Sharanagati

Hogyan prédikáljunk, hogyan mutassuk meg a bhaktit az embereknek olyan módon, hogy merjenek a sötétbe ugrani. Hogyan prédikáljunk? Hadd mondjak el egy történetet.

Amikor az első magyar Bhagavad-gítát kinyomtatták, Gurudévánk elvitt egy ilyen Gítát Sríla Prabhupádnak Vrndávanba. Mangó szezon volt. Tudjátok, Prabhupád nagyon szerette a mangót. És volt egy kedvenc édessége is. Mi volt Sríla Prabhupád kedvenc édessége? A szandés. Kóstoltatok már valaha szandést? Gurudévánk tehát vett néhány érett mangót és némi szandést a piacon. Aztán a gyümölcsökkel, az édességgel és a Bhagavad-gítával Sríla Prabhupád elé járult. Tudjátok, Indiában mindent újságpapírba csomagolnak. Prabhupád kibontotta a mangókat, megszagolta, megfogta, hogy megnézze, hogy elég érettek-e, majd így szólt az egyik bhaktához: „Rendben, menj, hámozd meg, majd hozd vissza nekem.” Addig megnézte a Gítát, mindig nagyon elégedett volt, ha valamilyen előrelépés történt, és Gurudévvel megvitattak néhány filozófiai kérdést, amikor megérkezett a szandés és a mangó. Prabhupád enni kezdett, majd így szólt: „Látod, ez a legjobb módja a prédikálásnak – első osztályú filozófia, első osztályú praszádam.”

Adjatok hát valami édeset az embereknek. Magas szintű filozófia, első osztályú illat, füstölő, kedves, minőségi emberek, valamilyen szolgálat is jelen van, de az éneklés, tánc és az étel – a Gaudíja Vaisnavizmus szentháromsága. Prabhupád azt mondja, hogy mindenki szereti azt a folyamatot, ahol ehetsz, táncolhatsz és énekelhetsz. De ez a PR. Valakinek el is kell mosogatnia az edényeket.

Mégis Krsna mindenkit vonzó. És bármilyen rossz hírre való tekintet nélkül gyakorolja vonzerejét az embereken. És ha megpróbáljuk követni Őt és lelki tanítómestereinket nyugodtan és szépen, akkor jó emberekkel fogunk találkozni.