Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




“Óh Brahmá, csak kövesd ezt a következtetést az elme szilárd összpontosításával, és nem háborgat majd a büszkeség, sem a részleges, sem a teljes pusztuláskor.” [1]

Az emberek általánosságban nagyon békés körülmények között élnek. Életük kilengése nem túl nagy. Nincsenek magasságok és mélységek. Egyszerű, békés és unalmas élet. Semmi nem történik, semmi sem háborgat, kívül és belül is minden rendben. Brahmá élete egy kicsit más volt. Mert képzeljétek csak el magatokat: hírtelen egy elhagyatott szigeten találjátok magatokat. Vagy inkább mondjuk azt, hogy zátonyra futott egy elhagyatott univerzumban. Brahmá először egyedül volt egy nagy feladattal – a másodlagos teremtés véghezvitelével. Igen nehéz feladat. Nem csak csöpp kis lakásod létrehozásáról van szó, hanem az egész univerzum megteremtéséről! Megpróbált kutatni az eredet után. Habár mélyen elmerült a kutatásban, sosem ért a végére. Aztán változtatott a módszeren, mert először a kísérleti módszerrel próbálkozott. Meg akarta figyelni, hogy mi történik; aztán megértette, hogy ez lehetetlen. Aztán belekezdett a mértékletességbe és a meditációba. Aztán a szívén keresztül kapott isteni inspiráció alapján megértette mit kell tennie. És aztán ezek a versek a legfelsőbb Úrral, Krsnával való találkozásáról beszélnek. Úgyhogy azt gondolom minden oka megvolt arra, hogy büszke legyen – tekintélyes pozícióra tett szert, az első és legmagasabb intelligencia az univerzumban, közvetlen találkozás Istennel, igényes munka, tudás, vagyontárgyak, minden. Mégis Krsna különböző témákkal ismertette meg.

Csak, hogy tisztázza a szituációt, mindenekelőtt így szólt: „Itt voltam, itt vagyok és itt is leszek.” Mert Brahmá élete megegyezik az univerzum élettartamával. Nagyon hosszú idő, de mégis jelentéktelen Krsna idejével összehasonlítva, mert az Ő ideje az örökkévalóság. Azt mondják, hogy ez az anyagi idő, egyik szempillájából teremtetett – a test egy igen jelentéktelen része. Mégis testének ezen kicsi része olyan mint ennek a végtelen anyagi időnek a kiáradása. Brahmá úgymond az idő illúziójának befolyása alatt áll, ezért szüksége van az útmutatásra, hogy valami és valaki az idő korlátain túl van. Ezért Krsna azt mondja: „Itt vagyok.” Aztán leírta az illúzió természetét, majd a természet alkotóelemeit és végül útbaigazítást adott: „Kutass! Keress! Folytasd a kutatást!” Majd ez után azt mondja: „Ha követed ezeket az utasításokat, megszabadulsz a büszkeségtől.” Nem csak általánosságban, hanem kivételes helyzetekben is – mint például a világ vége, ez elég rendkívüli helyzet.

Most jöhetnek a kifogások arra, hogy miért nem tudjátok végrehajtani szolgálataitokat. Mit mondtok majd a világ végekor? „Nem tudok imádkozni, mert elfoglalt vagyok.” Az egész világ darabokra hullik körülötted, te azt mondod: „Óh, elnézést, elfoglalt vagyok.” Tanítóink azt mondják, hogy akkora eltökéltségre van szükség, hogy ha látjuk a napot, a holdat és a csillagokat leesni az égről, és ha látjuk a pralaját – az egész univerzum végső pusztulását –, ha látjuk, hogy megtörténik, akkor sem kerülünk a hatása alá. Extrém körülmények között is ragaszkodnunk kell a hitünkhöz, nem csak kényelmes, könnyű helyzetekben. Könnyű jó bhaktának lenni, amikor minden egyszerű. Amikor azonban nehezebb a helyzet, a szolgálat is megbecsültebb.



[1] Srímad Bhágavatam 2.9.37.



Leave a Reply