Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




meditation

Mandzsárí kérdése: A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig a legnagyobb ellenséggé válik.”[1] Gurudév, sok példát hallottunk, hogy az elme miként tud a legnagyobb ellenségünkké válni. De azt is hallottuk, hogy a legjobb barátunk is lehet. Hogyan lehet a legjobb barátunk?

Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó kérdés, köszönöm. Mert említettem, hogy az elmének kettős természete van – néha okozat, máskor ok. Ugyanígy lehet ellenség és jó barát is kell, hogy legyen. Nem túl szép ellenségként beállítani az elmét, mert egyben barát is. Ha csak egyoldalúan nevezzük az elménket ellenségnek, akkor tesztelnünk kell. Igaz? Mert ha nyugodt marad, akkor békés az elme. Ha azonban megbántódik, amiért ellenségnek neveztük, akkor még nem békés.

De ez egy nagyon komoly és nagyon fontos téma, amit említettél. Mert az elme, az intellektus és a hamis ego mind az emberi lény ugyanazon szövevényes struktúrájának visszatükröződései. Ugyanazon elem különböző aspektusai. És mivel elménknek megadatott a választás képessége, használnunk kell. Azt mondják: „Még a szeméthalomból is az aranyat kell kiválasztanod.” És „Még egy méltatlan családból is, méltó feleséget kell választanod.” Ha tehát rendelkezünk a választás képességével, akkor használnunk kell azt. Máskor azt mondják, hogy intellektusod lehet a gurud. Sokszor azt javasolják: ’Nem, nem, nem, az elménk, az intellektusunk ne legyen a gurunk, a vezetőnk, a tanítónk.’ Miért? Mert ha nem tiszta az elménk, akkor az az erő, vagy képesség, hogy helyesen válasszunk nem nyilvánult meg, nem tudunk helyesen választani. Ha azonban megtisztult az elméd, akkor helyesen vezet majd. Azt mondják tehát: „Mindig kérd feljebbvalóid tanácsát, keress oltalmat, és kövesd a mesterek útmutatását, keress lelki társaságot, szádhu-szanga.” De mi történik, ha nincs szádhu-szanga? Mit tegyünk, ha nincsen szádhu, aki útmutatást adhatna? Ez elég nagy probléma. Mit tegyünk hát? Azt mondják, akkor a sásztra lehet a lelki útmutatód. A sásztra lehet a szádhu-szangád is, vagy még az elméd és az intellektusod is lehet a gurud. Ezt az aspektust lelkiismeretnek hívják. A legkritikusabb szituációnkban ezzel a belső útmutatóval kell konzultálnunk – ott van. Volt már valaha lehetőségetek, hogy találkozzatok a belső útmutatóval? Volt valaha erre lehetőségetek? El kell tehát tudnunk dönteni, hogy ez vajon az elme-e, vagy valami más, valami mélyebb. Akkor az elménk a legjobb barátunkká válik.

Legyünk hát nagylelkűek az elmével. Ez nem csak a kérdés egyik oldala „csak ellenség”. Nem, segítség is. Mert az érzéseink, az akaraterőnk, a gondolataink ott vannak az elménkben – ez a hely, ahol találkoznak, ahol forrnak. Az akaraterő rossz lenne tán? Nem, nagyon fontos. Vagy a gondolataid rosszak? Nem, nagyon is szükséges elemek. Mit sem szólva az érzésekről. Mer az én megértésemben, az én vizsgálódásomban, az emberek érzelmi lények. Nem erőteljes lények, vagy intellektuális lények – nos, részben azok – hanem végső soron érzelmi lények. Még a legerősebb férfiak is elolvadnak, ha látnak egy kisbabát. Igaz? Végső soron ez a természetünk. Érzelmi lények vagyunk, Ezért az érzelmek ápolása nagyon fontos a lelki úton. Ezért gyakoroljuk egy speciális formáját a jógának – az istenszeretet jógája, bhakti-jóga. Mert ez megalapozza a kapcsolatot igazi természetünkkel, lelki szeretetteljes természtetünk a Legfelsőbbel, mely szereteten, érzelmi kapcsolaton alapul.

És a szeretetnek van mértékegysége. Mennyire szereted a pénztárcád? Azt hiszem eléggé. Nagyon fontos a számunka. Mennyire szereted, mondjuk az állataidat, vagy házi kedvenceidet? Óh, ők is nagyon fontosak, oly sok figyelmet fordítunk rájuk. Mennyire szereted a szomszédaid? Nem nagyon, de… És mennyire szereted önmagad? Végső soron azt a kérdést kell feltennünk, hogy mennyire szereted Istent. Mert bármennyi figyelmet szentelünk ezeknek az elemeknek, amiket említettem – beleértve a családtagjainkat, természetes, hogy nagyon szeretjük őket – fel kell tennünk a kérdést: ’Mennyire szeretem Legfelsőbb Uram?’ Ez a végső mérétkegység: mennyire szeretjük a Legfelsőbbet? És mi a szeretet egyik definíciója? „A szeretet az, amikor gyakran gondolok rád.” A szeretet azt jelenti: „Gyakran gondolok rád.” Ha tehát szereted Isten, nem tudsz mit tenni, mint gondolni Rá. Akkor megkapod az erőt, az intellektust, eltűnnek az akadályok, megszelídül a vadállat, és felszínre jön eredeti természeted – ami szat-csit-ánandam, örök, tudatos és örömteli. Az elme igazi fegyelmezése tehát ezeket a megvalósításokat hozza el neked, ezt a látásmódot másokkal kapcsolatban – hogy ők is szat-csit-ánandam lelkek. Nem csak te.

Ezért, habár ez népszerű téma az általános leckéken, viccet csinálni az elméből, vagy kigúnyolni, az én megértésem szerinte, szépen kell bánnunk vele, mert hasznos eszköz – hogy elérjük céljainkat az elmén túl. Ésszerűen hangzik, hogy az elmét használjuk valami olyan elérésére, amit túl van az elmén? – De ez egy misztikus folyamat. Vannak dolgok, amiket nem értünk, és ez jól van így.

 

(folytatjuk)

[1] Bhagavad-gítá, 6.6.



Leave a Reply