Sharanagati

A Gítá első hat fejezete azt fejti ki, milyen a lélek természete, részletezi a teremtés időbeni szakaszait, fogódzót ad a reinkarnációval, az örökkévalósággal és a relatív létezéssel kapcsolatban, illetve elmagyarázza, hogy mi az akció-reakció, karma, és így tovább. Végül, a legvégén eljutunk a végkövetkeztetésig: meditáció – a Gítá első része a meditációról szóló fejezettel ér véget. Mondhatjuk, hogy az első hat fejezet végkövetkeztetése a meditáció – meditáljunk! Természetesen megadja nekünk a meditáció tökéletességének kulcsát, hiszen mindent áthat a bhakti és az odaadás. Azt mondja, hogy „Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s az összes jógí közül ő a legkiválóbb.”[1]Mindig Krsna adja valamennyi, Általa megvitatott témához a tökéletesség kulcsát. Ez tehát az első rész – az alapfogalmakból indul ki, mint például a lélek örökkévalósága, stb. – és a meditáción át jut el a lelki gyakorlatokig.

A második egység, vagyis a második hat fejezet a Gítá magva – a legfontosabb tudás a középső részben, a közbülső hat fejezetben összegződik. Ezekben találjuk meg, hogyan érjük el a Legfelsőbbet – a legbizalmasabb tudás, a Legfelsőbb dicsőítése. E második rész végkövetkeztetése a tizenkettedik fejezet, amely az odaadó szolgálat, a bhakti. Látjátok, az első rész végkövetkeztetése az volt: Meditálj! A második részé pedig: “Szeress Engem!”.

Végül a harmadik hat fejezet következik, amely ismét néhány analitikus információt tartalmaz – például a gunák működése, az emberi természet – isteni és materialista, vagy démoni. Ismét néhány alapfogalom. Azonban e harmadik rész végén elérkezünk a Gítá végkövetkeztetéséhez.

Próbáljunk meg kiválasztani néhány főbb verset a Gítá e három szakaszából! A tegnap felolvasottakon túl – a metszéspontok és a mag – találjunk rá néhány másik versre! Adni fogok néhány támpontot, és legyetek szívesek találjátok meg Ti is, hogy melyik a kedvenc versetek a Gítából!

Az én javaslatom az első részből – amely az alapvető tudás halmaza – két vers. Az egyik közülük a második fejezet hetedik verse. Ez a tanítvány verse. Ez előtt Krsna néhány nagyon általános megjegyzést tesz a kali-juga helyzetéről, Ardzsuna dilemmájáról. Vagyis korábban nagyon általános tanácsokat ad. Itt, ebben a 2. 7. versben Ardzsuna ezt mondja: „Most zavarban vagyok a kötelességeimet illetően, és a gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt előtted. Kérlek, oktass engem!” Ha tehát kétségeink vannak vagy valamely belső konfliktusunk akad, ez a legjobb hozzáállás – tekintélyt találni, és meghódolni előtte. „Nem tudom, mi a jó számomra, segíts nekem, oktass engem, hiszen Te látod a helyzetemet!” Úgy vélem, valamennyien képesek vagyunk tanácsot adni mások életére vonatkozóan. Az nagyon is nyilvánvaló, hogy nekik mit kellene tenniük. Annyira nehéz viszont arra rájönni, vajon nekünk mit kellene cselekednünk. Ezért hát szükségünk van Valakire, akivel ezt meg tudjuk beszélni. Ez a vers tehát olyasmi, mint egy fordulópont – Ardzsuna bevallja: „Segítségre van szükségem”. Ez egy tanítvány ideális verse. Ha tehát igazi tanítványok szeretnétek lenni, kérlek Benneteket, tanulmányozzátok és tanuljátok meg e verset, és zárjátok a szívetekbe!

Amikor csak úgy érzitek, hogy „További útmutatásra van szükségem”, erre a versre emlékezhettek. „Drága Krsnám, nem tudom, mi a jó számomra, kérlek, segíts, oktassengem!” Természetesen, ha úgy hisszük, tudjuk, mit kell tennünk, nagyon nehéz így imádkozni. Tehát ha meg szeretnénk valamit tudni, vagy útmutatást szeretnénk kapni, természetes alázatra van szükségünk – hogy bevalljuk az igényünket. Ez a természetes alázat azonban nem azonos a megalázottsággal, hiszen a megalázottság alsóbbrendűséget jelent. Ez az alázat pedig tiszteletünk kifejeződését jelenti egy nálunk magasabbrendű forrás irányába. E nélkül nem leszünk képesek tanulni.

Ez tehát az alapvető eszményünk – a meghódolás verse, a tanítvány verse. Egy másik vers pedig a Gítá első részéből – a guru verse, a negyedik fejezet 34. vers. „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot. Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.” Az isteni igazságot megközelíteni tudakozódás, meghódolás és szolgálat által lehetséges. A nagy lelkek pedig, azok, akik már látták az igazságot – ők fognak Neked segíteni abban, hogy megvalósítsd mindazt, amit eddig megértettél. Ha van egy vers a tanítványoknak, bizonyára létezik egy a guruknak is, igaz? Létezhet egyik a másik nélkül? Létezik tanítvány guru nélkül? Nem igazán. A tanítvány büszkesége a mestere, és a mester büszkesége egy jó tanítvány. Legyetek szívesek dolgozzatok azon, hogy képesek legyetek spirituális mesteretek igazi ékköveivé válni, minél becsesebbekké!

1. Bhagavad-gítá 6. 47