Sharanagati

Dani: A kérdésem azzal a témával kapcsolatos, amiről a leckén szó volt, az evésről, ivásról, lélegzésről és a fohászról. Evés nélkül az ember elél egy-két hétig, aztán meghal. Ivás nélkül kevesebbre képes, lélegzés nélkül még kevesebbre. És ha nem fordítunk figyelmet a fohászokra, kiderül, hogy igazából nem is élünk.

Tírtha Mahárádzs: Korrekt. Meg sem születtünk.

Dani: Gurudév, ha megtennéd, hogy feltárod a halálnak ezt a speciális formáját, amiben most leledzünk.

Tírtha Mahárádzs: Óh, azt gondoltam, hogy az életről fogunk beszélni!

A fohász egy nagyon finom energia csatorna. Ezért azoknak, akik túlságosan ragaszkodnak az anyaghoz, nagyon nehéz hinni benne, hogy létezik. Mégis jelen van. Az igazság soha nem sérül a tudatlanságod következtében. És ha megpróbálunk inspirációt, tapasztalatot szerezni azon a szinten, akkor tudunk beszélni róla másoknak.

De minden tradíció tudja, hogy anélkül, hogy előbb meghalnánk az anyag számára, nem lehetséges újjászületni a lélek számára. Ez az átalakulás, ami után kutatunk. Minél finomabb az energia, annál nagyobb az eredmény. Az elején kis lépéseket teszünk, és az hisszük, valami nagy dolgot értünk el. Később nagyokat ugrasz majd, és így gondolkodsz: Óh, semmit sem értem el.” És ez a helyes út, a fejlődés valódi formája.

Ismét azt kell, hogy mondjam: hogyan is lehet ezt szavakba foglalni?! Próbáljátok meg. A mantrák zengése, a fohászok olyanok, mint egy áldó villámcsapás. Mikor megérinted a máládat, az olyan mintha az univerzális energia vibrálna az ujjaid között. Krsna az ötödik hangot játssza fuvoláján, ez az istenszeretet hangja. Mi pedig válaszolunk hívására. A fohászok tehát egy nagy tudomány. Ott legyél önzetlen. Nem szabad saját magaddal kezdened és befejezned a történetet. Próbálj meg megfelejtkezni önmagadról. És akkor látni fogod az eredményét.

Ez igazából élet-halál kérdése. Mert bármi is legyen itt jelen, az része az illúzió játékának. Itt mindennek vége lesz, mindennek! Mi marad? Nem sok. De ami nem sok az anyagi szabvány szerint, az óriási a lelki szerint. Ne szaladjunk tehát ilyen fantáziák után: „Nagyszerű tanító vagyok! Egy nagy szent vagyok! Ez meg az vagyok! Nekünk van a legnagyobb templomunk Szófiában! És a legnagyobb egónk a föld bolygón.” Mi haszna a nagy anyagi eredményeknek? Mindet el fogod veszíteni. Minden olyat, amit nem adsz oda Krsnának, el fogod veszíteni. Jobb tehát, ha az általunk generált energia többletet átadjuk mantrázás és fohászok által, másokra fordítva és visszaajánljuk Krsnának.

Ezért a legjobb fohász a dicsőítő fohász. Nem az a fajta fohász, amikor kérsz valamit, vagy megpróbálsz elkerülni valamit. És ha megnézitek a Srímad Bhágavatamot, a fohászok nyolcvan százaléka dicsőítő fohász benne. És mi nem értjük, miért ilyen unalmas, ismét ugyan az a történet: „Nagyszerű vagy, csodálatos, magasztos…” Miért olyan fontos ez? Mert ez a legjobb fohász. Ez az élet.

De ahogyan mondják, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, nem élhetsz a világnak is meg Istennek is. Előbb meg kell halnunk, és utána születhetünk újjá. És mikor újjászületsz, meglátod, hogy igazából nem is haltál meg. Először, amikor nagyon bátor és erős vagy, azt érzed: „Óh, kockázat nélkül nincs nyereség!” Amikor már egy kicsit kevésbé vagy újonc, meglátod: „Óh, mindent kockáztatok, de semmi nyereség…” Ez a szádhaka szint – gyakorolod, gyakorolod, és azt érzed: „Óh, Krsna elvette ezt a hamis felfogást tőlem, Krsna elvette ezt az eredményt tőlem; mi az, amit ad?!” De aztán később, amikor eléred a céljaid, úgy találod majd: „Semmi kockázat, teljes nyereség.” Mert Ő egy kegyes Isten. Amikor azt gondoltad „kockáztatnom kell valamit” Ő tetted a pénzt a zsebedbe, hogy megvedd a kenyered. Nincs kockázat. És teljes nyereség. Ez nem szimplán kenyér, ez csapáti!