Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




piedras

„Adj erőt elviselnem minden megpróbáltatást és nehézséget.” [1] Ha tehát magas célt akarsz elérni, a következő két dologgal kell szembe nézned – megpróbáltatások és nehézségek. Nehézségek, nem hiszem, hogy sokat kéne róluk beszélni. Mindannyian kerültünk már szembe nehézségekkel, van tapasztalatunk ebben, de mi a helyzet a megpróbáltatásokkal? Mi számít megpróbáltatásnak? A megpróbáltatás olyan, mint egy csapda. A Legfelsőbb kis csapdákat állít, hogy ellenőrizze odafigyelésed. Mész az úton és ott egy csapda – felismered-e vagy nem. Persze ez nagyon szimbolikus, mert általában nincsenek csapdák az úton. De mifajta csapdákra gondolunk? Egyszer például Gurudév azt a szolgálatot adta az egyik bhaktának, hogy szervezzen meg egy bizonyos programot. És ez a bhakta Gurudév felé nagyon alázatos volt, a többiek felé azonban nem annyira. Ez tehát egy csapda volt, egy megpróbáltatás: megkapod a szolgálatot, és meglátjuk hogyan cselekszel. Milyen szinten állsz? Tudod alázatos elmével végezni a szervezés szolgálatát, vagy azt gondolod, hogy ez egy pozíció arra, hogy másik felett uralkodj?

És ezúttal elbukott. Hányszor bukunk el? Sokszor. Ameddig meg nem tisztulunk minden lehetséges vágytól a hírnév, dicsőség, elismerés terén. Milyen a természete az ilyesfajta bukásnak? Jó vagy rossz? Krsna-prijá?

Krsna-prijá: Inkább pozitívnak mondanám, mert ily módon felismerheted, hogy a tulajdonságokat kaptad. Nem a tieid.

Tírtha Mahárádzs: Helyes.

Harilílá: Talán attól függ, hogyan fogadod – mint tanítást, vagy lázadsz: „Miért én? Ez nem igazságos”. A látásmódodtól függ.

Mandzsári: Tükröt is mutathatsz másoknak, hogy lássák mi történik ha elbuknak.

Tírtha Mahárádzs: Ez tehát a „mártír szindróma” amit Jadhunáth prabhu említett nemrég? Feláldozzuk egyvalaki hamis egóját, hogy másokat is segíthessünk? Valakit a boncasztalra helyezünk, hogy a hamis egóját boncolgassuk? Nagyon dicső halál. Élveboncolás.

Ezért pozitív hozzáállást kell kifejlesztenünk a megpróbáltatásokkal kapcsolatban. Ha tesztel minket az élet, azt meg kell becsülnünk. Ha a májá tesztel minket, jobb ha egy kicsit tartózkodók vagyunk… nem kell félnünk, de jobb a távolság. Ha a guru tesztel minket, legyünk nagyon hálásak: „Figyel rám! Valaki törődik velem!” Máskülönben a hibáid veled maradnak. A legdicsőbb helyzet azonban, ha egy vaisnava tesz próbára minket! Mernéd magadat olyan helyzetbe helyezni, hogy másokat próbára tegyél?

Jamuná: Nem, köszönöm.

Krpadhám: Nem szeretném.

Tírtha Mahárádzs: Nem szeretnéd, Krpadhám prabhu. Te egy nagyon finom bhakta vagy. Lílávatár?

Líláavatár: Nem azzal a szándékkal. Tudatlanul is meg tudom tenni. Így-vagy- úgy, nem szándékosan, de folyamatosan teszteljük azokat, akik körülöttünk vannak.

Tírtha Mahárádzs: Gyakorlatilag azáltal, hogy létezünk már tesztelünk másokat. Igazad van tehát. De mi történik akkor, ha a lelki tanítómestered azt mondja, hogy tesztelj másokat?

Lílávatár: Valószínűleg könyörögnék neki, hogy ne adjon nekem ilyen feladatot.

Tírtha Mahárádzs: A kezdő bhakták ugranak erre a szolgálatra: „Igen, Gurudév! Ismered a kvalitásaimat. Mások nem tudják, hogy mi az igazi odaadás, de én igen! Segítek hát neked. Nagy leckét adok másoknak. Megmutatom nekik, hogy mi az igazi odaadás.” Az hiszem, ez egy saját magad által aláírt halálos ítélet. Középső szinten, fohászkodsz Gurudévhez: „Kérlek, ne adj nekem ilyen szolgálatot! Mert valószínűleg elbukom. Sanyargatni fogom őket és uralkodni foguk rajtuk, nem szolgálni őket. Lehet, hogy megfelejtkezem helyzetemről, hatáskörömről, és ahelyett, hogy alázatos szolgája lennék testvéreimnek, uralkodni kezdek rajtuk.” Ez egy realista önanalízis: „Tele vagyok gyengeségekkel, így hát, ha próba alá kerülök, elbukok.” Az igazán meghódolt személy azonban azt mondja: „Gurudév, habár nem vagyok alkalmas rá, ha ez a vágyad, meg kell tennem.”

            Ezért mondják: „Sose kritizálj másokat.” Ha valakinek kritizálnia kell, az a guru pozíciója. Mi pedig csak útmutatás alatt tegyük. És csak is azzal a szándékkal, hogy segítsünk és szolgáljunk másokat. Máskülönben azt mondják, az elme olyan, mint egy disznó, mindent megeszik. Feleszed mások lehetséges hibáit. És akkor hol van a hiba? Benned! Megemészted mások hibáit, maradékait és ürülékét. Ez egyfelől jó, mert így elviszed mások nehézségeit, hibáit, de ez nagyon veszélyes.

Ezért a megpróbáltatások az igazi tesztek. Ha azonban nagyon tiszta a szívünk, és mindig rendelkezünk azzal a mentalitással, azzal a hangulattal – a szolgálatkészséggel – akkor mosolyogva fogadjuk a megpróbáltatásokat. A guru kegyének ez a cseppje megadja nekünk az erőt, hogy elviseljük a nehézségeket, és megtaláljuk a megoldást a csapdákra.

 

[1] Bhaktivinód Thákur “Gurudév krpá bindu dijá” kezdetű dalának egyik sora.



Leave a Reply