Sharanagati

“Az univerzum elemei behatolnak a kozmoszba, ugyanakkor különállóak maradnak. Hasonlóan én is jelen vagyok minden teremtett dologban, mégis rajtuk kívül létezem.[1]

Ez a vers igazából leírja a különböző isteni energiák működését – hogyan hatolnak be a teremtésbe ezek a különböző ősi elemek. Az elemek már a testek megformálás előtt léteztek. Ők a testek anyagi okai. A test az anyagból vétetett, ezért oda is fog vissza térni. A lélek a Legfelsőbbtől származik, valahogy, nagyon rejtett módon; ezért Hozzá fog visszatérni. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lelki szikrák, a dzsívák, testet öltenek. Egy testet építenek maguk köré azokból az elemekből, melyek elérhetőek az univerzumban. Ha az anyag az anyagi ok, kell, hogy legyen valami tervrajz is a háttérben a testek megformálásához. Valami olyan oknak kell lennie, mely egy tervet rejt magában. Mondhatjuk, hogy ez a dzsíva gondolata, vágya. Ha van egy vágy, annak lesznek következményei is; vágyaid szerint különböző képességekkel rendelkező testet kapsz. Ezért azt mondhatjuk, hogy a test egy testet öltött gondolat. Legyetek óvatosak a gondolataitokkal, mert azok alapján kapjátok a testetek.

A testi formák tehát az anyagból vétettek és oda is térnek vissza. Mégis ez az óceán, az anyagnak ezen raktára korlátozott testi felépítésedtől is függetlenül létezik. Ha elveszel egy cseppet az óceánból, az nem csökken. Ha hozzáadsz egy cseppet az óceánhoz, nem lesz nagyobb.

Urunknak egy nagyon misztikus cselekedete ez – hogy behatol az univerzumba és ugyanakkor különálló is marad. A Bhagavad-gítában azt mondja: „Megnyilvánulatlan formámban áthatom ezt az egész univerzumot. Az összes élőlény Bennem van, de én nem vagyok bennük. Ennek ellenére a teremtés egésze nincs Bennem. Ilyen misztikus hatalmam. Habár én vagyok minden élőlény fenntartója, és mindenhol jelen vagyok, mégis én vagyok a teremtés eredeti forrása.”

Ez ellentmondásosnak tűnik – az, hogy Ő különálló és ugyanakkor mindent át is hat. Istentől azt várjuk el, hogy teljesen érthető legyen, nem pedig ellentmondásos. Mégis mit látunk itt? Melyik véleménynek higgyünk: amikor azt mondja „Igen, mindenben ott vagyok” vagy amikor azt mondja „de én nem vagyok bennük”? Hogyan hihetünk ezeknek a szavaknak? Nos, mondhatjuk azt, hogy nem hinnünk kell, hanem dicsőítenünk ezeket a tulajdonságokat. A filozófia a csodálatra való képességet jelenti. Hogy azt mondjuk „Óh! Ez nagyszerű!” Ez az igazi filozófia. De a filozófia nem a cél. Mert a filozófia csak egy módszer az igazság megközelítéséhez, nem maga az igazság. Először váljatok filozófussá; majd váljatok olyan tisztává, mint egy gyermek. Krsna azt mondja néhány versben: „Mi a haszna ennek a bonyolult filozófiának? Dicsőségem egyetlen töredékével áthatom ezt az egész univerzumot.”

És ha megtisztult látással rendelkezünk, könnyebb lesz meglátni a Legfelsőbb Úr ezen misztikus voltát – hogy ott van mindenütt és megőrzi különálló identitását.

Ezért azt mondhatjuk, hogy Krsna a minden, de nem minden Krsna. Mert vegyük például ezt a szőnyeget. Honnan jön a fonál? Nem a birkától, hanem végső soron Istentől. És honnan jönnek a színek? Nem a kémiai szerektől vagy a természetes színezékektől, hanem végső soron a Legfelsőbb Úrtól. És honnan jön a képesség ahhoz, hogy ilyen szőnyeget készítsen? Nem attól a személytől, aki készíti, hanem a Legfelsőbb biztosítja azt. Végső soron ez az isteni energia megnyilvánulása. Így van? A forrás, az anyag, a képességek, a felhasználás által – mert a templomban használják. Mégis általában a szőnyegeket nem tesszük fel az oltárunkra és nem kezdjük imádni. Bizonyos értelemben Krsna, és mégsem Krsna.

Ahogyan ti! Bizonyos értelemben Krsna vagytok. Legalább is egy kis Krsna, vagy valami kis része az energiájának. De nem mondhatjuk azt, hogy ti vagytok Krsna. Természetben hasonló, de személyiségben különböző. Gondoljatok csak bele, ha ilyen sok Krsna rohangálna itt, minden vajat ellopva a Billából. Elég nagy probléma lenne! Elég belőle egy! Egy Makhancsór [2] elég.