Archives

Calendar

April 2020
M T W T F S S
« Mar    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




20190512_133310

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
Giridhárí kérdése: Mahárádzs, a kérdésem kissé bonyolult; említetted, hogy az elemzés megölheti a hitünket. Az Úr maga mondta – azt hiszem a Bhagavad-gítá 5.4.-ben – hogy bármelyik utat is választja valaki, az elemzőt vagy a misztikusat, mindkettő eredményét el fogja nyerni. Kétféle tudást ismerünk – a tapasztalati, primitív tudást, mely hasznos a sajátos igényeink keretein belül; és a vizsgálódáson, elemzésen alapuló tudást, mely lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük a dolgok természetét, és hogy előrejelzést készítsünk a jövőre vonatkozóan. Az a benyomásom, hogy a tudásnak ezek a fajtái erősítik egymást, és ez egyfajta felfelé mutató spirálhoz hasonló. S Krsna azt mondja, hogy még a bukott jógi is halad tovább. Ez nem egy ördögi kör, ez egyfajta progresszív kör. 
Szvámí Tírtha: Ezzel nincs probléma, megfelelő módon használhatjuk az intellektusunkat. Sohasem mondtam azt, hogy hagyd ki az elmédet. Be kell vonnunk az elménket a lelki kutatásba. De valahogy az intellektus nem a végső eszköz a megközelítésünkben. Csupán ezt szerettem volna hangsúlyozni. 
Giridhárí: Igen, értem. Vajon maga a tudás az, ami akadályoz bennünket? Például, ha tudok az ékádasí kedvező következményeiről, ez ürügy lehet számomra, hogy nem  megfelelő módon viselkedjek, hiszen az ékádasí, úgyis megtisztít. A probléma a tudásban van, vagy a visszaélésben, ahogy a tudást használjuk?
Szvámí Tírtha: Valószínűleg a másodikról van szó. 
Giridhárí: Úgy gondolom, hogy a tudás maga nem akadályoz bennünket. Prabhupád tudást adott a számunkra.  
Szvámí Tírtha: Próbáld megérteni a szavaimat! Ha azt mondom, tudás, akkor lehet, hogy az nem a gjána maga, végképp nem a brahma-gjána vagy átma-gjána, nem az isteni tudás. Ez az a kondicionálás, mellyel mindannyian rendelkezünk: ‘Megértettem, az agyammal tudom.’ Erre a gondolkodásra vagyunk nevelve. De csupán elméletileg nem tudjuk átölelni a testvérünket vagy a szerettünket – ez a lényeg. Tehát, ebben az értelemben az elmélet, az intellektus, s a többi – nem a megközelítés végső módja. S ezzel nem a gjánát, a tudást szólom le, ez a préma, a bhakti dicsőítése. Tehát nekünk magunknak meg kell értenünk, és meg kell próbálnunk másoknak is megmutatni, hogy az istennek szentelt odaadással a valóság egy másfajta szintje érhető el. Anyagi tudással anyagi eredményeket érhetünk el; isteni tudással felszabadulást, isteni eredményeket; de tiszta szívű odaadással Isten szeretetét érhetjük el. Tehát különbözőek az eredmények. 
Giridhárí: Köszönöm! A következő kérdésem pedig az, hogy miért felejtünk, miért nem tanulunk a hibáinkból? 
Szvámí Tírtha: A benyomás, a lenyomat megmarad. Az előzőekben azt mondtad, hogy még a bukott jógi is újra felemelkedik és tanul. Tehát, a pozitív és a negatív benyomások mind ott vannak, talán nem a felszíni tudatosságban, hanem a tudatalattiban, mely árnyékként követi a lelket. De egy dolog biztos: karmával nem tudunk megbirkózni a karma terheivel. Vagy az anyagi kötőerők, a gunák segítségével nem tudunk úrrá lenni a gunákon. De odaadással, az isteni oltalom előtti meghódolással ez lehetséges. Ez a lényeg. 
Gyakorlatilag mindannyian egy hosszú-hosszú tanulási folyamatnak vagyunk a részesei. S ebben a tanulási folyamatban – mivel ez egy intellektuális folyamatnak tűnik – a feledékenység a fő elem. Mert el kell felejtenünk az összes ostoba beidegződésünket. Tehát mi magasztaljuk a feledékenységet. Imádjuk az isteni őrültséget. Kérlek, próbáljátok ezt helyesen érteni! Amikor eljutunk a valódi tudás, a brahma-gjána szintjére, akkor mindent úgy látunk, ahogy van. S akkor azt láthatod, hogy Isten nagy, mert Ő Isten. De akkor ismét púdzsát kell végeznünk a felejtésnek. Mivel mi igencsak jelentéktelen alattvalói vagyunk az isteni királyságnak, a király roppant távol van egy magas trónon, mi pedig itt vagyunk, nagyon elszigetelten Tőle – mindaddig, amig tudatosak vagyunk a nagyságáról, a pozíciójáról és a mi helyzetünkről. De hogyan focizhatnál egy királlyal? Sehogy! Míg a királyfi megteheti, hogy felmászik a király hátára, ugye? Mert ‘Ő nem egy király! Ő az én kedves Édesapám! Tehát lovagolhatok a hátán, mint egy lovon.’ Megteheted ezt, ha tudatos vagy arról, hogy Ő a király vagy Ő Isten? Nem teheted meg. Tehát, az isteni feledékenység egy nagyon fontos elv. Uddhava képes megfeledkezni róla, hogy ő szakhja Dvárakában, hogy semleges szereplő lehessen Vrndávanban. 

 



Leave a Reply