Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017.05.08-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 Miért van Sríla Srídhar Mahárádzs templomának kilenc kupolája és ugyanennyi tornya? Ez nem csupán egy építész művészi önkifejezésének az eszköze, hanem szimbolikus. A legmagasabb főkupola, az odaadó szolgálat kilencedik elemét jelképezi – a teljes meghódolást, a totális önátadást. Ez annyit jelent, hogy: odaszentelni, feláldozni az életeteket az isteni szolgálatban, pontosan. Viszont ez nem véráldozatot jelent, nem kell megsemmisülnötök – sokkal inkább azt jelenti, hogy Isten szolgálatában foglaljátok le magatokat. Ez egy magasfokú önfeláldozás. De miért is fontos a vér?

Jasódá: Ott van benne a tudat.

Szvámí Tírtha: Helyes! Valójában a vér hordozza a tudatot, s ezért ez egy rendkívül értékes, lényeges elem. Miért piros a vérünk? Gondoltatok már erre valaha? Azt mondhatnátok erre, mert így szép! Nem, van ennek egy másik oka is. Kémiailag vasat tartalmaz, ezért vöröses. Mi a leggyakoribb nehézfém az univerzumban? Ugyanez – a vas. Tehát elmondhatjuk, hogy csillagpor van a vérünkben. Ez fizikailag összekapcsol bennünket az univerzummal. S ha a bennünk keringő vér a tudat hordozója, mely átjárja az egész testet, akkor a vér feláldozása a tudat odaszentelését jelenti. S a Gítában[1]  Krisna elmondja, hogy ne pusztán az akaratunkat, hanem az intelligenciánkat is áldozzuk fel, amikor odaszenteljük a tudatunkat – ez a legmagasabb rendű önfeláldozás. Tehát az életünket, a tudatunkat kell a Jóisten szolgálatának odaszentelnünk, így fejlesztve ezzel a tudatosságunkat.

A vér nagyon szimbolikus. Ha az emberek vonatkozásában a vérre gondolunk az a halált jelzi. A hősök készek a vérüket adni az országukért, míg a nők esetében ez az élet szimbóluma. Tehát ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, melynek egy igencsak intenzív szimbolikus és mély jelentése van.

Ezért mindazok, akik vérrel foglalkoznak, mint például a gyilkos, a hentes vagy a harcos, általában nagyon erős aurával rendelkező, erőteljes emberek. Ugyanez érvényes a bráhmanákra. Egy bráhmana nem vágja fel a testeteket, hogy elvérezzetek, hanem a tudatotokra hatva, megtisztítja azt – a véretek leglényegét. Ezért azok az emberek, akik képesek megtisztítani a tudatunkat, szintén nagyon erőteljes, erős aurájú emberek.

Így Dzsada Bharat vérét kioltani és feláldozni annyit jelent, hogy elvenni valami nagyon értékeset a nyereség fejében – ez olyan, mint egy reményteljes felajánlás, valamiért cserébe. S a következményekből azt láthatjuk, hogy Kálí Istennő készen áll elfogyasztani a helytelen tudatúak vérét a feláldozandó emelkedett személy vére helyett. Ha ismét szimbolikusan tekintünk minderre, mit jelent az, hogy elveszi a tolvajok, gazemberek vérét? Azt, hogy kész megváltoztatni a tudatukat, elvenni a bűneiket, megemészteni, megsemmisíteni azokat. Szóval ez nem egy ősi horrorfilmből való jelenet, hanem a tudat megváltoztatásának a lényege. Megragadni valami rendkívül fontosat és a megfelelő mederbe terelni azt.

 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 18.70.



Leave a Reply