Calendar

June 2019
M T W T F S S
« May    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




offering_Radharaman

(Szvámí Tírtha 2012. májusi szófiai tanításából) 

Folytassuk felolvasásunkat! Arról beszéltünk, hogy milyen hányattatások érték Prahládot az iskolájában, hogy Visnu iránti odaadása és az a törekvése, hogy elkötelezettségét másokkal is megossza keverték őt bajba.

“Prahlád tanárai súlyosan megdorgálták őt, ám nem volt bátorságuk megütni, hiszen a király fia volt. Egy idő múlva aztán ismét nagy gonddal és figyelemmel kezdték őt tanítani a dharma, artha s a káma elveire, és a három fajta sásztrára, hogy ezeknek az ösvényeknek a követésére inspirálják őt. Néhány nap múlva megállapították, hogy Prahlád mindent megtanult a politika tudományáról, mert képes volt helyesen válaszolni valamennyi kérdésre. Ennek megörülvén először is az édesanyjához vitték vissza a fiúcskát. A királynő hihetetlenül boldog volt, hogy látja a gyermekét, szépen megfürdette, testét illatszerrel kente be, majd áldásos jelekkel díszítette. Ezután gyönyörűen felöltöztette a legszebb ruháiba, majd sok értékes ékszerrel ékesítette. Ezt követően tanárai Hiranjakasipuhoz vitték Prahládot. Prahlád rögtön hódolatát ajánlotta, amint az édesapja elé járult. Amikor HIranjakasipu látta, ahogy fia leborul előtte a földre, megáldotta őt és örömében mindkét karjával szorosan átölelte. Majd ölébe vette, és biztatóan örömkönnyek között, örömteli mosollyal így szólt hozzá: “Ó, Prahlád, kedves gyerekem, élj sokáig! Kérlek, mondj bármilyen jó dolgot, amit a mestereidtől tanultál, s neked a legjobban tetszik!” Miután édesapja ezt kérdezte tőle, Prahlád azt gondolta:“Sukrácsárja e két fia nem tisztességes tanítók. A szentírások azt mondják, hogy a szad-guru, a valódi guru két tulajdonsággal kell, hogy rendelkezzen. Az első a srótrijam, vagyis jól kell ismernie a szentírásokat. A másik a brahma-nistha, vagyis teljes hittel kell szolgálni a Jóistent. Elmondhatjuk, hogy Sanda és Amarka, a két tanár jól ismerik a szentírásokat, ám nem hisznek a Jóistenben. Épp ellenkezőleg, nagyon is kötődnek az anyagi dolgokhoz, ezért nem tekinthetők igazi gurunak.“[1]

Sokszor kérdezitek: “Ki a valódi guru?” Általában ilyenkor én azt szoktam megkérdezni, hogy “Ki a valódi tanítvány? “ Mindannyiunknak vannak tehát kérdései és megvitatásra váró témái, de itt ezt a két tulajdonságot említik: srótrijam brahma-nistham. Srótrijam: rendelkezik a sásztrákról szóló tudással, és brahma-nistham: nincs semmilyen más elkötelezettsége, csak a Jóisten iránti elkötelezettség.[2] Ez azt jelenti, hogy semmilyen magánélete sincsen már többé. Sok-sok egyéb tulajdonság és követelmény létezik még, melyeket az ősi tradíció és Srí Csaitanja Maháprabhu és követői alakítottak ki. De ha ebből a két tulajdonságból kell választani, melyik a fontosabb? . A sásztrákról szóló tudás, vagy a Jóistenbe vetett mélységes hit? Az utóbbi sokkal fontosabb, hiszen a sásztráknak vége-hossza nincsen! Természetesen kell rendelkezni egy bizonyos szintű információval, ám végső soron az elköteleződés és a megvalósítás isteni minősége az, amire szükség van.

Általában az emberek így gondolkoznak magukról: ’Ha van tudásom, jobban fognak tisztelni.’ Tehát szert tesztek egy kis tudásra innen-onnan, s megpróbáljátok másoknak megmutatni. Ám az ilyen típusú tudás olyan, mint a vaj – minél kevesebb van valakinek belőle, annál inkább terjeszti. Később, amikor a lelki utatok egy kissé érettebb szakaszába juttok, akkor már nem az fog érdekelni, hogy túl sok tudást gyűjtsetek össze, s még kevésbé az, hogy terjesszétek. S erre Bhakti Vaibhava Purí Mahárádzs szolgált nagyon szép példával. Ifjú szannjász tanítványai rendkívül felkészült tanításokat tartottak – ékesszóló, ragyogó, briliáns, történetekkel és idézetekkel teli tanításokat. Egyszer éppen abban a templomban jártam, ahol Purí Mahárádzs tartott leckét, s hát ugye, a bhakták a tanítás után rendszerint megbeszélik, hogy mit hallottak. Ez alkalommal is ez történt, azt mondták: „Gurumahárádzs arról beszélt, hogy ha belépünk a templomba, meg kell próbálnunk alázatosan tiszteletünket ajánlani a múrtiknak.” S én azt gondoltam, hogy nem csillogtatja a felkészültségét, nincsenek extra történetek, idézetek, csak valami nagyon egyszerű – próbáld meg szeretetteljes hódolatodat ajánlani az Úrnak! De ez egy alapvető üzenet, ami túlmutat az összes lehetséges briliáns tanításon? Azt gondolom, hogy nagyon is alapvető.

Tehát, ha választanunk kell a kettő között – tudás vagy hit – akkor jobb, ha a hitet választjuk; mert ha van hited, akkor a tudás is rád száll. Ha tudásod van, akkor még azt a kicsikét is, amit tudsz, könnyen elveszítheted.

(folytatása következik)

[1] Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

[2] Lásd Mundaka-upanisad 1.2.12.



Leave a Reply