Van erre egy nagyon jó példa: Sríla Prabhupád hetven, majdnem nyolcvanéves férfiként sétapálcával járt; a fiatal tanítványai, a húszévesek szintén elkezdtek ugyanolyan bottal járni. ’Ha Gurudévnek van, nekem is kell’ – mondták. Már elnézést, de annyira nevetséges volt! Néhányan sétapálcával jártak, miért is?

Tehát nem az utánzás számít! Ne bújjatok a lelki tanítómesteretek dhótija mögé, ne idézzétek őt, amikor magatokat kell kifejeznetek, ahol nektek kell megmutatnotok az erőtöket! Ne próbáljátok meg hiányosságaitokat az ő nevével befedni! Sokszor a nagy tanítókat hibáink elfedésére használjuk.

Akárhogyan is, miért beszélnénk túl sokat a hibáinkról, problémáinkról és bajainkról? Mások hiányosságai nem segítenek bennünket. Meg kell próbálnunk elköteleződni amennyire csak lehetséges, a végső, a legfelsőbb igazság mellett, melyre ráleltünk. És ha tiszta forrást és tiszta átadást találunk, akkor, ha a tiszta tulajdonságaink legjava szerint tudunk cselekedni, szerencsések vagyunk. Éppen ezért hűségesen kell követnünk az odaadó szolgálat e kilenc elemét – sravanam, kírtanam, szmaranam…..hiszen ha egyre mélyebbre és mélyebbre jutunk az isteni elköteleződésünkben, minden bizonnyal egy sokkal jobb és árnyaltabb képet kapunk.

Giridhárí: Amit mondani akartam az, hogy Jézus nem tartozott guru-paramparához…

Szvámí Tírtha: Hogy érted ezt? Beavatott volt, Keresztelő Szent Jánostól kapta a beavatását – ez parampará.

Kérdés: Hogyan tudjuk megkülönböztetni az utánzást a valódi követéstől?

Szvámí Tírtha: Nagyon egyszerű: a gyümölcseiről. Imitáció esetén nem fértek hozzá egyetlen gyümölcshöz sem, frusztráltak lesztek, míg a valódi követésénél eléritek a célotokat. Sajnos mindezt csak a végén ismerjük fel, hogy vajon ez valódi követés volt vagy pusztán imitáció. De ne aggódjatok, a valódi tanítómesterek megnyirbálják az imitációs hajlamaitokat, akármennyire fájdalmas is az, meg fogják tenni, mert nem várnak cserébe semmit. Tudjátok, mások hibáit kijavítani nem túl népszerű, hiszen senkinek sem fog tetszeni. De bizonyosak lehetünk benne, hogy ha mi elkötelezettek vagyunk egy igazi mester, egy szad-guru mellett, akkor le fog nyirbálni mindent, ami formális, mesterséges vagy utánzás a fejlődésünkben.  

(folytatása következik)

 

 



Leave a Reply