


Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha
Jun
29
(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i szófiai esti tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Ennek az univerzumnak nincs valódi, végső léte, ezért a benne lévő dolgok – rövidség, különbségek, nagyság, soványság, kicsiség, eredmény, ok, életszimptómák és anyagok – mind csupán a képzelet szüleményei. Valamennyi csupán ugyanabból az anyagból, földből készült edény, csak az elnevezésük más. A különbséget a szubsztancia, a természet, a veleszületett hajlam, az idő és a cselekedet határozza meg. Tudnod kell, hogy ezek pusztán az anyagi természet létrehozta mechanikus megnyilvánulások.”[1]
Nagyon érdekes magyarázat, mert mit látunk itt? A sokféleséget. Reménykedünk a dolgok örökkévalóságában, de minden el fog pusztulni. Mégis, néha túlontúl megszállottjai vagyunk ezeknek a külsőséges formaságoknak. Azonban azt javaslom nektek, hogy ne elégedjetek meg az egység elvével, hogy csak a kollektív dolgokat nézitek! Kétség kívül létezik az életnek egy egységes, mindannyiunkat összekötő szintje, amit nehéz elérni, azonban, amikor eljuttok addig, az egyfajta boldogságot nyújt a számunkra. Viszont, végső soron az igazán nagy misztikusok azt mondják, hogy létezik még valami ezen az egység, mindannyiunkat összekötő szinten túl, és ez az, ami igazán érdekes, amit megismerve minden más ismertté válik. Ide kell eljutnunk – az isteni szféra lelki változatossága – ez az igazán érdekes dolog. Mivel bármit is érzékelünk itt, az egyfajta illúzióteremtés, ami az elménk képernyőjére vetül. Nagyon valóságosnak tűnik, illetve hangzik, bár végső soron azt mondják, hogy nem létezik.
Ha lefejtjük a lét különböző rétegeit, mit találunk legbelül? Esetleg azt mondhatjuk, hogy mindent elvesztettünk, de valami mégis megmarad, és ez a láthatatlan lényeg. Azt kell felismernünk, hogy az összes különbözőség valójában viszonylagos. Itt egy kicsit több energia koncentrálódik, más helyeken némi vákuum, űr keletkezik; tehát ez csak elosztás és koncentrálódás kérdése.
De akkor megkérdezhetitek: hogy végső soron, mi ez az élet? Mit érzékelünk, mit tapasztalunk? Űrt vagy energia koncentrációt? ‘Anya vagyok! Ez semmiképp sem egy vákuum!’ Vagy például: ‘Mesterem tanítványa vagyok!’ Ezért kell megértenünk az élet misztériumát. Minden megvalósítás kérdése. Azt mondják, hogy a hitünk szerint találkozunk a Legfelsőbb valósággal. Jádrsí jádrsí sraddhá sziddhir bhavati tádrsí [2] – „Mindenki a hite szerinti felismerésre jut”. Ez nagyon fontos! Kérlek, próbáljatok emlékezni erre: a hitetek szerint fogtok találkozni Istennel – ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni. Ezért a hitünknek megfelelően kell kialakítanunk egy helyes lelki gyakorlatot.
Csak képzeljétek el magatokat életetek utolsó pillanataiban itt a Földön: megöregedtetek; az, hogy örülni tudtok dolgoknak már réges rég elmúlt; tudásotok, amit olyan nehezen szereztetek meg, elszállt. Azt tapasztaljátok, hogy azok a dolgok, amiket ebben az életben megszereztetek, gyakorlatilag már nincs a birtokotokban. Még a szeretteid is nagyon távol vannak tőled. Mitek maradt? Mi az, amit továbbvihettek a következő fejezetbe? Nem túl sok.
Egyszer beszélgettünk arról a bhaktákkal, hogy mi lenne az a három dolog, amit választanánk, ha magunkkal vihetnénk a következő életbe. Mik a legfontosabbak, mik azok a kincsek, amiket magatokkal akartok vinni? Nagyon szép válaszok érkeztek. Valaki azt mondta, hogy: „A gyermekeim iránti szeretetem – ezt szeretném magammal vinni.” Más valaki: „A dzsapámat, a Szent Nevet szeretném a következő életben is.” Valaki más azt mondta: „A Bhágavata- puránát szeretném átvinni legközelebbre.” Kérlek, nézzetek magatokba, mik a valódi kincseitek, mit szeretnétek megőrizni erre és az öröklétre. De a választásotoknak olyannak kell lennie, amit soha nem veszíthettek el. Ami nem függ ettől az élettől, a tudástól vagy bármitől, amit itt összegyűjtöttünk, mert el fogjuk veszíteni, itt kell hagynunk.
Magamat is gyűjtőnek tartom. Szeretem a szép dolgokat, de rájöttem, hogy ezeket itt kell hagynom. Majd egy másfajta gyűjtésbe kezdtem – nem anyagi, szép tárgyakat, hanem szép lelkeket. Ez egy gyönyörű gyűjtemény, mely örök. Tehát, okosan válogassátok meg a kincseiteket, próbáljátok helyesen kiválasztani azokat, a ragaszkodásaitokat. Keressétek azt, amit elérve mindent elértek. Ez egy igazi misztikus élmény. Egy pillanat alatt elnyeritek az örökkévalóságot. Egyetlen kavicsotok van, mégis az egész világmindenséget tartjátok a kezetekben. A tökéletesség elnyerése – itt és most.
(folytatása következik)
[1] Bhágavata-purána, 12.5.10.
[2] Brahma-szanhitá 5.61.
Leave a Reply
