Sharanagati

Jadunáth kérdése: Megértettük, hogy a guru az adomány legjobb befogadója. És valószínűleg ő a legjobb adományozó is. Beszélnél erről? Mi az adományozás legjobb példája?

Tírtha Mahárádzs: Nos, Sríla Prabhupád például nagyon jó példája a befogadásnak és az adakozásnak. Több millió emberrel találkozott. Egyszer az történt, hogy Ausztráliába repült, és mire megérkeztek a mellette ülő ember neki adományozott egy nagy földterületet. Mert megértette: „Ez egy szent személy. Mit csináljak a 108-adik birtokommal? Neki adom.” Így kezdődött a farm közösség Ausztráliában.

Máskor ismert személyek próbálták szolgálni a tiszteletreméltó személyt, minden lehetségessel. Amikor ellátogatott Angliába – John Lennon kastélyába – rendelkezésére bocsájtotta fehér Rolly-Royce-át, hogy az szállítsa Prabhupádot. És ha látod a képet – ahogyan Prabhupád be- vagy kiszáll egy fehér Rolls-Royce-ból, esetleg félreértheted. Azt gondolhatod: „Miféle szent ez, Rolls-Royce-on jár?!” De senkit nem szomorít el, ha John Lennon, egy proletár Londonból Rolly-Royce-on jár.

Máskor az emberek mindenféle más tárgyakkal próbálták meg szolgálni Prabhupádot. Ha megnézed a Sríla Prabhupádról készült képeket néha Rolex órákkal vagy arany gyűrűkkel látod őt. Azt gondolhatod: „Óh, egy lemondott szentnek helytelen ilyen dolgokat használnia!” De legtöbbször az emberek hozták a különböző dolgokat, és felajánlásokat, Ő pedig elfogadta, az ujjára húzta, majd másnap odaadta valakinek.

Ez tehát egy szent mentalitása: Elfogadom a szolgálatod és továbbadom valaki másnak. És a leglenyűgözőbb dolog vele kapcsolatban, a kastélya Májápurban. Ez egy nagyon különleges kastély. Bambuszból és pálmalevélből készült – gyakorlatilag egy nagyon egyszerű kunyhó. Még amikor egy világméretű misszió vezetője volt, akkor is ebben a fűkunyhóban lakott. Ilyen tehát egy szent mentalitása – a helyes irányba továbbítja a körülötte lévő energiákat.

A lelki tanítómester szolgálatával kapcsolatban pedig – ha esetleg erre vonatkozott a kérdésed – jó alkalom Sríla Prabhupádra emlékezni. Egyszer Vrndávanba, a Krsna-Balarám templomba ellátogatott egy bűvész. Bemutatták Prabhupádnak is – tele volt a terem, ott voltak néhányan a bhakták, jött a bűvész, és belefogott a mutatványába. És tudjátok, gyémántokat varázsolt elő a kezében, pénzérméket Prabhupád füle mögül, stb. Prabhupád pedig nagyon nevetett, élvezte a helyzetet. A bhakták kicsit kellemetlenül érezték magukat: „Pénzt varázsol elő Gurudévánk füle mögül! Ez annyira szokatlan, ez sértő!” Ő azonban nevetett és élvezte. Aztán egyszer csak már nem nevetett többé. Nagyon nyugodttá vált és így szólt: „Azt gondolod, hogy tudsz varázsolni. De igazából én vagyok a varázsló. Mert képes vagyok megmenteni ezeket a srácokat a haláltól. Ez az igazi varázslat.”

Ez tehát az a szolgálat, melyet egy szent tesz értünk. Hogyan honorálhatnák? Nehéz. Ezért az igazi tranzakció a sisja és a guru között az, hogy a tanítvány felajánlja az életét, a lelki tanítómester pedig cserébe felajánlja a szeretetét. Mi az értékesebb? Döntsétek el magatok.