Sharanagati

Ameddig tele vagyunk elvárásokkal, frusztráltak leszünk. Ha tehát boldog és elégedett életet akartok élni, legyen ez életetek mottója: „Nincs elvárás – nincs csalódottság.”

Sok elvárásunk van, és általában másokkal szemben. Például: „A feleségem legyen engedelmes, jó szakács, minden reggel hozza a vasalt ingemet, és legyen egészséges, gazdag, valamint bölcs” – hosszú az elvárás lista. Aztán kinyitod a szemed reggel, és látod, hogy nem ilyen. De ez nem egy egyedi szituáció, nem csak a férjekre vonatkozik, mert a hölgyek is hosszú elvárás listával rendelkeznek. „Először is, a férjem legyen egy Adonisz. Aztán gazdag, mint Kuvéra.” De ne keverjétek össze, mert meglehet, hogy Adonisz nem olyan tehetős, de Kuvéra nagyon csúnya. Legyetek tehát pontosak a listával.

Vagy – elvárásaink vannak gyermekeinkkel kapcsolatban. Minimum, hogy géniusz lesz belőle. De legyen hős, jó menedzser, valamint világhírű gitárművész – hosszú elvárás lista.  Már amikor hat-hét éves vagy, a szülők eljátszanak a jövőddel, megtervezik a jövődet, nincs egy szabad perced sem. Hat óra az iskolában, aztán rohanás úszni, majd tornára, ez után hegedű órára, ami a legtöbb gyermek számára szörnyű kínzás… Tehát: „Ha tíz órát kell dolgoznom naponta, hogy fenntartsam a gyermeket, neki is illik nyolc órát dolgoznia! Hétvégén pedig legyen nagyon boldog, hogy velem lehet!” Hagyjátok őket egy kicsit, kérlek! Hosszú elvárás lista, és amikor nem teljesítik az elvárásaitokat, csalódottak vagytok.

Feleséged nem teljesíti az elvárásaidat, a családod sem teljesíti az elvárásaidat, úgy döntesz hát: „Le kell mondanom mindezen rokonokról és anyagi dolgokról. Senki nem tudja teljesíteni az elvárásaimat. Lehet, hogy annyira emelkedett lelki szinten vagyok, hogy másokat kell tanítanom.” Aztán nagyon alázatosan fohászkodni kezdesz Istenhez, hogy küldjön neked hallgatóságot – olyanokat, akik elég alázatosak ahhoz, hogy befogadják az üzenetedet. És arról prédikálsz majd: „Légy alázatosabb egy fűszálnál, béketűrőbb egy fánál!” És elvárásokkal leszel az emberek felé, hogy teljesítsék ezeket a normákat. Aztán világhírű guru-ácsárja és szatgurudzsí, meg minden ilyesmi leszel. És ott lesz az elvárás lista a tanítványokkal szemben. „Először is fel kell ismerniük saját helyzetüket, de az én helyzetemet is.” Aztán lesznek majd olyan álomszerű elképzeléseid, hogy a tanítványok hallgatni fognak rád, és teljesítik az utasításaidat, és értékelik a próbálkozásodat. De ne lepődj meg, ha csalódott leszel. És még ha világhírű tanító vagy is, ne feledd el életed mottóját: „Nincsenek elvárások – nincs csalódás.” És akkor nagyon boldog és elégedett lesz az életed.

Jamuná: Mivel te boldognak és elégedettnek nézel ki, azt jelenti ez, hogy nincsenek elvárásaid felénk?

Tírtha Mahárádzs: Már nem sok. Tudod az élet egy tanulási folyamat, az elején lehet, hogy vannak elképzeléseid, de Krsna segít, hogy magunkhoz térjünk.

De a viccet félre téve, lehetséges, hogy ne legyenek elvárásaink? Ez nagyon nehéz. És feljebbvalóink elvárásai igazából áldás a számunkra. Manapság divat mások elvárásai ellen lázadni. „Önmagam akarok lenni! Eddig mások elvárásainak akartam megfelelni és elfelejtettem a saját életemet élni.” És ha megpróbálod a körülötted lévő buta emberek elvárásainak megfelelően alakítani az életed, nem kétséges, egyet értek ezzel a véleménnyel. Ha azonban olyan áldott helyzetben vagyunk, hogy – különösképp – egy lelki feljebbvaló elvárásaival találkozhatunk, az egy nagyszerű lehetőség az életünkben. Miért? Mert lelki tanítómestered nem nézi a múltadat, de látja a jövődet. A múltad történelem, elmúlt. A jövőd számodra misztérium, nem ismered. De valaki tudja, valaki látja. És ha teljesíteni tudjuk azt az elvárást, akkor életünk valóban sikeressé és magasztossá válik.

Keressétek tehát a lelki elvárásokat! Akkor tudtok fejlődni! Ha nincsenek elvárások, nem tudtok fejlődni. Fohászkodnunk kell tehát, hogy legyenek magas elvárások felénk. Ha a mesterünk azt várja tőlünk, hogy első osztályú vaisnavákká váljunk, lehet, hogy ez most még nem valóság, de ez a fényes jövőnk. Keressük tehát a magas elvárásokat! Erős lelki lendületet fog biztosítani a fejlődéshez.

Mandzsári: Gurudév, az elvárás az, ami csalódást és haragot hoz? A Rámájanában és a Mahábháratában olvashatjuk, hogy ez vagy az a szádhu mérges lett és mélyen megátkozta akár Istent magát! Azt olvastam, hogy egy bizonyos szituációban egy szádhu megátkozta Rámát. Azt jelenti ezt, hogy a szádhuknak elvárásaik vannak, vagy van valami más oka, hogy oly gyakran mérgesek lesznek és átkozódnak…?

Tírtha Mahárádzs: Gyakran mérgesek lesznek? Lehet, hogy mi vagyunk tele elvárásokkal a risikkel szemben, hogy nem kéne átkozódniuk. Mert szádhuk felé is hosszú a listánk. Az én Gurudévámnak ilyennek kell lennie, nagyon finom, nagyon toleráns, alázatosabb, mint egy fűszál, béketűrőbb, mint egy fa, hogy letörhessem mindezen gallyakat és ágakat és begyűjthessem tőle az össze gyümölcsöt, neki pedig tűrnie kell ezt. Mindig meg kell értenie engem, a nagy megvalósításaimat és a gondjaimat, minden figyelmét rám és az életemre fókuszálva… Habár jelentéktelen szolga vagyok, de ő olyan nagyszerű, hogy rendelkezhet ezekkel a tulajdonságokkal, hogy figyelmet tudjon fordítani.” Mit sem szólva egy kis átokról itt vagy ott?! Gondoljatok csak bele, ha lelki tanítómestereket risi típus, életed folyamán egyszer jelenik meg, de akkor teleátkoz. Mondtam már, legyetek óvatosak a fohászaitokkal! Ha klasszikus guruért fohászkodtok, nagy gondjaitok lesznek. Jön a risi-muni és cikáznak a villámok. Mégis, ha nem-klasszikus gurud van, még nagyobb gondod lesz. Mert akkor ki fogja kijavítani a hibáidat? És az átok – a szentektől ez egy nagyon távol álló gyakorlat. De ezekben az isteni játékokban, az átkoknak is van szerepük. Például amikor szeretett Maháprabunkat megátkozták, áldásként fogta fel.

Egyszer az történt, hogy valaki bebocsájtást szeretett volna a köreibe. Kopogott az ajtón és így szólt: „Hé, csak tejet iszom, engedjetek be.” Ez egy nagyon lemondott diéta – csupán tejen élni. Az elején olyan természetes, később azonban fel akarod adni és valami szilárd táplálékot fogyasztani. De amikor visszatérsz a tejhez, az egy nagy lemondás. A jógi tehát így szólt: „Csak tejen élek, kérlek, engedjetek be.” Maháprabhu így szólt: „Nem, nem, ez nem minősítés ide belépni.” És ez a bráhmin megátkozta: „Akkor megátkozlak, hogy egyetlen anyagi ambíciód se váljon valóra!” Aztán Maháprabhu eksztázisban ugrálni és táncolni kezdett: „Áldott vagyok!”

Rajtad is múlik tehát – átoknak vagy áldásnak fogod-e fel. De a történet a másik irányba is igaz: néha boldog vagy, hogy megáldottak valamivel, de később megérted: „Óh, Istenem, ez egy átok!” Keressétek tehát mindig az igaz, a belső változatot. Néha az áldás álruhában érkezik – az átok álruhájában.

Néha segíti megtörténni a dolgokat. Ha kicsit unalmas a történet, akkor egy átok energiával tölti fel. Aztán elkezd még bonyolultabbá válni, mert megérted, hogy ez az átok, csak egy visszahatás egy korább rossz cselekedetre – olyan ez tehát mint egy hálózat, soha véget nem érő történet. Ha azonban visszavezeted a történetet az eredeti forráshoz, akkor megtaláljuk Krsna-Góvindát. És ha meg akarjátok találni a megoldást, vagy lehetőséget az átok megtörésére, akkor a mahá-mantrához kell fordulnunk. Gyakorlatilag tehát ez a történet Krsna-Góvindával kezdődik, és Haré Krsnával végződik.

(folytatjuk)