Archives

Calendar

July 2020
M T W T F S S
« Jun    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




christian-schloe-garden-of-melancholia

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
Amikor a lelki élet néhány alapvető témáját vitatjuk meg, azok bár alapvetőek, de nem egyszerűek. Alapvetőek abban az értelemben, hogy ezek képezik az alapot a lényegi lelki látásmódhoz. Ne feledjétek, hogy egy nagyon szokatlan korban élünk, ez a kali-juga, nem számíthatunk túl sok jóra. Ez a viszályok és a képmutatás kora. Ez általában nem kedvez a vallásos gyakorlatoknak. Néhány nyugati álmisztikus tradícióban azt várják, hogy eljöjjön a Vízöntő kor. S az minek az időszaka lesz majd? Mi fog akkor történni? Az a karnevál, a fesztiválok ideje. S mi a karnevál? Minden a maszk mögé van rejtve. Minden, ami általában lehetetlen, lehetővé válik. A király koldust, a koldus pedig a király szerepét játszhatja. Tehát, ez az, amit a legtöbb ember vár: „Ó, jöjjön a Vízöntő kora!” Ez egy újabb álarcosbál. Sohasem tudhatod, hogy ki kicsoda, mi micsoda. Néhányan azt remélik, hogy ez egy sokkal lelkibb korszak lesz, de tisztában kell lennünk ennek az álarcosbálnak a veszélyeivel is.
S ahogy a szentírásainkban megtalálható, ahogy Krsna mondja a Gítában: „A vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak fogják vélni”[1]. Vagy, ha saját szavainkkal szeretnénk megfogalmazni: a tudomány át fogja venni a vallás szerepét, az emberek a tudományos tényekben fognak hinni és a lelki igazságokat holmi mítosznak vagy legendának fogják tartani. Ezért azt mondom, hogy egy ilyen szokatlan korban meg kell találnunk a hitünk alapjait. Meg kell értenünk és saját magunk számára hangsúlyoznunk, hogy a világban mindennek, ami lehetséges az alapját a tudatosság képezi – a háttér a tudatosság. Ez nem információ, nem ismeret, hanem tudatosság, s különösen a Legfelsőbb Tudat. Más szentírásokban az található, hogy ez az egész megnyilvánult anyagi univerzum, csupán Visnu álma. Segítsünk, hogy ez ne váljon rémálommá!  
Nemrégiben elhangzott egy megjegyzés, hogy hogyan tudunk beavatkozni az isteni elrendezésbe. Tehát, hogy miként tudod Visnu álmát rémálommá vagy sikerré változtatni? Lehetséges-e a beavatkozás? Nos, ha elméleti szinten gondolkozunk erről, akkor azt mondhatnánk: ‘Hogyan is tudna az ember beavatkozni az isteni cselekedetekbe?’ De ha az odaadás szemszögéből vizsgáljuk, hogy a bhakták elmondhatják a véleményüket és hatással lehetnek Istenre, például meginvitálhatják Őt, akkor úgy gondolom, hogy nyilvánvalóbb az, hogy ha kapcsolat van az ember és a Legfelsőbb között, akkor ez egy valódi kölcsönös kapcsolat. Tehát, elméletileg vitatkozhatunk rajta, hogy az ember bekapcsolódhat-e és tud-e segíteni vagy sem, és hogy miként történik ez. De emlékezzetek arra a gyönyörű leírásra a Góvardhan-líláról, mely arról szól, hogy mindenki összegyűlt a Góvardhan-hegy alatt, melyet Krsna felemelt. Csakhogy részesüljenek benne, hogy a Legfelsőbb megvédi őket a veszéllyel szemben. S akkor az idősebb gópák a botjaikkal segítettek Krsnának tartani a hegyet. Nem fontolgatták azt, hogy ‘Hé, ez a fiúcska felemelt egy hegyet! Talán Neki nincs is szüksége arra, hogy segítsünk ebben!” Ugye, ez micsoda isteni illúzió, feledékenység! Mégis, készen álltak, hogy segítsék az isteni tervet. ‘Igen, Ő meg akarja tartani a hegyet, én is segítek!’ Ily módon segíthetjük az isteni terv megnyilvánulását. Ez nem az, hogy te teszel valamit, hanem hogy a része vagy. Odaadod az energiádat, odaszenteled a figyelmed. Ez a lényeg. 
Tehát meg kell értenünk ezeket a nagyon elemi, alapvető elveit hitünknek – hogy a tudatosság, a Legfelsőbb Tudat mindennek a háttere, mindennek, amit érzékelünk, mindennek, amit képesek vagyunk megtenni és mindennek, amit érzünk. El kell jutnunk arra a szintre, hogy lássuk a sokszínű, megnyilvánult világ mögött a Legfelsőbb Tudatot. S hogyan is tegyük ezt helyesen? Hogy elnyerjük ezt a látásmódot, el kell jutnunk, az átman szintjére.
 
(folytatása következik)
 
1.  Bhagavad-gítá 18.32.
 

 



Leave a Reply