Archives

Calendar

September 2021
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




жената-птици

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

Jamuná kérdése: Miért van az, hogy a lélek a reinkarnációk során elfelejti a korábbi történéseket? Nincs erre szükségünk a kapcsolatteremtés céljából, vagy azért, hogy vegyük a lapot? Nem hasznosabb számunkra az emlékezés, mint a felejtés? Krsna azt mondja a Gítában, hogy: „Én vagyok a feledékenység.”[1] Miért Krsnán és nem a máján keresztül jön a feledékenység?

Szvámí Tírtha: Jó esetben Krsnán keresztül; általában viszont a máján keresztül érkezik.

Jamuná: Tehát, az a kérdés, hogy amikor a test meghal, és a lélek reinkarnálódik egy másik testbe, akkor a feledékenység Krsnától jön-e, vagy májától? S miért van szüksége a léleknek, hogy elfelejtse a korábbi tapasztalást? Nem inkább arra volna szükség, hogy kereszthivatkozásokat tegyünk (összekapcsoljuk a jelenlegi életünket a múltbeliekkel), és leállítsuk azt a lázadó érzést, hogy: ‘Én vagyok az áldozat. Ezt nem érdemlem!’

Szvámí Tírtha: Ez utóbbi tetszik nekem. Tehát, általában a feledékenység májától, az illúziótól származik, különleges esetekben, viszont Krsnától. Éppúgy, mint az emlékezés, mely szintén Krsnától ered. Mindegyik nagy szerepet játszik a működésünkben. Ugyanis a feledékenység nem csupán a korábbi érdemeinket, eredményeinket fedi el, hanem a tévedéseinket, a nagy botlásainkat és a kudarcainkat is. Sokan azt gondolják, hogy: ‘Olyan jó volna, ha lenne tudomásom a korábbi életeimről. Annyira szenvedek ebben az életben, hogy mindenképpen tudni akarok az előző életeimről!’ De kedves testvéreim, ha ma szenvedtek, mi lehetett a korábbi történetetek? Ugyanaz! Nos, akkor miért akartok annyira emlékezni? Jobb, ha rejtve marad. Nem véletlen, hogy valamit elfelejtesz, és valamire emlékezel. Főleg egy komoly gyakorló esetében ez is isteni irányítás alatt áll. Tehát, ne üsd bele az orrod a múltbéli levesedbe! Azt mondják, hogy az Úr Buddha ezer korábbi életére emlékezett vissza. De ő elég erős volt ahhoz, hogy ezer élet terheit elviselje. Mi még ahhoz is gyengék vagyunk, hogy ennek az egy életnek a súlyát kibírjuk. S akkor a többit is látni akarjuk? Nem elég mindaz, amit erre az életre kaptál? Miért szeretnéd ismerni az előzőeket és a soron következőket? A saranágati egyik eleme, hogy elfogadjuk Krsnát fenntartóként és védelmezőként. Ha Ő szeretne megvédelmezni bennünket azáltal, hogy lehetővé teszi számunkra az emlékezést, akkor azt el kell fogadnunk. Ha azáltal akar megvédelmezni bennünket, hogy segít elfeledni valamit, akkor azt is el kell fogadnunk. Ez a mi érdekünkben történik.

Máskülönben, ha állandóan tudunk valamiről, akkor az unalmassá válhat. S azt mondják, hogy Krsna szereti az új gópikat. Ez a természetéből fakad. Néha jó megfeledkezni valamiről, mert akkor az az újdonság erejével hat. Az állandó, a teljes tudatosság és emlékezés – súlyos terhet jelent. Néha még a felejtésért is fohászkodnunk kell. ‘Kedves Uram, kérlek, segíts elfeledkeznem a hibáimról! Kérlek, segíts elfeledkeznem mások árnyékáról, mert az nem valós! Az az alapvető fontosságú, ami valódi, nem az árnyék. A fény mindig előttünk van, az árnyék pedig mindig mögöttünk. Ily módon kellene közelítenünk a dolgokhoz, és nem pedig aggódnunk. Még ha emlékezni akarsz is, a korod előrehaladtával Krsna ellát téged feledékenységgel. 

Jamuná: Ez kellemetlen. 

Szvámí Tírtha: Nem, ez édes. Mert mire is kell a végén emlékeznünk? Nem túl sok mindenre, mert a filozófia túl bonyolult. ‘Igen, néhány évvel ezelőtt, még láttam, de most már nem. Szóval már húsz éve nem olvastam a Gítát. Olyan sok tanítást hallgattam, de semmire sem emlékszem. De van egy dolog, amire igen… hogy is volt az? Haré Krsna! Igen! Erre emlékszem!’

Tehát, ne legyünk túl büszkék a tudásunkra és a megértésünkre, mert Krsna nagyon könnyedén el fogja venni. Amikor még fiatalok vagyunk… Bhaktivinód Thákur azt mondja: “Amikor még fiatal voltam, az ismereteket gyűjtöttem! S azt gondoltam, hogy az az út; de most aggon, látom, hogy a tudás ostobává tett. Most már olyan öreg vagyok, hogy képtelen vagyok élvezni az életet. S milyen szerencsétlenség, hogy elfelejtettelek imádni Téged Uram!”[2] Ez valami nagyon lényeges; ez az, amiről nem szabad elfeledkeznünk. Nem túl bonyolult – Ő ott van, és ne feledkezz meg Róla!

Tehát az emlékezés, a tudás és a felejtés szintén az isteni forrásból származik. S bizonyosnak kell lennünk abban, hogy bármi is az, amire szükségünk van a saját érdekünkben, hogy visszataláljunk az otthonunkba – megkapjuk. Néhányan a tudás által érhetik el ugyanazt a célállomást; míg mások felejtés által. Tehát egyfajta különleges feladat, ha emlékszünk a korábbi életeinkre. S valójában, ha megvizsgáljuk jelen helyzetünket, meg kell tudnunk érteni a múltat és a jövőt is. Mert a jelen a jövője a múltnak, és a múltja a jövőnek.

De soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy lélekszikrák vagyunk. Osztozunk az isteni tulajdonságokban: Ő örök, s mi is örök lelkek vagyunk. Ő ragyog, s mi is ragyogunk egy kicsit, visszatükrözve valamit. Mert, ha elfeledkezünk erről, akkor, hogy úgy mondjam, lejáratjuk az isteni dicsőséget.

Tehát, egyfajta értelemben, ti mindannyian nagyszerűek vagytok! Nem akarok bókolni nektek, de nagyszerűek vagytok! Részesei vagytok az isteni tervnek. Nem csupán az elköteleződésetek miatt, hanem ontológiailag, természetetekből adódóan, mindannyian részesei vagytok az isteni tervnek. Úgyhogy minél jobban megértjük ezt, annál közelebb állunk. Mert létezik a lélek méltósága – nem csak a test rémálma – s az önvaló öröme is. Tehát ez az, amiről nem szabad elfeledkeznünk.

[1] Bhagavad-gítá 15.15.

[2]  https://sites.google.com/site/bhadzsantar/home/054vidyaravilase

Bhaktivinód Thákur dala

 



Leave a Reply