Sharanagati

Fohászainkban először is hálánkat és tiszteletünket fejezzük ki közvetlen lelki tanítómestereinknek, mert ezen a vonalon keresztül valami megnyilvánult az életünkben. Amilyen az apa olyan a fiú. Az alma nem esik messze a fájától. Ha a mester nagyon raszikus, van rá esély, hogy a tanítvány is a rasza ápolója lesz. Aztán úgy azonosítjuk mestereinket, mint akik az isteni szeretet édes nektárját ízlelik. És itt különböző dolgokat említenek. Az egyik, hogy Sríla Prabhupád dicsőséges, mert elhozta a lelki értékeket a nyugati világ számára; valamint a Bhágavatam nektárját, és a Gítában rejlő tudást terjesztette. De a hozzá szóló fohász utolsó sora azt mondja, hogy olyan mester volt, aki mindig Srí Rádhá Góvinda lótuszlábainak nektárját ízlelte. Az egyik ok, amiért dicsőítjük, az, hogy elhozta ezt a tudást a nyugati világ számára. A másik, hogy elhozta a Bhágavatam nektárját, de az igazi ok az, hogy az Isteni Pár nektárját ízlelte.

Mi az igazi minőség, mi az emelkedett bhakták igazi – úgymond – spirituális versenye? Olyan versenynek kell lennie, hogy ki tud mélyebbre merülni az isteni kapcsolatban. A tudástól eljutunk a nektárig. Az eszményektől az érzelmekig. És az érzelmekről nem lehet vitatkozni. Nem hibáztathatod az érzelmeimet, nem kérdőjelezheted meg – ezek érzelmek. Így van? Lehet, hogy neked másfajta érzelmeid vannak. Nem bánom, az a te magán ügyed. Az enyémek ilyenek. A tattváról, a filozófiáról lehet vitatkozni, mert nekem is van egy érvem, neked is van egy másik, beszélhetünk róla. De végül, ha eljutunk az isteni érzelmek szintjére, ott nem lehet szó vitáról. Érzelmek felett nincs vita. Csak eszmecsere. Ha tele van a szíved isteni érzelmekkel, megoszthatod másokkal – ez az egyetlen esély. Ez az ácsárja egyik jellemzője: annyira tele van a szíve, hogy meg akarja osztani. És mi egy igazi bhakta élete? Ez az isteni lényeg.

Nemrég volt egy eszmecsere, majdnem vita. Szóval lehet, hogy nem érintette közvetlenül, vagy teljes mértékben az isteni érzelmeket. Isten, a Legfelsőbb neméről volt szó. Mert valahogy úgy említettem, hogy „Ő” (angolul hímnemben), és ez valakik számára sértő volt és azt mondták: „Miért mindig hímnemben? Miért nem nőnemben?” Persze a hölgyek vetették fel a kérdést. Szegény hölgyek, szegény gópík. Tudjátok, a különböző vallások azt tanítják, hogy Isten hímnemű. De végre itt egy vallás, ahol megértheted, hogy Isten egyben nő is. De barátaink még nem egészen értették meg ezeket a titkokat. Szóval megpróbáltam kedves Urunk, Góvinda helyzetét védeni – hadd legyen hímnemű. Rendben? Aztán előálltak egy másik ötlettel – hadd legyen semleges nemű, nem-nélküli. De akkor azt mondtam „Nem, az lehetetlen!” Egy személy karakterjegyek nélkül – nem, az lehetetlen. Ő nem egy elmélet, nem tattva – Isten él.

A Legfelsőbb férfi és nő is egyszerre. Ha elméletileg közelítünk ehhez a kérdéshez valószínűleg nehéz lesz elmagyarázni ezeket a dolgokat, de amikor látunk egy képet Rádhá és Krsna találkozásáról, azt gondolom könnyebb megérteni, hogy hogyan is van ez. A gyönyörűséges Úr és egy még annál is bájosabb Úrnő. És ha röviden akarjuk összefoglalni Rádhá Góvinda, Góvinda Rádhá, Gó Ra, egy személyben is megmutathatjuk – Góránga. Az emberek mindent rövidre akarnak zárni, így van?  Szóval még azt mondani, vagy zengedezni is hosszú nekik, hogy Góvinda Rádhá. Hogyan tehetjük rövidebbé, mi a rövidebb változat – Góra, Góra, Góra. Amikor tehát azt ismételgeted, hogy Góra, Góra, Góra, igazából azt zenged, hogy Góvinda Rádhé.

A bhaktinak, mint vallásos folyamatnak, nagyon gondosan kidolgozott, részletes képe van a Legfelsőbbről. Mert először meg kell értenünk, hogy Istennek van egy férfi aspektusa, mint a teremtő erő, az uralkodó, és van egy másik fele, másik arca – a gyönyörű és harmonikus és szeretetteljes női aspektus, aki az Isten által uralt. Ha elméletileg mondjuk ezt, az nagyon száraz, de amint hallunk Rádhá-Góvinda kedvteléseiről, nagyon édessé válik.

A legfelsőbb lényeget tehát ebben a két aspektusában imádjuk, mint Isten teremtő energiáját és az Istennő szépséges, szeretetteljes energiáját. És sosem válnak el – az egyik nem teljes a másik nélkül. Ezt a fajta egységet keressük tehát. Ez a bhakti. A bhakti a folyamata annak, hogy helyet teremtsünk Számukra a szívünkben a találkozásra, hogy a randevú zavartalanul megtörténhessen. Az isteni szépség és az isteni szeretet találkozik az emberek szívében. Ez a vallás végső definíciója. És érzed, hogy ez túl van minden informális határon, túl a számokon, túl bármilyen csoporton. Ezért imádjuk hát mestereinket – mert elhozzák ezt a koncepciót. És ez a koncepció gyümölcsözik Vrndávanban.

Megteremtettük új univerzumunkat és elkezdtük benépesíteni. Most több élőlény van ott, mert megtaláltuk mestereinket. És megtaláltuk testvéreinket is. Együtt csatlakozhatunk a szolgálathoz, az extatikus isteni szolgálathoz. Ez koncentrálódik az ásrami életben és ezért ez nem csak egyszerűen jó, hanem extatikus. Mert itt nincs semmi más dolgunk, mint az Urainkat szolgálni.