Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Síva számos dologról nevezetes. Ő egy kimondottan hősies, elragadó és aszketikus figura, aki inspirálja a művészeteket, a jóga félistene, ugyanakkor elbűvölő szerető,  neve pedig ‘áldást’ jelent. Határozottan  furcsa karakter! De hogyan tudunk közelebb kerülni Sívának ehhez az áldásos, boldog személyiségéhez? 

A szent Gangesz folyam Síva hajfonatán keresztül száll alá a Földre. A Mennyei szférákból ered, majd a fejére hullik, és rajta keresztül érkezik el hozzánk. Hogy miért is van ez, mi ennek a mögöttes jelentése? Mivel ez a szent folyó, szent víz olyan hatalmas erejű, hogy ha közvetlenül érkezne a Földre, akkor összezúzná azt. Ezért szükség volt valakire, hogy megvédje a Földet az égi Gangesz pusztító hatásától. Így hatalmas erejénél fogva, Síva kész volt a Föld megóvása érdekében a fejét felajánlani e szent víznek, ami így  érkezik hozzánk. 

Természetesen, Sívának még számos egyéb előnyös és hasznos kedvtelése van. Például ő felelős az univerzumok elpusztításáért, ami egy igencsak érdekes tulajdonság. Egy kiváló jógi, aki egyidejűleg az univerzum megsemmisítéséért is felelős. Hogy van ez? Hiszen a jóga valami szép létrehozását szolgálja, ő pedig lerombol valamit. De tudnunk kell ezt helyesen értelmezni. Vagyis ez úgy van valójában, hogy Síva konstruktív módon destruktív, azaz építőleg pusztít. Megsemmisíti az univerzum egyik arculatát, azért hogy egy teljesen új teremtődhessen, tehát a pusztítás teremtő céllal történik. Általában ezen a Földön a hétköznapi életben a konstruktív dolgokhoz vagyunk hozzászokva, erre tanítottak bennünket. Ilyen például az evolúció, vagy a gazdasági fejlődés. De ez a világ konstruktív módon destruktív, a fejlődésünk lépésről-lépésre közelebb visz a pusztuláshoz. Amíg a mi életünk, az anyagi tapasztalataink konstruktív módon destruktívak, addig Síva épp ellenkezőleg destruktív módon konstruktív. Értitek a különbséget? Ahhoz, hogy egy új fejezet kezdődhessen, először le kell zárnunk, be kell fejeznünk az előzőt. 

S miként vet véget Síva a világnak? Egy tánccal! Milyen költői módja ez a világ végének! A bhakták szeretnek táncolni. Boldogan táncolunk az anyagi világ süllyedő hajóján, de legalább táncolunk! Tehát, ez egy költői módja a világvége eljövetelének.

Valójában Síva a jógának is a védelmezője, ahol őt a legmagasabb szintű tudatnak, a felszabadult tudatállapotnak tartanak. Tehát ismét visszatértünk a tudathoz. Ha elnyerjük önmagunknak ezt a felszabadult tudatállapotát, akkor tennünk kell valamit, illetve valakinek meg kell tanítania nekünk, hogyan kell ezt csinálni. Ezért Síva mintegy az egyetemes lelki tanítómester képviselője is, olyasvalaki, aki már elérte a megvilágosodást, és ezért képes másokat is ehhez eljuttatni. A ‘guru’ jelentése, ‘aki képes eloszlatni a sötétséget’, ő az a világosság az életünkben, aki el fogja oszlatni a tudatlanság sötétségét.

S ez a destruktív tulajdonság, a teremtéssel való befejezés, szintén kapcsolódik ehhez a felszabadult tudatállapothoz. Mivel, ha elnyerjük a teljes felszabadulást, akkor ez a világ az összes problémájával, korlátozottságával, reményével és kudarcával együtt, megszűnik a számunkra. S ekkor tudatunk felszabadul valamennyi kötöttségtől. Ezt keressük, erre van szükségünk, ezért kell az isteni világosság oltalmazó ernyője alá kerülnünk. S használjuk az intelligenciánkat! Ne csak olykor-olykor jöjjünk ki a sötétségből a fénybe, hanem maradjunk is ebben a világosságban, hiszen ez az intelligens választás. 

(folytatása következik)