Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Bizonyára ismeritek azt a híres történetet, amikor az apa azt mondja a fiának: ‘Most, hogy már elég okos vagy fiam, menj el Gurudzsíhoz, és tanulmányozd a Bhágavata-puránát!’. A fiú elment, majd egy év múlva visszatért az apjához. Az apa megkérdezte: ‘Sikerült tanulmányoznod a Bhágavata-puránát?’ ‘Igen, mindent értek, és mindent tudok a Bhágavata-puránáról!‘ Erre az apa így szólt: ‘Akkor nem értettél meg semmit, menj hát vissza a mesteredhez!‘ Így hát visszament és tovább folytatta a tanulást. Újabb egy év telt el, míg a fiú visszatért. Az apa kérdezte: ‘Drága fiam, tanultál-e rendesen?‘ ‘Igen, apám. Amit tavaly megértettem, az úgy nem volt helyes, de most már mindent tudok a Bhágavata-puránáról.‘ Az apa megint így szólt: ‘Menj vissza!‘ A harmadik év után a fiú ismét visszatért, és az apa újfent megkérdezte: ‘Kedves fiam, megértetted-e a Bhágavata-puránát?‘ ‘Kedves apám, az első évben azt hittem, hogy mindent tudok. A második évben azt hittem, hogy az első évben nem tanulmányoztam jól az írásokat, de aztán sikerült megértenem. Most, három év tanulás után rájöttem, hogy semmit sem értek.‘ Ekkor az apa nagyon elégedett lett, megölelte a fiát és azt mondta: ‘Na, ez az, drága fiam! Most már tényleg alkalmas vagy arra, hogy visszamenj a mesteredhez és elkezdj igazán tanulni tőle.’

Tehát pontosan kell megértenünk a tanítómesterek szavának mögöttes értelmét. Szintén sokszor meséltem már nektek azt a régi klasszikus történetet, amikor egy mester arra kérte a tanítványát, hogy vigyen neki egy pohár vizet. Mire a tanítvány azt gondolta: ‘Vizet? A víz egy nagyon egyszerű folyadék, az én mesterem pedig nem egy hétköznapi ember! Ilyen egyszerű innivalót vigyek egy ilyen kivételes személynek? Nem! A legfinomabb nektárt fogom neki vinni, ezért tejet viszek. Gurudévám olyan alázatos, hogy vizet kért, de biztosan a tejre gondolt. Hűséges tanítvány vagyok, értem a nyelvét és tudok olvasni a gondolataiban.‘ Erre a tanítvány visszajön egy pohár tejjel, ám a Guru nagyon megharagszik rá: ‘Kedves fiam, én nem tejet kértem, hanem vizet, csak a tilakomat akartam felfesteni. Hozzál nekem vizet!‘

Amikor halljátok ezt a történetet, azt gondolhatjátok: ‘Á, igen, hajdanán az ősi puránikus időkben, talán a Mahábháratában, valahol ez így megtörtént.‘ De amikor a saját szememmel láttam, hogy Gurudév egy pohár vizet kért, és a bhakták egy pohár tejet vittek neki és dühös lett, akkor értettem meg, hogy mi az örökkévalóságban élünk. Tehát a régi történetek megismétlődnek… vagy csak mi is a puránák idejében élünk.

Ugye emlékeztek arra, hogy mit javasolnak a védák, mit tegyünk, ha a guru dühös lesz?! Emlékeztek rá? ‘Maradjatok hallótávolságon, kívül!’ Látjátok, a Védák úgy vigyáznak a tanítványra, mint egy gyengéden gondoskodó apa.

De miért fontos, hogy megfelelően értsük tanítómesterünk szavait? Azért, mert amikor azt fogja mondani, hogy ‘mádhurja-rasza’ és te úgy érted, hogy ‘szakhja-bháva’ az nem jó. Ez ugyanaz, amikor a mestered egy pohár tejet kér, te pedig egy pohár vizet hozol.

A hűség azt jelenti, hogy teljesen elkötelezettek vagyunk. Azonban mindezt tegyük úgy, hogy közben ne bosszantsuk fel a mesterünket. Tehát itt nem arról van szó, hogy teljesen odaszögezitek magatokat a szobájához, mert már annyira meghódoltak vagytok, vagy pedig hogy nagyon látványossá teszitek mások számára, hogy mennyire odaadóak vagytok.

A mester és tanítvány közötti harmónia valami nagyon mély és elemi egyetértés a szolgálatban. Ez egy szoros megállapodás közöttük arról, hogy ebben az életben megpróbálják közösen művelni az istenszerető szolgálatot, a szolgálat szellemében egyesülve. Ez a módja annak, ahogy a lelki hangulat, a rasza fokról-fokra megnyilvánul.

Általában azt gondoljuk, hogy a gurunak kell megfelelő képzettséggel rendelkeznie, de valójában az igazi  minőség a tanítványtól váratik el. A mi feladatunk az, hogy fejlesszük magunkban a sisja-abhimánt, a sisja mentalitásunkat. A sisja-abhimán azt jelenti, hogy figyelünk, és hagyjuk magunkat tanítani. Ha létezik sisja-abhimán, tanítványi mentalitás, akkor van guru-abhimán is, igaz? A guru-abhimán azt jelenti, hogy valaki kész felvállalni azt a szerepet, hogy másokat oktat, ily módon szolgálva őket.

 

(folytatása következik)



Leave a Reply