Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




 „Az isteni pár, Rádhá és Krsna az én életem. Akár élek, akár halok, rajtuk kívül nincs más menedékem. A Jamuná-folyó partján, az alacsony kadamba-fák alatt csillogó drágaköves trónusra ültetem az isteni párt. Sötét és világos testüket csújával illatosított szantálpéppel kenem meg, s csamarával legyezgetem őket. Mikor pillanthatom meg holdvilághoz hasonlatos orcáikat? Málatí virágból készítek majd füzért, a nyakukba akasztom, lótuszvirág ajkaik frissítése végett pedig kámforral illatosított támbulát kínálok nékik. A Lalitá és Visákhá vezette szakhík beleegyezésével szolgálom majd Rádhá és Krsna lótuszvirág lábait. Csaitanja Maháprabhu szolgáinak szolgája, Naróttam Dász epedve várja, mikor szolgálhatja már az isteni párt.

Haladjunk lépésről lépésre. Miért nagyon tanulságos ez az ének? Mert végigvezet minket az odaadó szolgálat különböző lépésein. Először is: „Az Isteni Pár, Rádhá és Krsna az életem.” Jugala-kisóra[1] azt jelenti, amikor az ifjú Rádhá és Krsna találkoznak. Nem idős formában, idős korban, bottal járva; nem. Hanem amikor frissek, amikor mindennél szebbek. Ez az isteni találkozás imádatom tárgya.

Ebből az első mondatból megérthetjük, hogy nem vagyunk monoteisták. Legalább kettő – Rádhá és Krsna. Duo-teisták vagyunk tehát. És miért, miért fejlesszük tovább a monoteizmust? Ha a végső isteni elvet csak egyként látjuk, az unalmas. Univerzális, végső, de nem sok változatosság nyilvánul meg abban az egységes végső elvben. Ha azonban képesek vagyunk ezt a végső isteni elvet úgy látni, mint a Szépség és Szeretet közötti egységet, akkor jelenik meg a dinamikus harmónia. Kicsit elméletinek hangzik ez így? Igaz? Megjelenik a dinamikus harmónia az életünkben – mit jelent ez?! Egyszerűen annyit, hogy Rádhá és Krsna az életem – olyannyira szeretem őket. Mert Ők személyek, mert Ők az enyémek! Szerethetem Őket, mert az enyémek! Nem tudok egy elvet szeretni – az tényleg elméleti, steril.

Ez a vers tehát elvezet minket az elmélettől a gyakorlatig. És mi a gyakorlati hit eredménye? „Akár élek, akár halok, Ti vagytok az oltalmam.” Ez azt jelenti, hogy élni fogsz. De azt is, hogy meg fogsz halni. Mégis élni azt jelenti, hogy egy másfajta módon élni; és meghalni Értük – ez is másfajta halált jelent.

Mifajta életet várhatsz el, ha Krsnának, Rádhá-Krsnának vagy Jugala-Kis-órnak ajánlod az életed? Mit gondoltok?

Krpádhám: Veszélyes boldogság.

Tírtha Mahárádzs: Veszélyes boldogság?! Ez a dinamikus harmónia!

Lókanáth: Egy életet tele szenvedéssel.

Tírtha Mahárádzs: És mindezt mosolyogva mondod?! Ez a dinamikus harmónia. Láthatjátok, hogy egyesíti az ellentéteket. Boldogan mondja, hogy ez az élet tele van szenvedésekkel. Míg mások könnyek közt mondják majd: „Olyan boldog vagyok”. Az ellentétek egyesítése: fekete és fehér együtt. A Szépség és Szeretet egyesítése. Hogy is van ez? Ellentétek ezek? Ez egy igen nagy ellentét, mert versenyeznek egymással. Ki a végső elv, ki a hatalmasabb: a Szépség vagy a Szeretet?

Ilyenfajta életre számíthatunk tehát ha Krsnának, Rádhá-Krsnának ajánljuk az életünket: egy versengéssel, szenvedéssel, halállal teli életre. Nagyon hasonlít az anyagi életre; mégis mi a különlegessége, miben különbözik? Miért gyakoroljuk, ha ez az amire számíthatunk? Használjuk arra ezt a nagy elvet, hogy lássuk a visszatükröződést a tükörben. Ez tehát az a következtetés, amire az élettel kapcsolatban jutottunk; lássuk, mi van a tükörben, mi a halál. Mert akár élek, akár halok, Nálatok veszek oltalmat, Ti vagytok az én menedékem. Milyen az odaadó halál? Azt jelenti, hogy saját magunk számára kell meghalnunk. És abban a pillanatban, ahogy meghalunk önmagunk számára, újjászületünk egy magasabb síkon mások számára. Ez a halj meg, hogy élhess elve. Az odaadó halál azt jelenti, hogy újjászületünk az igazi életre. Ezért ez egy nagy átalakulás folyamata, amikor meghalunk önmagunk számára, és az Úr kedvére születünk újjá. Általában mindenki fél a haláltól; és manapság az élettől is sokan félnek. De én azt gondolom, hogy lelkesnek kell lennünk ezen változás, ezen váltás miatt.

Erre számíthatunk: Akár élek, akár halok – Ők az én oltalmam. És az, hogy oltalom alatt állhatunk egy nagyon egyedi és rendkívüli változás az életben. Ha van védelmeződ, az nem azt jelenti, hogy nem kell dolgoznod, azonban biztos lehetsz a sikerben. Hol van az oltalmam? Hol találhatjuk meg az isteni védelmet? A dinamikus harmóniában – halj meg, hogy élhess.

És akkor, azonnal, ahogy oltalmat vettél egy kvantumugrást hajtasz végre. Fizika ez, vagy metafizika? A következő vers a kvantumugrás: „A Jamuná-folyó partján, az alacsony kadamba-fák alatt ragyogó drágaköves trónusra ültetem az Isteni Párt.” A kvantumugrás egy váratlan változást jelent, nagy energiával együtt. Oltalmat vettél, és a mentalitásod azonnal Vrndávanba repül. Ez az igazi kvantumugrás. Miért? Mert ez egy nagy ugrás az életed színvonalában. Korábban azzal voltam elfoglalva, hogy hogyan fizessem a számlákat, most azzal, hogy hová lettek Krsna fülbevalói. Korábban a pénzt hajtottam, most fülbevalók után kutatok. A probléma kissé hasonló, de alapjában különbözik. A bhakti tehát nem azt jelenti, hogy megszűnnek a problémáink, lesznek problémáink, de sokkal magasabb, egészen más szinteken.

Krsna-kathá kérdése: Az elején arról beszélgettünk, hogy a lelki világ is kettősségeken alapul, mint a világos és a sötét, Istennő és Isten, és így tovább. És azt is tudjuk, hogy az anyagi világ is kettős, mi tehát a hasonlóság a kettő között?

Tírtha Mahárádzs: Nincs igazi hasonlóság, mert ez a világ csak sötét. Ez az egyetlen hasonlatosság. Egy sokkal filozofikusabb nézetből mondhatjuk, hogy az anyagi világ kettősségeiben, vagy sokféleségében a lelki világ szépsége és változatossága tükröződik, de egyfajta korlátozott, eltorzult formában. Ezért tilos egyenlőségjelet tenni a kettő közé. Ne tévesszük össze az egyiket a másikkal.

 

(folytatjuk)



[1] az ifjú pár



Leave a Reply