Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




81995374_534314633822823_8714350053579292672_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

„Az Úr Krsna azonban a Gítában elmondja, hogy a kezdők négy fajtája közül – aki szenved, aki pénzszűkében van, aki tudásra vágyik és aki bölcs – a bölcs az, aki nagyon kedves számára, hiszen, ha a bölcs ember ragaszkodik Krsnához, nem kíván Tőle cserébe anyagi nyereséget. A Krsnához ragaszkodó bölcs ember nem kér az Úrtól semmit viszonzásul, sem a szenvedése enyhítését, sem pénzt. Ez azt jelenti, hogy Krsnához fűződő ragaszkodásának alapelve kezdettől fogva többé-kevésbé a szeretet.”[1] (Neked: 31.o. lap alja utolsó bekezdés).

Tehát a szeretetteljes ragaszkodás önzetlen. Ellenkező esetben bármilyen kötődést üzletnek hívunk. ‘Szeretlek téged azért, mert te is szeretsz engem. Szolgállak azért, mert te is szolgálsz engem.’ Ez nagyon gyakori. De próbáljunk meg egyediek lenni! Miért kellene követnünk a tömegeket, az emberek általános útját ebben az üzleti mentalitásban? Miért is ne kezdhetnénk egy új fejezetet az élet történelemkönyvében? Próbáljunk önzetlenek lenni! Ez egy nagyon jól ismert titok, hogy minél inkább meg akarsz tartani magadnak valamit, annál inkább elveszíted; míg, ha kész vagy minél többet odaadni, annál többet fogsz visszakapni. Természetesen nem kell ezt vakon elhinnetek! Teszteljétek, próbáljátok ki saját magatok – vajon működi-e a ti életetekben is, vagy sem.

Elmesélhetek ezzel kapcsolatban egy személyes történetet? Egyszer éppen Góvardhan-púdzsát tartottunk. Ez egy olyan ünnepnap volt, melyet a hétvégére halasztottak a bhakták, mert nem tudtak összejönni, de a hivatalos évforduló ekkorra a hétköznapi dátumra esett. Egész nap mindenféle más szolgálattal voltam elfoglalva – ezt-azt tettem, fordítottam – tehát magára az ünnepre nem tudtam túl sok időt szentelni. Azonban szokatlan módon délután azt éreztem, hogy Girirádzs akar tőlem valamit. Késztetést éreztem arra, hogy adományozzak valamennyit a templomi adományos ládikába. Tudjátok, nagyon szép az, ha meglátogattok egy templomot és hoztok némi adományt. De amikor az ásramban élsz? S azt mondtam, hogy: ‘Rendben, ha ez az, amit elfogadsz tőlem, akkor örömmel adom. Nem számít, hogy az adományos dobozban vagy a zsebetekben tartjátok a pénzeteket – amúgy is a ti pénzetek.’ Mindenesetre úgy döntöttem, hogy az első papírpénzt, ami majd a kezembe akad oda fogom adni. Látjátok, ez nem számítgatás: ‘hogy majd inkább a legkisebbet adom’ vagy ‘inkább a másodikat fogom odaadni’. Nem, add az elsőt! S mi történt? Két nap múlva váratlan vendégek jelentek meg és ők is nagy adományt hoztak Girirádzsnak. Tehát, ha adsz, akkor akkor neked is juttatnak. De tisztázzuk, hogy ez nem egy pénzügyi tanács!

Baladév: De miért nem, Gurudév?

Swámí Tírtha: Mert Isteni dolgokból mi nem csinálunk üzletet. Mi önzetlenül odaadóak akarunk lenni, még akkor is, ha Ő nem viszonozza akár hússzorosan is az általunk adományozott pénzt. Még akkor is adni akarunk! Ne legyen számítgató az odaadásunk!

Mondhatok egy példát a számítgatásra? Egyik barátunk egyszer azt mondta: „Nagyon szerencsés voltam a múlt héten! Találtam két darab százdollárost az utcán és elhatároztam, hogy ebből az egyiket a templomnak fogom adományozni. De tudjátok van egy nagyon huncut fiacskám és elcsente az egyik százdollárost. S melyiket csente el? Azt, amelyiket a templomnak szerettem volna adományozni.” Ez egy valós történet, nem kitaláció! Teljesen elképedtem, amikor ezt meghallottam! Elképesztő! Szóval ez a mi feltételhez kötött helyzetünk, mi pont ilyenek vagyunk – egy kissé számítgatók. Óvatosnak kell lennünk a számítgató elménkkel!

Általában azt mondhatjuk, hogy sohasem veszítünk, ha odaadással végzünk valamit. De van egy ismérve ennek a típusú szolgálatnak, mint az adományozás. Ha egyszer már odaadtad, akkor ne gondolj rá többet! Többé már nem a te dolgod! Ahogy a Bibliában található: ne tudja a bal kéz mit csinál a jobb. Ha egyszer már odaadtad, akkor kész! Ha már Istennek adtad, akkor az az Ő dolga.

Ugyanez van minden más szolgálattal kapcsolatban – utána már ne számítgass! Ha egyszer már elvégeztünk valamilyen szolgálatot, az a mi javunkat szolgálja. Legyetek erről nagyon meggyőződve – utána már ne számítgassatok! Természetesen okosnak kell lennünk, úgy értem, először is meg kell értenünk, hogy hol és miképpen van szüksége a Legfelsőbbnek a szolgálatunkra; utána annak megfelelően kell cselekedjünk. De miután elvégezted, ne töprengj rajta tovább!

Egyszer egy tanítvány adományt szeretett volna adni Gurudévnek. S azt mondta: „Ez az adomány erre meg erre a célra van.” Gurudév nagyon dühös lett: „Hogy gondolod, hogy eldöntheted mire kell ezt fordítani?”

Természetesen van egy ajánlott módja mindenféle lelki vagy jámbor cselekedetnek. Mivel minimum a jóság szintjén kell cselekednünk; és a jóság minőségében adományozni azt jelenti, hogy megfelelő helyen, megfelelő személynek, megfelelő mentalitással stb. Hasonlóan minden egyéb típusú áldozat esetében, amit teszünk – némi erőfeszítés, némi tanulás, némi segítségadás – bármit a megfelelő szellemben tegyük. Mivel akkor kevesebb por lesz a tükrötökön, kevesebb füst keletkezik a tüzetekből és kevesebb réteg fedi el a lélekszikrát.

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

 



Leave a Reply