Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tudjátok egy jó barát, egy igazi barát, olyan mint egy másik énetek, de hogyan tehetünk szert ilyen barátra a lelki életben? Hogyan is hívják a pszichológiában ezt a másik ént: alterego (hasonmás), skizofrénia? Különbözőképpen mondják, de olyasvalakit takar, aki képes olvasni a tudatunkban, képes olvasni bennünk. Ugye ilyen egy barát? Általában, ha a másik személyiségünkről van szó, akkor arra ellenségként tekintünk. A probléma akkor van, ha a gyengébbik énünk és a hamis egónk harcol egymással. Akkor hol van az igazi énünk?

Mindegy is, a kérdés az, hogyan találhatunk rá egy igaz barátra, ki ez a másik énünk? Először is önmagunkká kell válnunk, majd ha ezzel tisztában vagyunk, akkor leszünk képesek felismerni a másikat, elsősorban lelki szempontból.

A rossz barát pedig olyan, mint egy árnyék – addig követ csak, amíg süt a nap. Ha már nem süt, akkor nem lesz mellettetek. Nektek kellene ilyen barát? Nem! Jobb, ha van egy igaz barátunk, aki olyan, mintha a másik énünk lenne.

A barátság azt is jelenti, hogy megosszuk amink van, sőt az eszményeink, a meggyőződésünk is ugyanaz. Milyen sokat jelent egy megértő barát! Nem csak együtt iszunk, hanem megosszuk a hitünket és osztozunk mindenben. Milyen magas szintű kapcsolat ez!

Tehát a barátság olyan, mint egy attitűd, egy hozzáállás, ami nem egy érzés, mert azok jönnek – mennek, hanem egy látásmód: Barátsággal állok hozzá az élethez. Mit tanácsol számunkra a Gítá: Tedd barátoddá és ne az ellenségeddé az elmédet.”[1] Tehát egy barátság létrehozása olyan, mint egy lelki gyakorlat. És amikor ez elmétek a másik énettekké válik, az azt jelenti, hogy egyben már a barátotokká is vált. Itt a kulcs a fegyelmezettség. Ha fegyelmezett az elmétek, akkor ő egy jó barát, máskülönben az ellenségetekké is válhat.

És tudjátok időnként a barátságra vonatkozó újabb és újabb közmondások látnak napvilágot. Nemrégiben hallottam egy újkeletű német mondást, ami a magyarokra vonatkozik, és nem valami kedvezően hangzik ránk nézve: „Ha van egy magyar barátotok, akkor már nincs szükségetek ellenségre”. Tudjátok, amikor először hallottam, akkor kissé zokon vettem. Jobb, ha inkább megfordítjuk: ha van egy magyar ellenségetek, akkor már nincs szükségetek barátokra, mert egy jó ellenség, az kincset ér. Egy kevésbé érett személyiséggel nem igazán lehet emelkedett vitát folytatni. Például, ha a másik illető egy lovagias jellem, akkor az benneteket is arra ösztönöz, hogy ti is úgy viselkedjetek, nem pedig zsiványként. Tehát egy jó ellenséget meg kell becsülni. Ezért kedveljük annyira az elménket, mert az jó ellenfél, mindig valami új ötlettel áll elő.

Baladév: Van még egy másik közmondás is: „Az ellenségeimtől meg tudom védeni magam, de Istenem, kérlek ments meg a barátaimtól!”

Szvámí Tírtha: Igen – akár magyarok vagy sem.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá,  6.5.

 



Leave a Reply