Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




 

tulasi-mala

 

Bármit is tesz egy nagy személyiség, azt mindannyiunkért teszi. Még a látszólag legjelentéktelenebb cselekedet is jó okkal történik. Éppen ezért nagyon figyelmesnek kell lennünk arra, a nagyok hogyan csinálják. Néha csupán arra tanítanak meg minket, hogyan hajtsuk be a csadart. Azt gondolhatjátok: „Ugyan már! Ez ostobaság! Én máshogy is össze tudom hajtani a csadart!” Persze megtehetitek. Ám a követés elköteleződést jelent.

Mondanék rá egy nagyon kedves példát. Ismerek egy nagyon nagyrabecsült tanítót, aki sohasem tesz karfiolt a praszádba. Egy alkalommal éppen ott jártam Nála, amikor a tanítványai karfiolt ajánlottak fel neki. Ő pedig így szólt:” Mi ez? A mesterem sohasem fogadta el, így én sem fogadhatom el!” Meghökkentem, tudjátok! Az már valami! Még az evés által is, vagy éppen egyfajta élelemtől való tartózkodással a mesteretekre emlékeztek.

Természetesen ismeretes néhány vaisnava legenda: „Gurudév nem szereti a Rooibos teát.” Avagy: „Ő így szereti, vagy úgy szereti…” Megannyi tanítvány van ott, megannyi változata létezik ezeknek a legendáknak. E szerint tehát akár elfogadod a karfiolt akár nem, akár elfogadod a Rooibos teát, akár nem, a mesteredre emlékezel. Ám a lényeget ne feledd! A lényeg pedig, hogy nagy kincs van a birtokunkban. Az egész parampará a ti előnyötökre munkálkodott. Van itt néhány nagyon híres ember, a fél világ ismeri őket, és van több milliónyi ismeretlen vaisnava, akik segítettek a megőrzésben.

Egyszer a testvéreink segítettek kitakarítani egy vrndávani templomot- egy öreg, félig elhagyott templomot Egyikük, Srípád Krsnánanda Prahbu hozott nekem egy nagyon becses ajándékot erről a takarításról. Tudjátok, hogy mi volt az?

Valaki: Por.

Szvámí Tírtha: Valóban, a por is nagyon becses. Ám volt valami, ami még a pornál is becsesebb. Hozott nekem négy gyöngyszemet egy dzsapáról – már megették a kukacok, az idő nagyon meggyötörte… Ám tudjátok, amikor a kezemben tartottam, úgy éreztem: „Többszáz évnyi áhítat van a kezemben.”

Ez az, amit kötelességünk megőrizni – az elragadtatásnak ezt a folytonosságát. Tehát, ha ezután mondjuk néhány száz év múlva a ti jövőbeni templomaitok is elhagyatottá válnak, vagy lesz egy kicsiny kápolnátok, a bhadzsan-kutir, és az emberek kiássák és megtalálják az idő vasfoga által félig megevett dzsapátokat, szerencsésnek fogják magukat érezni: „Ó, volt néhány nagy személyiség, akik segítettek fenntartani a missziót itt, Bulgáriában.”

Ez a módja annak is, hogy megfizessük adósságainkat. Egyszer a tanítványok azt kérdezték Sríla Prabhupádtól: „Hogyan tudnánk Téged boldoggá tenni? Adjunk el könyveket? Hozzunk Neked több pénzt? Vagy mivel, mondd meg, hogy mivel?” Ő azt válaszolta. „Ó, az semmi. Ha tiszta tanítványokká váltok, akkor leszek elégedett.”

Tehát hogyan tudjátok megfizetni az adósságotokat Sríla Prabhupád felé? Úgy érezhetitek: „Nem vagyok kapcsolatban Sríla Prabhupáddal. Ő olyan, mintha a dédnagyapám volna.’ Nagyon távolinak tűnik. Ám valójában mosolyog az oltárunkon. Néha az apa nagyon szigorú a gyerekével, mert ellenőrzés alatt kell tartania a gyereket. Ám a nagypapa sohasem túlzottan kemény. A nagypapák általában mindig tapintatosak és szelídek. A mi spirituális nagypapánknak néha segítenie kell, hogy észhez térjünk. Ám a spirituális nagyapa az mindig nagyon, nagyon tapintatos és szelíd. Miért van ez így? Mert a felelősség az apán nyugszik. A szeretet pedig a nagyapán.

Tehát ha le akarjátok róni adósságotokat Sríla Prabhupádnak, ne feledkezzetek meg erről: „Váljatok tiszta tanítvánnyá!” Akkor megfizettétek az adósságot. Nem kell semmi mást tennetek. Nem kell, hogy egy bizonyos csoporthoz, vagy szervezethez tartozzatok; ezek csupán másodlagos formalitások. Amit tennünk kell: elkötelezettnek lenni az isteni üzenet iránt. Szolgálataitok elvégzésével lerójátok adósságaitokat a mestereitek felé, egyrészt Krsna Dász felé: „egy nagyon elesett és jelentéktelen szolga” felé, aki megkomponálta ezt a dalt.1

E módon kellene nekünk is hozzátenni valamit – egy kis energiát fektetni ebbe az egész rendszerbe. Ennek ellenére bármennyire kevesest adtok, hihetetlenül sokat fogtok visszakapni. Jó dolog eladósodottnak lenni? Igen, igen…Ez egy édes elkötelezettség. E módon egy kis lehetőséget kapunk a szolgálatra.

 

1 Dzsaja Rádhé Dzsaja Krsna Dzsaja Vrndávan (https://sites.google.com/site/bhadzsantar/home/178vrajadhamamahima)

 



Leave a Reply