Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Térjünk vissza az istenhez fűződő kapcsolatok közül a semleges viszony, sánta-rasza alapgyakorlataira, melyek közül a hallás, sravanam volt az első.

A második gyakorlat nagyon gyönyörű, az Isteni kegybe vetett bizalom. Úgy vélem, ez a mi utunk – reménykedünk, hogy egy napon majd ránk ragyog az Isteni kegyelem! Azonban el kell viselnünk régebbi cselekedeteink következményeit is. Ez az az árnyék, melyről korábban már beszéltünk. Próbáljátok meg elviselni a karmátokat, próbáljatok meg együtt élni az árnyékotokkal! De ne feledjétek, az odaadással végzett önzetlen cselekedet nem hoz új karmát, s ha csak egy kicsit is szenvedtek, már azzal is felégetitek a karmátok egy részét. Majd valamennyi nehézség elviselése után bebocsátást nyertek az élet egy sokkal letisztultabb síkjára. Ezért reménykedünk az isteni kegyelemben! El fog jönni! Ha elkötelezettek és kitartóak vagytok a lelki gyakorlataitok végzésében, akkor végezetül az isteni kegyelem is el fog jönni! Úgy gondolom, ez egy nagyon szép megközelítése a Legfelsőbbnek – ez az Isteni kegybe vetett bizalom. Ne feledkezzetek meg erről!

A harmadik elem az emlékezés. Életetek során és halálotok pillanatában is emlékezzetek a Legfelsőbbel való kapcsolatotokra! Az emlékezés folytonosságához viszont szükség van némi gyakorlásra!

Mégis, az emlékek és az elmélkedés – ezek sokkal inkább intellektuális, kognitív gyakorlatok. De jön a negyedik, a meditáció, mely nem intellektuális, hanem spirituális, amikor megnyíltok a lelki igazság felé, ez nagy hatással lesz a tudatosságra!

Sokat tudnánk még erről beszélni, ám hadd világítsak rá ennek a passzív, semleges viszonynak az eredményeire! A lelki szilárdság az egy jó eredmény, amikor nagyon elkötelezettek vagytok ez iránt az isteni kapcsolat iránt. Amikor oltalmat vesztek és úgy érzitek, hogy védelem alatt álltok. Próbáljátok megtalálni ezt az oltalmat, meditáljatok az Ő jelenlétén a szívetekben! S amikor meglátjátok az isteni szépséget, magasztaljátok a lelki nagyságát! Először ezt a lelki nagyságot kell csodálnunk, utána elmerülhetünk a részletekben! Ezért Gurudév azt mondta: először tegyétek fel a koronát Krsna fejére, hogy megértsétek, ki a Legfelsőbb! S utána, később, egy sokkal intimebb viszonyba kerülhettek Vele – mint például laddut lophattok az Ő tányérjáról! Még azon a szinten is lehetséges a felszabadulás.

Mit eredményez a gyakorlatok általi felszabadulás? Mik a tulajdonságai egy olyan hatalmas szentnek, akinek tudata mindig a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatában merül el? Egyébként ki a szentéletű ember? Ki a szent?

Krsna-prija: Aki lemondott az önös vágyairól és teljesen odaszentelődött az Isteni akaratnak és mások szolgálatának.

Szvámí Tírtha: Igen, aki részesült az isteni áldásban vagy kész arra, hogy a saját életénél magasabb rendű eszmény szolgálatának szentelje magát.

Az ilyen személyek jellemvonásai a következők: mindig eltökéltek a meditációjukban, mindig az orruk hegyére szegezik tekintetüket, mindig avadhútaként viselkednek és nagyon nehéz őket megérteni. De kérlek benneteket, ha a lelki tanítómesteretek azt mondja: ,,Tudnátok nekem ebben a szolgálatban segíteni?”, akkor ne szegezzétek tekinteteket az orrotokra, és ne viselkedjetek avadhútaként, hiszen akkor ő nem lesz boldog. Tudjátok, az avadhúta néha kissé szokatlanul viselkedik, az összes társadalmi elvárás felett áll.

Azt mondják, ezek a békességben élő nagy szentek mindig nagyon visszafogottan beszélnek és nincsenek anyagi törekvéseik. Nem tévesztik össze az anyagi létüket és a lelki identitásukat. Mindig nagyon békések és állandóan a Legfelsőbbre gondolnak.

Még ha csak ennek a semleges viszonynak a kívánalmainak próbáltok eleget tenni, akkor is szilárdakká és nagyon komoly bhaktákká válhattok! A Bhágavatamban az áll: ,,Az a tudatállapot, amelyben valaki teljesen megbizonyosodott az Én eredeti személyes formámról, azt úgy hívják, hogy sánta-rasza. Senki sem juthat el a tiszta odaadásig anélkül, hogy először el ne érné ezt a szintet.” Egyértelmű, hogy először összpontosítani kell a tudatunkat, szilárdakká kell válnunk ebben a békés, shanti hangulatban! S ezután lehetséges a továbblépés!

(folytatása következik)