Archives

Calendar

April 2021
M T W T F S S
« Mar    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




1604728_606280356118246_1308257768_n

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai reggeli tanításából)

Az élet arra szolgál, hogy kijavítsuk a kihibáidat. Sríla Srídhar Mahárádzs definíciója szerint a vallás megfelelő alkalmazkodást jelent. Vajon ez a kellő alkalmazkodás valamiféle jóléti cselekedet? Vagy pedig valamilyen agyagi elrendezés, hogyan tegyük kényelmessé az életünket? Vagy valami mást jelent? Nos, gyakorlati szinten a helyes alkalmazkodás, különös tekintettel az élet anyagi valóságára, túlélést jelent. Megszületünk és próbálunk túlélni – többnyire kevés sikerrel. Mivel egy dolog biztos, ha belekezdesz ebbe a földi utazásba, az egyszer véget is fog érni. Ebben az értelemben, ha elfogadjuk, hogy az anyagi élet egyfajta túlélés, akkor meg kell vizsgálnunk ennek a túlélésnek a célját. Az élet nem pusztán biológiai történés, az élet misztérium. S nem elég beszélgetni vagy gondolkozni ezen a misztériumon; meg is kell tapasztalnunk. Tehát az élet tapasztalás, egy misztikus tapasztalat, mely az életetek minőségétől függ. Eltékozolhatjuk vagy megvalósíthatjuk. Azonban mi teszi értékessé az életet, a túlélést, még az anyagi szinten is? Ez a misztikus élmény, az isteni találkozás. Találkozni Istennel az életünkben.

De ahogy említettem, bármilyen keményen is próbáljuk túlélni az életnek ezt a megtapasztalását, mégis elbukhatunk. A földi élet lényege három szóban összefoglalva – élni, szeretni, távozni. A középső elem az, amellyel megpróbáljuk túlélni. Ily módon küzdenek az emberi lények a megsemmisüléstől való elemi félelemmel. Ez a mi tiltakozásunk a halállal szemben. Azonban kudarcot vallunk, mert el is kell távoznunk innen. Jövünk és megyünk. Tehát anyagi értelemben csak néhány év, mégis néha azt érzitek, hogy ez a rövid idő egy végtelen játszma.

De a lelki túlélés azt jelenti, hogy meghalsz a testi éned számára és újjászületsz a lelki önvalódért. Meghalsz a mulandóság számára és ismét megszületsz az örökkévalóságnak. Meghalsz a jelentéktelenek számára és megszületsz a valódi értékekért. Ez az igazi túlélés. S mit fogsz ott ismét tapasztalni? Életet. Az a valódi élet. A lelki élet az a valódi élet. Örök élet. Természetesen, ha ezeket a feltételekhez kötött életre vonatkozó tapasztalatainkat az örökkévalóságra vetítjük, nem vagyok benne biztos, hogy be akarunk lépni az örök életbe. Mivel azt fogjátok mondani, hogy az élet egy kínszenvedés, legyen ez a nyomorúságom az örökkévalóságig? Erre nem állok készen! Ne add ezt nekem! Csak, hogy egy nagyon „pozitív” és „optimista” embert, Schopenhauert idézzek, aki azt mondta, hogy: „Az élet egy nyomorúság, ezért elhatároztam, hogy erről elmélkedem.” Elégedettek vagytok ezzel? Akarjátok ezt az örökkévalóságig kiterjeszteni? Nem! Bár tudjuk, hogy ez a feltételekhez kötött élet egyfajta nyomorúság, természetesen, ha az örök életre gondolunk, azt szeretnénk, hogy az teljesen örömteli legyen. Majd, amikor belefogsz a szádhanádba; mi az, amit tapasztalni fogsz? Azt gondolod, hogy először is békét, másodsorban eksztázist, harmadsorban – felsőfokú eksztázist tapasztalsz majd. Tehát, belefogsz és mi az, amit átélsz majd? Nyomorúságot ismét! ‘Hogy van ez? Megléptem a dolgokat, változtatni szerettem volna rajtuk, de még mindig ugyanabban a cipőben járok.’ Ám én azt mondom nektek, ez még csak a kezdet. Még több vár rátok. Azt gondoljátok, hogy még több nyomorúság? Nem, dehogy!

A korábbi beidegződéseink szerint kétségkívül keresztül kell mennünk egy tisztulási folyamaton, amely néha keserű, máskor pedig nagyon boldog tapasztalatokat eredményez. Mint ahogy azt mondják, másokat legyőzni erő, önmagunk legyőzése pedig belső erő. S mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb győzelmei.

Ebben a templomban történt egyszer, hogy az egyik kedves bhakta megkérdezte: „Mindannyian tudjuk, hogy a lelki fejlődés az, ha a hamis egónkat szétzúzzák, de ezt nem lehetne inkább enyhe, kíméletes módon tenni?” Ezért kell keresztülmennünk egy megvalósítási folyamaton. Egy lépéssel közelebb jutni az igazsághoz. Ez az első lépés – az élet. Ha magunkért élünk – az értelmetlen. Ha Istenért élünk, akkor mindenkiért élünk. Tehát a lelki életben ismét az első elv az ‘élet’. Élnünk kell, meg kell próbálnunk, meg kell csinálnunk. Valamennyi küzdelmével, nehézségével együtt. S meg kell győződjünk arról, hogy az út végén vár ránk valaki. Ennek az alapvető bizalomnak ott kell lennie a szívünkben, hogy ‘bárhogyan is kell küzdenem és bármin is kell keresztülmennem, valaki vár rám az út végén’.

(folytatása következik)

 



Leave a Reply