Sharanagati

A Legfelsőbb Úr hat tulajdonsága a hírnév, szépség, tudás, gazdagság, erő és lemondás. Ezek közül a lemondást*  lehet a legnehezebben megérteni. Igazából ez a fordítás nem is teljesen pontos. Inkább függetlenség értelemben használt. Habár a teremtés belőle származik, Ő mégis független attól. Mik a következményei annak, ha Isten független a teremtéstől?

Egyes vallási elméletek szerint Isten elindította a teremtést, mozgásba hozta azt, viszont nem törődik vele, nem avatkozik bele. Micsoda független és nemtörődöm Isten… nos, szép elképzelés, legalább szó van benne Istenről, én azonban jobban szeretem azt a fajta felfogást ahol Isten egy aktív elv, vigyázó, gondos. Krsna tehát nem ilyen független és nemtörődöm Isten. Mert az odaadásod által felkeltheted a figyelmét. Éld ily módon az életed. Élj úgy, hogy ne te akard látni Istent, hanem Ő vegyen észre téged. Ekképp invitálhatod meg Krsnát az életedbe, Ő pedig gondoskodni fog rólad. Habár független a teremtéstől, mégis melegszívű. Egyetlen esély van rá, hogy felkeltsük a figyelmét; mohón kell vágynunk erre a lelki kapcsolatra. Ha akarod, megkapod. De légy óvatos, bármire vágysz, megkapod. Határozzátok meg tehát, és tisztítsátok meg a vágyaitokat.

Rendelkezünk szabad akarattal? Elfogadhatjuk Krsnát, de el is utasíthatjuk. Ha elfogadtad Őt a belépődíj egy darabka papírra van írva: „szabad akarat”. És a pénztáros már el is tépte. Miféle szabad akarat? Ha valaki az istenszeretet csoportjába iratkozott be, miféle szabad akaratra számítunk? De ne féljetek. Ez egy édes játék.

Kétlem, hogy az istenszeretetben lenne bármiféle szabad akarat; egy idő után. Kezdő szinten elképzelhető, hogy úgy látjuk, úgy gondoljuk, hogy megvan a szabadságunk ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy akarunk, de igazából a dzsíva (lélek) mindig valamilyen befolyás alatt áll. Vagy az anyagi energia, a májá befolyásolja, ami gondot okozhat; vagy az isteni energia, jóga-májá, ami a boldogság különböző fajtáit adja. Helyzetünk mindig alárendelt. Ezért „mahátmánasz tu mám pártha daivím prakrtim ásritáh – a nagy lelkek mindig az isteni energiát kutatják és annak befolyása alatt állnak” (Bg. 9.13.). Ez a mi szabad akaratunk, hogy igent mondhatunk Krsnának. De amikor már igent mondtál, hogyan mondhatnál nemet? Nincs meg többé a szabadságod, hogy nemet mondj. A végső szintről beszélve. Persze időről időre újra és újra nemet mondunk Krsnának. De végül ha beleegyeztünk meg is kell tennünk! És ez nem egy ostoba „igen”, hanem hozzájáruló, konstruktív „igen”.

Magasabb szinten, különleges esetekben igenis belép a bhakta életébe, igenis befolyásolja őt. Még ha nem is akarjuk, akkor sem korlátozhatjuk Krsnát abban, hogy befolyásolja az életünket. Hogyan is korlátozhatnánk? Szabadon cselekedhet, akár a szabad akaratunk ellenében is. Persze csak nagyon-nagyon különleges esetekben. Ha kiválaszt valakit – ami nagyon különleges dolog – még ha szeretnél továbbra is maja boszorkányának ölében aludni, Ő fel akar ébreszteni. Ellen tudsz állni? Nem nagyon… Azt mondják, ha Krsna adni akar valamit, még ha tíz kezed van is, nem tudod elutasítani. De ha valamit el akar venni tőled, még ha száz kezed van is, nem tudod megakadályozni. Befolyással van tehát az életünkre. Néha nem személyesen, hanem ügynökein keresztül, titkos ügynökökön, akik látszólag részesei az illuzórikus játéknak. Ha találkozol egy szádhuval, tudhatod, hogy Krsna beavatkozott az életedbe. Megtörte az illúzió édes álmát. Mert a javunkat akarja. „Dzsív dzságó, dzsív dzságó – ó alvó lélek, kérlek ébredj fel!” Mit sem szólva a magasabb szintről, amikor kész a szolgáddá válni?! Mint Ardzsuna esetében, amikor a szekérhajója lett. Ez nem valami magas pozíció. De Isten készen áll rá, hogy ilyen alacsony pozíciót töltsön be bhaktája szekerén.

Az elképzelés tehát, hogy néha a szerepek cserélődnek. Azt hiszed, hogy elvesztetted a szabad akaratod. De igazából az ellenkezője igaz, ha megmutatod teljes, tiszta odaadásod, Krsna veszíti el a szabad akaratát. Micsoda koncepció! Isten mint szolga! Isten mint aki nem független! Hogyan lehetséges ez? Kizárólag a szeretet köteléke által. Sríla Srídhar Mahárádzs nagyon szépen írja le ezt! Azt mondja: a kisfiú az apja kezét fogja, az apa pedig sokkal erősebb mit a fiúcska, mégis ujjánál fogva a fiúcska vezeti az apát. Az apa pedig mindent megtesz, amit csak a fiúcska akar. Ez egy különleges minőség, amikor a kisebb irányítja a nagyobbat. Egyetlen eszköz által lehetséges, ezt pedig istenszeretetnek hívják. Azt hiszem ez a történet vége. Ez a bhakti szépsége, hogy a csöpp, jelentéktelen dzsíva, a szeretet által, megragadja Krsna kezét – vagy lótuszlábát – és ily módon  Krsna nem tud szabadulni. Csodálatos koncepció!

Régen elvesztettük már a szabadságunkat, a szabad akaratunkat. Csináljunk jó üzletet ebből a kellemetlen dologból.