Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei szófiai előadásából)

Jadunáth kérdése: Lelki tanítómesterünk szeret bennünket, és ez a szeretet sokkal közelebb visz minket a valódi identitásunkhoz. A Róla alkotott elképzelésünk különböző – szeretetünk gyerekes, sokkal inkább olyan ragaszkodó, mint egy kiskutya szerelme. Hogyan tudjuk kifejleszteni a szeretetünket, hogyan tudjuk növelni azt – a lelki tanítómester iránt érzett valódi szeretetünket?

Szvámí Tírtha: Öntözzétek a magokat! A mantráink zengésével az odaadás vizét locsoljuk, és ha a mi bhakti-latánk növekszik, automatikusan fog hozni másféle gyümölcsöket.

Csaitanja Maháprabhu követői annyira érzékenyek voltak a hangulatokra, annyira meg tudták érezni Csaitanja Maháprabhu hangulatát és érzelmeit, hogy mindig a megfelelő slókákat idézték a különböző szentírásokból – néha azért, hogy felszítsák az Ő tüzét, máskor meg azért, hogy lecsendesítsék az Ő szívének érzelmeit. Ám ha ezt a példát lelki tanítómesterünk szolgálatára akarjuk alkalmazni, meg kell értenünk a hangulatát, közelebb kell Hozzá kerülnünk.

Fölöttébb lágy módszerek léteznek a hangulat felszítására vagy lecsendesítésére. Például a gópik Krsna szolgálatának különböző ’hozzávalóit’ szállítják, néha kámfort hoznak, máskor füstölőt vagy becses illóolajokat, és valójában ezek a különféle anyagok segítenek az ízek fokozásában, az emlékezet javításában, a tűz felélesztésében, avagy a hullámok lecsendesítésében.

Ehhez hasonlóan valamennyiünknek van néhány adalék a tarsolyában – ezeket kell felhasználnunk. Valamennyi erőforrásunkkal,ami az életben megadatott, azon kell lennünk hogy tanítómesterünk céljait szolgáljuk, megpróbálva különböző hangulatait is szolgálni. Ha pedig nem tudjuk, hogyan lássunk neki, mert még nem ennyire kifinomult az érzékelésünk, akkor vagy még nem értjük meg Ő mire vágyik, mit szeretne, akkor létezik egy nagyon is egyszerű módszer, melyet Shríla Rúpa Gószvámí írt le: a tudakozódás. Kérdezzétek Őt: ’Szvámídzsí, mit szeretnél? Hogy szolgáljalak? Mire van szükséged?” De hát tudjátok, egy igazán meghódolt léleknek valójában semmire sincs szüksége. Egy ilyen kérdésre tehát Ő ezt fogja válaszolni: „Mindenem megvan, köszönöm, semmire sincs szükségem.”. Óvatosan kell hát nekilátnunk a tudakozódásnak.

Sőt, néha a direkt utasítást is nagyon nehéz megértenünk. Ha mondhatnék erre egy példát: azt hiszem többször említettem már Nektek ezt a történetet, de megéri újra és újra elismételni. Egyszer Gurudév megkérte az egyik tanítványát hogy hozzon Neki egy pohár vizet. A tanítvány azonban elkezdett gondolkozni: ’Egy pohár vizet? Ennyire egyszerű dolgot az én emelkedett tanítómesteremnek? Nem, ez nem lesz elegendő, ez nem elég szolgálat, jobb lesz, ha másik folyadékot hozok neki, vajon mi legyen az? A tanításokon úgy hallottam, hogy a legjobb folyadék a tej.’ Ez tehát tényleg megtörtént, vittek egy pohár tejet Gurudévnek. És tudjátok, a mesteretektől azt várhatjátok, hogy nagyon elégedett a szolgálatotokkal, gondolván:  ’Gurudév, te annyira nagyszerű vagy, hogy a legjobb folyadékot hozom Neked’. S mi történt? Gurudév nagyon ingerülten kiáltott tanítványaira:”Ti ostobák! Mit hoztok nekem? Csak a tilakomat szerettem volna felfesteni – miért hoztátok nekem ezt a tejet?”

Tehát néha még a direkt utasításokat is nehéz megérteni, hiába tudakozódunk. Mindazonáltal tudakozódnunk kell – ez volt az ötödik alapelv – a tudakozódás, mint az odaadás növelésének eszköze.