Archives

Calendar

October 2019
M T W T F S S
« Sep    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Sep

12


Arjuna with bow and arrow and Dronacharya

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

Jamuná kérdése: Mahárádzs, úgy tűnik, hogy az íjászat különleges helyet foglal el az egész hindu tradícióban. Létezik egy mantra, mely szerint Isten a cél, az óm a nyílvessző és így tovább. Ha mondanál esetleg többet ennek a jelentéséről – miért hasonlítják az íjászathoz? Talán nem véletlen, hogy Krsna Ardzsunának, aki a legjobb íjász a világon, mondja el a Bhagavad-gítát. Tudnál mondani valamit az íjászatról az indiai hagyomány tükrében – az íjászatról, mint gyakorlatról és az íjászatról, mint meditációról?

Szvámí Tírtha: Nos, mi a célja egy íjásznak? Eltalálni a célt. Ehhez egyhegyű figyelemre van szükség. Bár, jómagam nem vagyok egy nagy íjász, de a cél eltalálásához valóban egy nagyon intenzív típusú meditációra van szükség. Ez egyfajta jóga, mert amikor eltalálod a célod, akkor kapcsolatba is kerülsz vele, ugye? Amikor kapcsolat van közted és a cél között, akkor magától repül a nyíl. S ez nem a technika kérdése, sem a szemed élességéé; ez valami más. Tehát, jelen van a koncentráció, s a pránajáma is – mert vissza kell tartanod a lélegzetedet. Nagyon sok – gyakorlati és misztikus – aspektus játszik szerepet. Valójában a lelkünk, az önazonosságunk a nyílvessző. S az óm mantra, vagy gyakorlatilag bármiféle ima, bármilyen szolgálat, bármilyen mantra az íj. S, mint mondtad, Brahman, vagy a Legfelsőbb a cél.

Azt gondolhatjuk, hogy a találkozásunk, vagy a cél elérése saját erőfeszítésünkből történik, mely kétségtelenül egy szükséges elem; de a végső eredmények áldásként szállnak ránk. Hogy lett Ardzsuna a legjobb íjász? A mestere kegyét elnyerve. Ő eleve jó íjász volt, de a legjobbá a magasabb elv által vált. Tehát, az egyhegyűség az íjászat lényege.

Valószínűleg, mindannyian ismeritek azt a történetet, amikor Dróna a tanítványait akarta az íjászatra tanítani. Ő oktatta a Pándavákat és a Kauravákat a hadi tudományokra. Egyszer egy fából készült madarat helyezett a fára, s a tanulóknak el kellett találniuk a madarat. Az első diáktól a tanár megkérdezte: „Mit látsz fiam?” „Látom a tájat, látom a fát és látom a madarat is.” Dróna így felelt: „Nem jó.” Jött a második, és a mester kérdezett: „Nos, drága fiam, mit látsz? Látod a madarat?” „Igen, látom.” „Látod a fát?” „Igen, látom a fát.” “Rossz! Távozz!” Majd végül Ardzsuna következett. „Kedves fiam, látod a madarat?” „Igen, látom a madarat”. „Látod a fát?” „Nem, nem látom.” „Látsz engem?” „Nem látlak téged.” „Látod az egész madarat?” „Nem látom.” „Mit látsz?” „Csak a madár szemét.” Mert az volt a cél – eltalálni a madár szemét. “Ez az, fiam! Lőj!”

Tehát, azért, hogy elérhessük a célt, összeszedettnek kell lennünk, figyelmünknek egyhegyűnek kell lennie. Semmi egyéb, csak a célod.

Jamuná: El kell felejtenünk a gurut, hogy elérjük a célt?

Szvámí Tírtha: Nem, hiszen a mesterünk ösztönző kérdéseire válaszolunk. Hogyan is felejthetnénk őt el!

Egyhegyű – ez egy kifejezés a jógában. S valójában azt mondhatjuk, hogy a jóga a legjobb harcművészet, mert itt a legnagyobb ellenséget kell legyőznünk. S ki az? Önmagunk. Tehát, váljatok egyhegyűvé!

 



Leave a Reply