Sharanagati

(az előző rész folytatása)

Ha hamis propagandát hirdetünk: „Csak csatlakozz a bhaktákhoz, és légy boldog!” – komoly erőfeszítések nélkül nem fog működni. Nem szabad becsapnunk az embereket. Meg kell mondanunk nekik, hogy ha csatlakoznak a bhaktákhoz, megsokasodnak a nehézségeik. Így van? Mert az illúzió édes, a tudatlanság mély, és amikor mélyen elmerülsz a tudatlanságban, egész jól érzed magad.

Emlékezzetek mindig Indra példájára. Egy alkalommal megátkozták, hogy szülessen meg a Föld bolygón. Habár ő a mennyek királya, mégis meg kellett születnie ezen a jelentéktelen kis Martja-lókán, a halál bolygóján. És nem királyként érkezett, hanem egy disznó formájában. Elég nagy ugrás egyik pozícióból a másikba. És tudjátok a disznók már csak disznók, disznómód viselkednek. Ott a sár, amiben fürdőt vehetnek, vagy a testüket kenegethetik vele, és nagyon különleges ételt fogyasztanak; a hangjuk is nagyon kellemes; a testük pedig különösen szép. És Indrának egy szép kis családja is volt – egy disznó hölgy, kismalackák. Nagyon elégedett volt: „Ez itt a birodalmam, csak nézz körül, milyen szép! Ott egy kis trágyarakás, itt a tavacskám, ez a családom, és ez vagyok én!” De ugyanakkor a mennyekben hiány támadt – rájöttek: „Hé, hová lett a királyunk? Vissza akarjuk kapni!” Egy csapat hírnök érkezett tehát – nagy félistenek, risik, munik – Indra udvarába. És így szóltak: „Oh, Indradév, kérünk gyere, szükségünk van a szolgálatodra odafenn!” Ő pedig így válaszolt: „Hogyan mehetnék?! Olyan boldog vagyok. Ez az életem! Olyan elégedett vagyok vele.”

Az invitálás mindig jelen van: „Gyere!” És nem csak a mennyekhez való csatlakozásra, hanem a lelki égbolthoz való csatlakozásra. Mégis azt mondod: „Oh igen, igen, de én elégedett vagyok itt. Ez az életem.” Ebből láthatjuk milyen erős az illúzió. És ezen mély illúzió gondoskodása alatt boldogok vagyunk. De amikor jön valaki és azt mondja: „Hé, te a disznók életét éled,” akkor jönnek a problémák. Mert szembenézel a realitással. És olyan magas kilátást kapsz, hogy ebből a sártócsából nagyon nehéz arra a szinte ugrani. Ez a tisztulás időszaka, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a kevert ízé. A feneked még mindig a sárban van, de szemeid már Krsna lótuszlábait nézik. Már tudsz valamit, de még mindig kötnek a korábbi dolgaid. Dönts tehát mielőtt csatlakozol a bhaktákhoz; ha a saradban szeretnél élni, akkor ne kérj semmit. Vagy – ha el szeretnéd érni Krsna lótusz lábait, akkor add fel a korábbi kötöttségeket. Még Rúpa Gószvámí is figyelmeztet mindenkit: „Ha élvezni szeretnéd az anyagi világot, ne nézz rá erre a Gópálra, aki a Jamuna partján áll, három ívben meghajolva, aranyló dhótiban, fuvoláján játszva és mosolyogva.” Mert ha élvezetet szeretnél meríteni, problémáid lesznek. Milyen problémák? Megfelejtkezel az anyagi illúzióról. Nem tudod többé megízleni az édes nem-halava ízt. Mást keresel. Hol találod? Ez a titok – hol találod a jó halavát?

Sríla Prabhupád egy verset szokott volt idézni a Bhágavatamból: „Ha Krsna szeret valakit, mindent elvesz.” Amikor tönkre ment a kis boltja, így szólt: „Oh, ha Krsna szeret valakit, elvesz…” És sokszor ismételte ezt a verset. Ne ijedjetek meg tehát ha nem vagytok az üzleti világ nagy sztárjai. Nem számít. Vagy ha nem vagyok egy híres hollywoodi színész. Csak nézzétek meg ezeknek a nagy sztároknak az életét – szánalmas. A legtöbben a drog és az alkohol rabjai – csak, hogy túl tudják élni az emberek bolond figyelmét. Nem így van? Jobb tehát egy alázatos életet élni. Ne kifelé éljetek, hanem a belsőtökön dolgozzatok.

És ezért azt mondom, ne vesztegessük az időt. Habár az örökkévalóságban élünk, az erre az életre szánt idő rövid. Tiszta bhaktira van szükségünk, nem kevertre – számítgatás, anyagi indíték, karma, gjána, móksa és annyi minden más.