Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2011.05.05-i, Rila-hegység esti előadásából)

Remélem, hogy a mostani találkozásunk során mindannyian jelentősen megtapasztalhattuk önvalónk tudatosságát – az Isteni Pár és egymás vonatkozásában. De hogyan kezdjük ezt alkalmazni a gyakorlatban? Egyszerűen csak ugorjunk bele a közepébe? Esetleg máshogy fogjunk hozzá? Úgy hiszem, valami másra is szükségünk lesz – áldást kérni, hogy ne csupán a saját erőfeszítésünk, hanem egy magasabb isteni oltalom is meg tudjon nyilvánulni. Ezért hasznos és áldásos fohászkodnunk a korábbi tanítók, ácsárják és valamennyi szent áldásáért. Elsősorban azokhoz, akik a prémáról, az istenszeretetről tanítanak bennünket. Bármikor is találkoztok egy lelki tanítómesterrel, figyeljetek nagyon, mert aki az istenszeretetről beszél, arra nagyon oda kell figyelnetek!

Már ezerszer és ezerszer hallottuk és énekeltük a Srí Gurvastakam[1]  című gyönyörű éneket, mely egy nagyon különleges tattvát, a guru-tattvát, ezt a súlyos tattvát dicsőíti. De vajon csak a tattváról szól ez a vers? Alapvetően a tattva dicsőítéséről szól, de úgy hiszem a szívünk is megdobban, ha a mestereinkre gondolunk. Miért van ez?

Az első versszakban fény derül arra, hogy miért is lelkesíti ez a tanítványokat. Egy nagyon komoly és egyben keserű megnevezéssel kezdődik – a szanszárával. Ez nem egy moziról, vagy butikról vagy egyfajta parfümről szól, hanem a Föld sanyarú szenvedéséről. Akkor mégis miért olyan lelkesítő? Mivel valaki eloltja ennek a szenvedésnek a tüzét. Az élet alapvetően energiaáramlás, melyet hozzávetőlegesen rövid távon teszünk, a bölcsőtől a koporsóig. Egyik fadoboztól a másikig – ennyi az élet, ugye. Ezt hívják szanszárának. De valakinek a segítségével meg kellene állítani, be kellene fejezni ezt a körforgást; egy isteni iránymutatás képes megmutatni nekünk a kivezető utat az anyagi lét e sötét erdejéből. Ezért nagyon fontos, hogy készek legyünk hódolatunkat ajánlani egy ilyen iránymutató lelki személynek.

De, hogy mi is az Ő szerepe, erről a második versszak szól, mely hogyan is hangzik? „A lelki tanítómester a Szent Nevet zengi, extatikusan táncol, muzsikál és énekel. Nagy örömét leli Csaitanja Maháprabhu szankírtanjában”.

Tehát mi a szerepe egy ilyen iránymutató személynek? Ő állandóan táncol, így nagyon nehéz követni ennek a koreográfiának a lépéseit. De mi a forrása ennek a táncnak? Az extázis. S mivel ez egy misztikus tapasztalás ezért, amikor azt látjuk, hogy a mester egyszerűen csak ül, akkor ő valójában táncol. Amikor azt gondoljuk, hogy nagyon morózus, akkor a legmagasabb extázist éli át vagy amikor fát vág, valójában zenél éppen. Tehát mivel ő képes megmutatni nekünk a valóságnak ezt az transzformációját, ezért ajánljuk hódolatunkat neki.

Hogyan hangzik a harmadik vers?

(folytatása következik)

[1]Visvanáth Csakravartí dala