Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




lord-caitanya-at-mayapur

„Az önmegvalósításban szilárd ember számára minden egyforma – legyen az kő, vagy arany.”1 Rendelkeztek ezzel a látásmóddal? Két módon lehet elérni. Az egyik az, amikor az aranyt kőnek látjátok; a másik pedig az, amikor a követ aranynak látjátok. Az előző látásmód a jógiké – ők a lemondottaknak a látásával rendelkeznek, és az aranyt kőnek tekintik, jelentéktelennek. A második pedig, amikor még a követ is aranynak látod, a szerelmesek látásmódja, hiszen a szerelem elvakít. Szerencsére. Mit jelent ez? Ha isteni látásmóddal rendelkezel, isteni inspirációval, még a legközönségesebb, legjelentéktelenebb dolog is nagyon becsessé válik, mert az eredetire emlékeztet. Ha egy darab aranyad van, az nagyon becses számodra. Ám ha körülötted minden arany, az veszít az értékéből. Akkor előfordulhat, hogy látsz valami fából vagy kőből készültet, és az nagyon becsessé válik számodra, hiszen egyedi.

Legyünk nagyon óvatosak! Azt tudjátok, hogy az Istenség földi formáját, a múrtit becses fémből elkészíteni nagyon is helyénvaló. Amikor Májápúrban felállították a Panycsa-tattva múrtikat, több tonnányi jó minőségű fémet gyűjtöttek össze. Az általunk használt csapok vagy műanyagból, vagy olcsóbb fémből készülnek – ez így rendben is van. Ám ha a csapokat kezdenénk el aranyból készíttetni, a múrtikat pedig fémből – no, ez hiba volna. Látom, nem hisztek nekem – pedig ez megtörtént eset. Tehát jobb, ha az aranyat nem a fürdőszobában tartjuk, hanem az oltáron. Hiszen valószínű, hogy még nem vagytok azon a síkon, hogy az aranyat és a követ egyenrangúnak lássátok.

Van valami kérdésetek? Tessék!

Szárvabhauma kérdése: Ha nem tévedek, a következő strófában az áll, hogy hogy ha a barátokat és az ellenségeket is egyenlőnek látod, akkor még előrehaladottabb vagy. Tehát a kérdés az, hogy miért annyira nehéz a más emberekkel való viszony, hogy azt az embert, aki megfelelő módon tart kapcsolatot másokkal, még előrehaladottabbnak tekintik?

Tírtha Mahárádzs: Oh, ez nagyon könnyű – a kövek nem beszélnek vissza. Éppen ezért nagyon könnyű jó barátságban lenni a kövekkel. De egy feleséggel…? Ő beszél! Néha elégedett, máskor pedig…még elégedettebb. Tehát az emberi lények tükröt tartanak, ezért sokkal nehezebb harmóniát teremteni velük. Ha hibázunk egy kővel kapcsolatban – nincs visszacsatolás. Maximum beütöd a fejedet, nem igaz? Ám ha egy emberi lény ellen követünk el hibát, vagy más élőlény ellen, van visszacsatolás. Nemcsak fellázad, hanem érzelmi feszültség is keletkezik. A legnagyobb öröm az emberek társaságából fakad, és a legnagyobb bajokat szintén az emberek társasága okozza.

Azonban ahogy az előző strófánál megállapítottuk, kétféle mód létezik arra, hogy a kő és az arany közötti hasonlóságot lássuk – az egyik az, amikor mindent kőnek tekintünk, a másik pedig az, amikor mindent aranynak tekintünk – hasonlóan az emberi kapcsolatokhoz, a barátokhoz és az ellenségekhez való kapcsolatot kétféleképpen közelíthetjük meg. Az egyik szerint mindenkit ellenségnek tekintünk – az egy nagyon szomorú világ. A másik szerint mindenkit barátként kezelünk. Az én szerény megértésem szerint ez utóbbi a bhakták útja, a lelki ösvény.

Ez tehát egyféle mód a kettősségek kiküszöbölésére – csak a jót látni, csak a jót befogadni. Hiszen a világ, a környezetünk abbéli képességünkön múlik, mennyire tudunk befogadni.  Ha Krsna az emberi lények valamennyi hibáját figyelembe venné, úgy vélem, minden joga megvolna arra, hogy mindenkit ellenségnek, elesettnek és bűnösnek tartson. Ám mi volt Csaitanja Maháprabhu szemlélete? Egy kicsit más. Nem a pozitív és negatív tulajdonságok listáját nézte meg, hanem azt mondta: „Jöjjön mindenki, és egyesüljünk a szent név lobogója alatt!” Tehát egy jóginak, vagy egy igazi misztikusnak megvan a képessége – ő egyenlőnek látja a dolgokat. Mi pedig ne legyünk annyira szűkmarkúak, hogy csak a rosszat látjuk meg másokban, még ha az netán ott is van. Az nem a mi dolgunk. A mi dolgunk a jót meglátni, a haladást, a jövőt. Az ilyen pozitív elvárások segítenek másoknak a fejlődésben. Ne legyetek hát annyira szűkmarkúak, hogy az egyenlő látásmód alacsonyabbik szintjét alkalmazzátok. Legyetek inkább nagylelkűek, s a legmagasabb fokon lássatok mindent egyenlőnek! Akkor váltok valódi jógivá, valódi misztikussá.

Krsna azt mondja valahol: „Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt.”2 Ezt szerintem nagyon nehéz megvalósítani. Az első feltétel, hogy szeressünk mindenkit – még ha valaki rendelkezik is ezzel a tulajdonsággal, a másik feltétel, hogy mindenki pozitív érzelmekkel viszonyuljon hozzánk, nem teljesül mindig.

Mindenesetre összegzésül: a mi hozzáállásunk, és kapcsolatunk a többi emberhez lelki emelkedettségünk függvénye. Minél magasabb szintet értetek el, annál jobbak a kapcsolataitok. Ez tehát csak egyetlen jel, egyetlen mérték. Ismerek néhány embert, akiket mindenki kedvel.

 

(folytatása következik)

 

1 Bhagavad-gítá 6.8.

2 Bhagavad-gítá 5.7.



Leave a Reply