Sharanagati

Egy kellemetlen témával szeretném kezdeni. Beszélgessünk egy kicsit a bűnökről. Habár nem bűn-tudatosak szeretnénk lenni, sokkal inkább szeretnénk – minimum – Isten-tudatosak lenni, mégis jó tudni, hogy mi az, ami hasznos és mi az, ami kerülendő. Már megtanultuk a bűn általános definícióját: a magasabb energia alacsonyabb célra való használata. Az emberek általában az abc-nél kezdik a meghatározásokat… Bűnös tett például valami rosszat tenni, vagy bántani valakit. Ez a lista azonban olyan hosszú, hogy nem igazán érthető mi is igazából a bűnös tett, nem egyszerű eljutni egy általános meghatározásig, és megérteni, hogy mi is a bűn. Ezért ha sikerül, egy általános meghatározást adni, sokkal könnyebben megérthetjük mi helyes és mi helytelen.

A bűn egy másik definíció szerint az Istennel, az isteni akarattal való szembefordulást jelenti. Általában a vallások használják ezt a magyarázatot. Hátat fordítani Istennek. A mi vallásunkban is megtalálható ez a definíció, Bhaktivinód Thákur fogalmaz ily módon, azonban kibővíti azzal, hogy „akarattal, vagy anélkül”. És bár a hiba az hiba, mégis rossz szándékból, vagy akarattal elkövetve súlyosabb, mint véletlenül, megfelelő ismeret hiányában, vagy megértés hiányában. Elemezzük tehát figyelmesen a bűn ezen általános vallási magyarázatát – szembefordulni az isteni akarattal – és tegyük hozzá: akarattal, vagy a nélkül.

A bűn, egy újabb definíciója szerint, egy olyan hiba amit folyamatosan gyakorolunk, fenntartunk. Ismételten elkövetett hiba, tartósan gyakorolt hiba. Ez is bűn, különösen, ha tudjuk, hogy hibát követünk el! Ha nem tudod, akkor csak egy buta hiba újra és újra…

Mi a prájascsitta? Bűnbánat, nevezhetjük így. Elmész a paphoz, ö pedig azt mondja: „Mond el ezt és ezt az imát és kész!…” Egyetértetek? Nem. Habár ez is egy fajta bűnbánat. Mégis ha arra a folyamatra próbáljuk alkalmazni, amit mi követünk, akkor ezt „náma-aparádhnak” hívják. Amikor bűnös tetteket követsz el és aztán „ledzsapázod”! Ennél is rosszabb ha eleve úgy követed el ezeket a tetteket, hogy „Majd kiegyensúlyozom egy kis dzsapázással.” Ez a komplett náma-aparádh.

Mégis az, hogy teszünk valamit, valamilyen extra szolgálatot, gyakorlatot, annak érdekében, hogy tisztuljunk, ez természetes! Például egy mosógépben is vannak különböző programok. Így van? Például takarékos vagy fél töltet. Fél-megtisztulás, ez elég? Hmm? Ha pedig valami nagyon piszkos a főzőprogramot kell alkalmazni, és extra mosóport és fehérítőt is hozzá kell adni. Sokféle anyagot hozzáadsz, és keményen dolgozol, hogy megtisztítsd a ruhákat, hogy ismét fehérek legyenek.

Természetesen a megoldandó problémák is különböznek. Ha valaki előző életeiben kevés nehézséget gyűjtött össze, neki a tisztulás is gyors és könnyű. Azonban ha valakinek nagy súly nyomja a vállát, sokáig tart megszabadulni tőle, letenni.

Két irányból lehet eljutni az emberi létformába. Felemelkedhetsz az emberi létformába és leereszkedhetsz az emberi létformába. Ha felemelkedünk az emberi létformába az azt jelenti, hogy hosszú utat jártunk már be az anyagi létezésben. Azt is mondhatjuk, hogy idős lélekről van szó. Habár a lélek természetesen örök, mégis mondhatjuk, hogy hosszú múlttal rendelkezik, hosszú anyagi múlttal. És emlékeztek a három kapura, amelyen keresztül az állati létformából az emberibe lehet lépni. Tehén, majom és oroszlán. A tehén a szattvikus (jóság) kapu, az oroszlán a radzsaszikus (szenvedély) és a majom a tamaszikus (tudatlanság). Bizonyos értelemben tehát Charles Darwinnak igaza volt, az emberek a majmoktól származnak. Főleg azok, akik a tama-gunában vannak. Amikor azonban elértük az emberi létformát, felelősek vagyunk tetteinkért. És akkor felmerül a kérdés – jámbor vagy bűnös?