Sharanagati

Neli kérdése: Már régóta motoszkál bennem egy kérdés, és vívódom, hogy meg merjem-e kérdezni, mivel úgy vélem, ez egy provokatív kérdés. Feltehetem?

Tírtha Mahárádzs: Halljuk, hogy megítélhessük!

Neli: A kereszténységben létezik egy személyiség, aki valamennyi rossz tulajdonság hordozója: a Sátán. A vaisnava irodalomból tudjuk, hogy Krisna valamennyi jó tulajdonság hordozója. Létezik a vaisnava filozófiában olyan személy, aki valamennyi rossz tulajdonsággal rendelkezik, éppúgy, mint a kereszténységben?

Tírtha Mahárádzs: Ebben semmi provokatívat nem látok. Hát, honnan is származik a sátán koncepció? A zoroasztriánus világképből. Egyfajta perzsa és távol-keleti felfogás, a dualista világképből, ahol létezik a fény és a világosság, létezik egy jó Istenség, és létezik egy úgyszólván rossz Istenség – egyikük a pozitív erőket, másikuk a negatív erőket képviseli.  Ezt a felfogást később beillesztették az Ótestamentumba, ezután pedig az Ótestamentumból a kereszténység által világszerte elterjedt. Ám ha továbbmegyünk Keletre, különböző magyarázatokat fogunk találni ugyanarra a dologra. Például Maháprabhu azt mondja, hogy nincsen jó és rossz. Egyrészt ez azt jelenti, hogy nincs fény és sötétség. Miért is? Mert csakis a spirituális igazság az egyetlen létező. A jó és rossz relatív elképzelések, és kizárólag az anyagi síkon érvényesek, vagyis a dualitás síkján. Ám e szint fölött nincsenek ellentétek. Például a brahman a létezés egyesített síkja, fölötte áll az anyagi természet dualitásainak, csupán fényes, sötétség nélküli. E mögött az isteni fény mögött tudjuk, hogy ott van az isteni fény forrása, ez pedig Krsna kedvtelése, Ő Maga.

Mindazonáltal fel kell tennünk a kérdést: vajon honnét kezdődik az illúzió? Ha csupán Isten és Isten fénye létezik, hogyan létezik az illúzió? Ám az illúzió, mint tudjuk, kétféle módon működik – az egyik az isteni illúzió, a másik pedig az anyagi illúzió. Egyrészt mondhatjuk azt, hogy Isten energiájának legnagyobb kiterjedése ez a mahá-májá, vagyis az evilági illúzió, amely eltorzítja az elképzeléseket. Épp ezért az illúzió következménye a tudatlanság, amely rossz cselekedeteket eredményez, ezekből pedig bűnös cselekedetek származnak. Ám tudnunk kell, hogy a megértésünk szerint még a májá képviselője sem rossz. Ő Durgá, Durgá Déví, ő félisten, van teljesítendő kötelessége, és bhakta. Vagy még a halál istene, Jamarádzs is a Legfelsőbb szolgája, bár kötelessége az, hogy megbüntesse azokat, akik azt megérdemlik.

Neli: Tehát nem létezik ilyen személyiség – a legkegyetlenebb, a legirigyebb. Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó kérdés. Nézzük csak! Mondhatjuk, hogy nincs ilyen. Ám néha az isteni lílában, ezekben a történetekben előfordulnak negatív karakterek is. Tudjuk azt is, hogy léteznek a dévák, és léteznek az aszurák[1] is. Ám valójában ők fiú- és lánytestvérek, ugyanattól az apától származnak, vagyis testvérek – féltestvérek. És valakinek el kell játszania a negatív szerepet is azért, hogy azok, akik a pozitívat játsszák, eleget tehessenek küldetésüknek. Mi is a fő sátán neve? Lucifer, helyes. Mi a név jelentése? “Aki a fényt hozza.” Oh! Ez egy sátáni tevékenység – fényt hozni? Mi volt az ő pozíciója ezelőtt?

Neli: Bukott angyal.

Tírtha Mahárádzs: Mielőtt nem bukott el, ő volt a fő angyal. Ez ismét arra mutat rá, hogy isteni eredetű, tehát semmi negatív nincs benne. Ám a szabadsággal való visszaélés következtében a negatív részt kellett szolgálnia. Mégis, ontológiailag, eredetéből nézve azt láthatjuk, hogy még a negatív oldal képviselője is a pozitív oldalból ered. Ha pedig bármelyik karaktert a mi hagyományunk nagyon kegyetlennek vagy negatívnak is tünteti fel, az csupán a játék része.

(folytatása következik)

1. A dévák és az aszurák nem emberi teremtmények, a dévák a természet irányító személyiségei, az aszurák a dévák – gyakran mágikus erővel bíró – ellenfelei.