Sharanagati

Bajban vagyunk, amikor az Upanisadokat kell idéznünk, ugye? Hány verset tudtok idézni az Upanisadokból? Nagyon keveset. Éppen ezért a bölcsek is megpróbálták megkeresni az Upanisadok néhány lényeges részét, alapigazságát, ezeket Mahá-vákjának nevezték el, vagyis az Upanisadok nagy mondásainak.

Úgy vélem, szintén némileg bajba kerülnénk, ha a Gítából kellene idéznünk. Hány verset tudunk idézni a Gítából? Úgy tartják, hogy ha valaki képes a Gítá valamennyi versét idézni, az könnyedén eléri a tökéletességet. Ha nem tudjátok mind a hétszázat – ami azért megeshet –, ha csupán a Gítá egyetlen fejezetét tudjátok elzengeni, már akkor is elérhetitek a tökéletességet. Abban az esetben, ha egyetlen teljes fejezetet sem tudtok idézni a Gítából, idézzetek csak egyetlen verset – ez is elég a tökéletességhez. Ha azonban egyetlen verset sem tudtok idézni, egy fél is elegendő. Látjátok, még mindig van egy csöppnyi esélyünk! Mindössze egy fél verset kellene memorizálnunk, és szívünkbe vésnünk.

Végezetül, mit is mondhatnánk a Védánta-szútrákról? Annyira száraz, oly elméleti és annyira nehéz – önmagában egy kódhoz hasonlítható. Magyarázatok nélkül szinte nem is lehet megérteni.

Mégis azt mondhatjuk, hogy az Upanisadok esszenciáját egyetlen verssorban összefoglalhatjuk: púrnam adah púrnam idam – Teljes amaz, teljes emez. Teljes és tökéletes amaz – hiszen isteni –, és teljes és tökéletes emez is – az anyagi megnyivánulás, vagy az egyéni lelkek is. Nem számít, hogy mennyi teljes egészet nézünk, a végső forrásból ered, így valamennyi rész teljessé válik önmagában is anélkül, hogy az eredeti forrás tökéletességét csorbítaná: púrnam adah púrnam idam púrnát púrnam udacsjaté/ púrnaszja púrnam ádája púrnam évávasisjaté.¹ (Teljes amaz, teljes emez; Teljességből teljesség lesz. Teljesből teljest elvéve, megmarad, ím teljessége.) Nem számít, mennyi energia árad ki ebből a végső forrásból, Ő mégis megőrzi teljes egységét.

Ahogy látjátok, ez nagyon elméleti. Hogyan is összegezhetnénk a Védánta-szútrát? Ötszázötvenöt szútra. Nézzük meg az elsőt, amely így szól: athátó brahma-dzsigjászá – „Most, hogy emberként születtél, itt az ideje, hogy a Brahman felől, a Lélek felől tudakozódj.” És hogyan is hangzik az utolsó szútra? „Mindazok, akik elértek engem, sosem térnek vissza, sosem térnek vissza”. Miért is ismételik? Ez amolyan nyomatékosítás, egy nagyon fontos tény. Meghíváshoz hasonlatos: gyere és meditálj!

Azonban e két szárazabbnak tűnő logikai és filozófiai rendszer között, középütt létezik egy harmadik: a Gítá maga. Az Isteni Szózat. Nem titkos tanítás, nem valamiféle logikai érvelés, hanem dal, és a dal szépséget rejt. S a mi tradíciónk alapja a szépség. A bhakti a Legfelsőbb esztétikai megközelítését jelenti, éppen ezért az egyik legfontosabb szentírás dal formáját ölti, Isten dalát.

Mindazonáltal a hivatkozások gerincét alkotó valamennyi különböző forrás szervesen kapcsolódik egymáshoz. A Gítát Gítópanisadnak is hívják, mert ebben a párbeszédben Ardzsuna és Krsna között – amely egyébként esztétikai élményt nyújt – a mélyebb igazságok, és a mélyebb megértés szintén feltárulnak. Másrészt a Gítá utal a szútrákra is, a Védánta-szútrára, amely egy nagyon logikus rendszer. Láthatjátok: az egyik vonatkoztatható a másikra, az egyik támogatja a másikat, így a végkövetkeztetés megértéséhez tanulmányoznunk kell az írásokat. A szútra vezérfonalat is jelent. Ha megvan a vezérfonalunk, el tudjuk érni a célunkat. A szútra olyan, mint a hagyomány tömör esszenciája, a lelki tudomány összesűrített lényege. És itt a Védánta jelentése a védák vége, azaz végkövetkeztetése, a Védák színe-java.

(folytatjuk)

[1] Ísa-Upanisad, invokáció