Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

Jamuná kérdése: Mahárádzs, úgy tűnik, hogy az íjászat különleges helyet foglal el az egész hindu tradícióban. Létezik egy mantra, mely szerint Isten a cél, az óm a nyílvessző és így tovább. Ha mondanál esetleg többet ennek a jelentéséről – miért hasonlítják az íjászathoz? Talán nem véletlen, hogy Krsna Ardzsunának, aki a legjobb íjász a világon, mondja el a Bhagavad-gítát. Tudnál mondani valamit az íjászatról az indiai hagyomány tükrében – az íjászatról, mint gyakorlatról és az íjászatról, mint meditációról?

Szvámí Tírtha: Nos, mi a célja egy íjásznak? Eltalálni a célt. Ehhez egyhegyű figyelemre van szükség. Bár, jómagam nem vagyok egy nagy íjász, de a cél eltalálásához valóban egy nagyon intenzív típusú meditációra van szükség. Ez egyfajta jóga, mert amikor eltalálod a célod, akkor kapcsolatba is kerülsz vele, ugye? Amikor kapcsolat van közted és a cél között, akkor magától repül a nyíl. S ez nem a technika kérdése, sem a szemed élességéé; ez valami más. Tehát, jelen van a koncentráció, s a pránajáma is – mert vissza kell tartanod a lélegzetedet. Nagyon sok – gyakorlati és misztikus – aspektus játszik szerepet. Valójában a lelkünk, az önazonosságunk a nyílvessző. S az óm mantra, vagy gyakorlatilag bármiféle ima, bármilyen szolgálat, bármilyen mantra az íj. S, mint mondtad, Brahman, vagy a Legfelsőbb a cél.

Azt gondolhatjuk, hogy a találkozásunk, vagy a cél elérése saját erőfeszítésünkből történik, mely kétségtelenül egy szükséges elem; de a végső eredmények áldásként szállnak ránk. Hogy lett Ardzsuna a legjobb íjász? A mestere kegyét elnyerve. Ő eleve jó íjász volt, de a legjobbá a magasabb elv által vált. Tehát, az egyhegyűség az íjászat lényege.

Valószínűleg, mindannyian ismeritek azt a történetet, amikor Dróna a tanítványait akarta az íjászatra tanítani. Ő oktatta a Pándavákat és a Kauravákat a hadi tudományokra. Egyszer egy fából készült madarat helyezett a fára, s a tanulóknak el kellett találniuk a madarat. Az első diáktól a tanár megkérdezte: „Mit látsz fiam?” „Látom a tájat, látom a fát és látom a madarat is.” Dróna így felelt: „Nem jó.” Jött a második, és a mester kérdezett: „Nos, drága fiam, mit látsz? Látod a madarat?” „Igen, látom.” „Látod a fát?” „Igen, látom a fát.” “Rossz! Távozz!” Majd végül Ardzsuna következett. „Kedves fiam, látod a madarat?” „Igen, látom a madarat”. „Látod a fát?” „Nem, nem látom.” „Látsz engem?” „Nem látlak téged.” „Látod az egész madarat?” „Nem látom.” „Mit látsz?” „Csak a madár szemét.” Mert az volt a cél – eltalálni a madár szemét. “Ez az, fiam! Lőj!”

Tehát, azért, hogy elérhessük a célt, összeszedettnek kell lennünk, figyelmünknek egyhegyűnek kell lennie. Semmi egyéb, csak a célod.

Jamuná: El kell felejtenünk a gurut, hogy elérjük a célt?

Szvámí Tírtha: Nem, hiszen a mesterünk ösztönző kérdéseire válaszolunk. Hogyan is felejthetnénk őt el!

Egyhegyű – ez egy kifejezés a jógában. S valójában azt mondhatjuk, hogy a jóga a legjobb harcművészet, mert itt a legnagyobb ellenséget kell legyőznünk. S ki az? Önmagunk. Tehát, váljatok egyhegyűvé!