Calendar

August 2019
M T W T F S S
« Jul    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




hand-with-sand

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

Olvassunk bele Sríla Srídhar Mahárádzs könyvébe, melynek címe “Az arany lépcsősor” – lépcsősor, egy feljáró, mely aranyból készült, s mely a jelen helyzetünkből a létezés legmagasabb szintjére vezet el bennünket. Az első fejezet címe “A tudatos égbolt”.

“Az eredeti szubsztancia a szellem, a lélek, a tudat; és az anyag ennek a tudatos résznek, változatlan, tudatos lényegnek egy elemét alkotja. Nem arról van szó, hogy az anyag terméke a tudatosság, hanem, hogy az anyag a tudatosság egy részében van jelen. A tudatosság végtelen, és minden ebben a tudatóceánban létezik. Néhol jég van, néhol zuzmó, néhol vas – ezek mindegyike, ezek a különböző elgondolások ebben az óceánban találhatók. A tudatosság azonban mindent felölel és minden oltalmat, menedéket nyer benne. Ahogy felhőfoltok vannak az égen vagy, ahogy számos porszemcse van a levegőben, éppúgy van ott az anyagi koncepció is a tudatosság égboltján. Ez egy égbolt – a tudatos égbolt – és néhol felhőfoltok vagy porszemcsék találhatók benne. Nem látod a levegőt, de a por ott van a levegőben! Nem látod az égboltot – ami valójában az éter – de a felhők ott vannak az égen! Tehát a háttér a tudatosság, és azon belül találunk néhol port, néhol felhőt. Darwin és mások azt állították, hogy a tudatosság eredetileg az anyagi elemekből származik, azonban az én válaszom erre, hogy, “Fosszilizmus?[1] Zúzzátok szét és alapozzátok meg a spirituális végtelent!” Minden lelki: a “fosszliás elképzelés” része a többi számtalan elképzelésnek a lelki síkon. A tudatosság a háttérben létezik, és a tudatosságon belül vannak fejlett állapotok, fokozatok: bhúh, bhuvar, szvar, mahar, dzsanasz, tapasz, szatja, brahmalóka – mindezek különböző szintjei az anyagi világnak, a teremtésnek s amikor hozzáadódik a szolgálat, még tovább erősödik. Attól a ponttól kezdve, amikor a szolgálat hozzáadódik a tudatossághoz, egy édes struktúra kezd el formálódni. A szolgálat képes egy gyönyörű fővárost, egy gyönyörű országot építeni. Ez ott van, és neked csak érezned kell, belépni és hozzáfogni a kijelölt szolgálatodhoz. Azt gondolod majd, hogy “Ez az otthonom! Ezt a megbízást nagyon bensőségesnek érzem. Hazaértem. Ez az istenadta tehetség vagy lényeg, az istenadta természet – a szvarúpa – melyet jelenleg a tudatlanság, a tévképzet fed be.”[2]

Itt valami nagyon fontos dolog került említésre: hogy nem az anyag az, ami ősi és alapvető, hogy ebből a forrásból fejlődjön ki minden; az anyag vagy bármilyen anyagi tapasztalás inkább csak egy kis por a levegőben. Idefelé tartva, megálltam egy helyen, és hirtelen egy hatalmas felhő közeledett. Olyan hatalmas, hogy azt éreztem menekülnöm kell, mert akkora erővel érkezett. S látjátok, Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja: „Ez csupán egy tévképzet a levegőben.” Tehát ne feledjétek, hogy a tapasztalatok világában élünk! S néha a tapasztalás nagyon erős, és valóságosnak tűnik. ‘Olyan boldog vagyok!’ De ez csupán egy kis por a levegőben. Vagy? ’Olyan lehangolt vagyok!’ Ez egy másik felhő a levegőben. Mi a jelentése – nem valós. Gyakorlatilag a legtöbb dolog, amit tapasztalunk nem valós.

Akkor hol a valóság? Egy vidámparkban kell-e élnünk, ami mesterségesen tesz boldoggá? Vagy pirulákat kell szednünk azért, hogy a tudatszintünk megváltozzon? Bocsánat ez csak vegyi ánanda – nem valós. Akkor hol a valóság? Mi a valóság? Ha rájövünk, megértjük, hogy mindaz, amiben hittünk, amit konkrétnak és valóságnak véltünk, mindaz hamis, akkor kissé összezavarodunk. Elveszítjük az irányítást, nem tudunk megtartani dolgokat, mert egyszerűen kicsúsznak az ujjaink közül. Akkor mit tehetünk? Megpróbáljuk még inkább szorítani, amit fogunk. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian voltatok már a tengerparton. Amikor a markodba fogod a homokot, és megpróbálod megtartani, mi történik? Elkezd kifolyni a kezedből, ha száraz. S akkor megpróbálod még inkább szorítani – erre még inkább elszökik! Ugyanez történik minden egyébbel, amit tapasztalunk. Ha azt érezzük, hogy valamit elveszítünk, megpróbáljuk erősen és még erősebben megragadni. Ez a biztos módja, hogy teljesen elveszítsünk valamit. Teljesen.

De akkor hogyan és hol találjuk meg a valóságunkat?

(folytatása következik) 

 

[1] Elmélet, mely szerint a tudat az anyagból fejlődik ki.

[2] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lépcsősor – 1. fejezet

 



Leave a Reply