Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-i szófiai esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Néha megtörtént, hogy egyik bizalmas barátja odament Krisnához, s nagy szeretettel megölelte. Ekkor egy másik barátja jelent meg hátulról, és befogta Krisna szemét. Krisnát mindig nagyon boldoggá tették bizalmas barátainak ezek a tettei. Valamennyi bizalmas barát közül Srídámát tekintik a legfőbbnek. Srídámá sárga ruhát visel, bivalykürtöt hord magánál, fején pedig vörösréz színű turbán van. Bőre fekete árnyalatú, nyakát mindig szép füzér öleli körül, s örökké baráti tréfákkal kötekszik Krisnával. Imádkozzunk Srídámához, hogy részesítsen bennünket a kegyében!

Srídámá prija-szakhá, kí! Dzsáj!

Vannak más barátok, akik még bizalmasabb kapcsolatban állnak Krisnával. prija-narmáknak, bensőséges barátoknak hívják őket. A prija-narma barátok közé tartozik Szubala, Ardzsuna, Gandharva, Vaszanta és Uddzsvala. Rádhárání barátnői, a gópík egyszer ezekről a legközvetlenebb barátokról beszélgettek. Az egyik gópí így szólt Rádháráníhoz: „Kedves Krsángí, [akinek teste oly törékeny]! Nézd csak, hogyan súgja Szubala az üzenetedet Krisna fülébe, hogyan helyezi némán Sjámádászí titkos levelét a kezébe, hogyan teszi a Páliká készítette bételdiót a szájába, és hogyan ékesíti fel Őt a füzérrel, amit Táraká fűzött! Tudtad, kedves barátnőm, hogy Krisnának ezek a legbensőségesebb barátai mindig ily módon szolgálják Őt?” A sok bensőséges prija-narma közül Szubalát és Uddzsvalát tekintik a legfőbbeknek.

Hogy milyen bizalmas kapcsolat állt fenn Krisna és Szubala között, megérthetjük abból, hogy amikor beszélgettek, titkos szavaikat senki más nem értette.“[1]

Valóban, néha a barátok egy sajátos nyelvet használnak maguk között, amit egy kivülálló nem érthet, mivel vannak olyan közös élményeik, emlékeik, hogy fél szavakból is megértik egymást. Vagyis ez annyit tesz, hogy: ‘nagyon bensőséges viszonyban vagyunk, már mindent tudunk egymásról’.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet