Sharanagati

Bár Szanátan gószvámí megtiltotta Csaitanja Maháprabhunak, hogy megölelje őt, az Úr mégis így tett. Ezáltal a nedvesség Szanátan testéről az Úréra kenődött, Szanátan pedig nagyon szomorú lett emiatt. Néha tehát – ahogy már beszéltünk róla – a kegy erőszakkal jön. Mint ahogy Szanátan is megpróbálta elkerülni, de nem tudta. Maháprabhu erőszakkal megölelte.

Majd mindketten, a szolga és a mester is otthonukba távoztak. Másnap Dzsagadánanda pandit ellátogatott Szanátan gószvámíhoz. Amikor Dzsagadánanda és Szanátan Krsnával kapcsolatos témákról kezdtek beszélgetni, Szanátan elmondta szomorúsága okát: „Azért jöttem, hogy csökkentsem boldogtalanságom az által, hogy láthatom az Úr Csaitanja Maháprabhut, az Úr azonban nem engedte, hogy elmondjam mi van az elmémben. Habár megtiltottam neki, Maháprabhu mégis megölelt. Így testére kenődött a viszkető fekélyeimből szivárgó nedvesség. Ily módon sértést követtem el lótuszlábai ellen, mely alól biztosan nem szabadulok majd. Ugyanakkor az Úr Dzsagannáthot sem láthatom, ez az én nagy boldogtalanságom! Azért jöttem, hogy a  javamra váljon, de úgy látom épp az ellenkezője történik! Nem tudom és nem is látom, hogy hogyan válik ez majd a javamra.

Két elképzelés volt: az egyik, látni az Urat a templomban; a másik, elkerülni Maháprabhu megsértését. Ezért az ellenkezője történt, nincs látogatás a templomba és aparádh Maháprabhuval szemben. Megtette ami tőle telt, mégsem volt sikeres.

Dzsagadánanda így szólt: „A legjobb hely a számodra Vrndávan. A Ratha-játrá fesztivál után visszatérhetsz oda. Az Úr már elrendelte, hogy mindketten, fivérek, tartózkodjatok Vrndávanban.” Mert emlékezzetek, Rúpa és Szanátan fivérek. És utasítást kaptak Csaitanja Maháprabhutól konkrét odaadó szolgálatokra, mint például az írás, prédikálás, zarándokhelyek feltárása… Ott elérsz majd minden boldogságot. Ami miatt ide jöttél, már beteljesült, láthattad az Úr lótuszlábát. Ezért miután láttad az Úr Dzsagannáthot a Ratha-játrá szekéren, távozhatsz.

Szanátan gószvámí így válaszolt: „Jó tanáccsal láttál el. Feltétlenül elmegyek oda, mert az a hely, amit az Úr lakhelyemként adott.”

Hmm… Szanátan gószvámí élvezhette az Úr ölelését. Elméje mégsem volt békés. A ti elmétek békés? Leginkább nem. Milyen kilátásaink vannak tehát, ha még egy nagyszerű bhakta is – akit az Úr maga ölelt meg – zavart?! Készek vagytok követni ezt a folyamatot? Van ennek egyáltalán értelme, hogy megölel az Isten és mégsem vagy elégedett?

De ekkor jön a bhakta barát. Kitárod szíved gondjait. Jó tanáccsal lát el, és megkönnyebbülsz. Lehet tehát, hogy arra a következtetésre jutunk, hogy egy bhakta erősebb mint az Úr maga. Amit te nem tudsz megoldani az Úr és közötted, egy vaisnava segítségével könnyen megoldódik. Ez a guru elv. Így van? Én és az Úr; mindig van egy kis zavar. Ha azonban egy bhakta jön segíteni, könnyen feloldja a feszültséget. Ez egy nagyon szép példa! Egyszerű dolgok történnek, bhakták jönnek és mennek, beszélgetnek valamiről, mégis lényeges tanításokra tehetünk szert.