Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai reggeli tanításából

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Előfordul, hogy néha sokan csatlakoznak a misszióhoz, majd elmennek. De a guru nem enged el könnyű szívvel senkit és mindent megtesz azért, hogy újra visszahozza, jobb belátásra bírja őket: ‘Miért mentél el? Azért, hogy más dolgokat keressél?’.

„A pénz és a hölgyek iránti vágy teljesen összezavart, és elcsábított innen.”

Ha a mahánta-guru valódi, azt fogja mondani, hogy ezektől a bizonyos vágyaktól meg kell szabadulni, mert nem ezek az igazi célok. Megérteti a tanítvánnyal, hogy az ilyen dolgokkal való bármilyen kapcsolat átmeneti jellegű, jelentéktelen, majd ismét megpróbálja  kedvesen a bhakták körébe vonni őt. Lehet, hogy némi homokszem kerül a gépezetbe, de a guru kegyelméből ez a  szennyeződés pillanatok alatt megtisztul, és az illető visszatér az igazi útra.”

Ez nagyon őszinte tud lenni, ha azt mondjuk: ‘valami zavar, és ezért el akarok menni.’. Látjátok, ez az illúzió. Mert ha az igaz bhakta vágyakozik, akkor maradni akar. Amikor a gópik vágyakoznak, akkor ők nem akarnak elmenni, hanem maradni akarnak. Legalábbis Krisnájukkal akarnak maradni. Nem a dharmájukkal vagy a tennivalóikkal, hanem Krisnával. Tehát néha az anyagi tárgyak fontosabbnak tűnhetnek, mint a lelki gyakorlatok, de ez mind mulandó, nem valódi. Nagyon gyorsan vissza lehet térni az úgymond jó helyzetbe.

Máskor nem vagyunk ilyen őszinték és azt mondjuk: ‘Én jól vagyok, de te megváltoztál.’ Ez nem túl okos, sem túl udvarias. Jobb, ha azt mondjuk: ‘Gyenge vagyok.’ De a kegy által minden rendben lesz, harmóniába kerül.

Volt egyszer egy fiatal brahmacsárí, aki épphogy csatlakozott a misszióhoz, és máris tele volt… nos, nem kétségekkel, hanem mondjuk úgy, hogy némi félelemmel a jövőjét illetően. Egyszer eljött az egyik idősebb testvére, és beszélgettek. Ez a fiatalember azt mondta: ‘Prabhu, tudod, kész vagyok egyszerű életet élni és megelégszem az ilyen  kevés praszádammal, de mégis hogyan lesz ez?’. Erre a bhakta átölelte és nagyon szelíden ezt mondta: ‘Ne aggódj, majd el lesz intézve.’ És így is történt.

Valahogy minden elrendeződik. Ha nem veszítjük el az eltökéltségünket, ha nem adjuk fel a hitünket és a szolgálatkészségünket, akkor minden elrendeződik. Bármire is van szükségünk, az biztosítva lesz és minden, amink van, meg lesz védelmezve. Krisna ezt mondja a Gítában: ‘jóga-kséma vahámjaham’ – „…elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.”. ‘Sikeres akarsz lenni? Én megadom neked. Ahhoz, hogy helyreigazítsalak, némi kudarcra van szükséged? Megkapod.’ Bármi, amire szükségünk van az utunk teljesítéséhez, biztosítva lesz – ez nagyon szilárd meggyőződéssel kell, hogy bennünk legyen. Ha így van, akkor biztonságban fogjátok érezni magatokat. Ahogy a múltkor is beszéltük, ekkor álltok készen arra, hogy beleugorjatok a sötétségbe – annak ellenére, hogy még nem tudjátok, mi fog veletek történni, de érzitek: ‘Ez jó lesz nekem’.

Életünk aranykorában tehát teljes figyelmet fordíthatunk a külső útmutatásra. Ebben az időszakban kell felkészülnünk arra, hogy képesek legyünk megfelelően figyelni a belső útmutatásra, hogy készek legyünk, amikor beköszöntenek a platina napok.

  1. Sríla Srídhar Mahárádzs,  Századfordulós Antológia
  2. Bhagavad-gítá 9.22.

 



Leave a Reply