Sharanagati

Kámen kérdése: Fel tudsz áldozni valamit, ha az nem a tiéd?

Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó kérdés! Van bármi is, ami a miénk?

Jamuná: Igen! A szeretetünk.

Tírtha Mahárádzs: Ez tehát a végső áldozat. Mert általában rajtunk kívül álló dolgokat áldozunk fel – virágok, némi gabona, idő, pénz, eszközök, ez meg az. Tégla… Néha krumpli. De nagyon kevés dolog az, ami valójában a miénk. Az egyik az életünk, a másik a tudatosságunk, és a harmadik a szeretetünk. Ha tehát odaszenteljük ezt a három dolgot – az életünk, a gondolataink és az érzéseink – akkor mindent feláldoztunk.

De végső soron csak a szeretet a lényeg. Minden más másodlagos. Szat-csit-ánanada, a létezésünk, a tudásunk, vagy tudatosságunk és a szeretetünk.

Igazából ez is az isteni energiák tükröződése. De Krsna valamilyen céllal adta a dzsíváknak ezeket a tulajdonságokat. Nem volt önzetlen; mindet vissza akarta kapni. Az egyedüli ok tehát, amiért van életünk, érzéseink, tudatosságunk, hogy odaszenteljük az isteni kapcsolatban és szolgálatban. Más dolgok nem a miénk. Még a test sem. Olyan, mint egy eszköz, egy jármű, hogy eljussunk a célállomásra.

Egyszer beszélgettem egy nagyszerű grhaszta bhaktával, és azt mondta: „Óh, amikor brahmacsárí voltam, olyan boldog voltam! Minden nap osztottunk, ide-oda utaztunk, este praszádamot főztünk… Most fenn kell tartanom, csinálnom kell, dolgoznom kell, pénzt kell keresnem – mindazonáltal végül le kell mondanom mindezen dolgokról! Miért kell hát ezt csinálnom?!” Így válaszoltam: „Anélkül, hogy összegyűjtenél valami, hogy tudsz róla lemondani? Hogyan tudsz bármiről is lemondani?” A válasza ez volt: „A-ha!”

Krsna tehát hosszútávon gondolkodik. Először a gyűjtögetésben foglal le, hogy megtaníthasson, hogyan mondj le. Érted gondolkodik.