Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2011.01.05-i, szófiai előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Lílávatár kérdése: Hozzáfűzhetnék valamit Krisna-prijá kérdéséhez, mely a lelki névre vonatkozott? Ha megvizsgáljuk a születéskor, illetve a felavatáskor kapott neveket akkor, ha nem is minden esetben, de nagyon gyakran azt láthatjuk, hogy az első vagy az első két betű megegyezik a civil nevünk kezdőbetűivel. Mi ennek a jelentése?

Szvámí Tírtha: Általában az ácsárják így adják a neveket. Miért? Mivel azonosulunk a nevünkkel, ez valami hozzánk nagyon közel álló dolog. Még a világi, családi nevünk is determinál bennünket, egy életprogramot jelent, mellyel a korábbi tíz, húsz, harminc, ötven évben azonosultunk. Nem szükségszerű, hogy elvessünk mindent a korábbi életünkből, hanem a cél az, hogy emeljük tovább. Mindaz, amivel rendelkeztek, azt gazdagítsátok és ily módon válik még istenibbé, közelebbivé az isteni szolgálathoz.

Tehát a nevek segítenek megtalálni az utat. Ha nem tudjuk, hogy mi micsoda, mit hogyan neveznek a világban, akkor el vagyunk veszve. Szóval ennyire fontos, hogy legyenek megnevezésünk mindenre!

Egyszer névadó ceremóniát tartottunk egy családnál, ahol hat gyermek volt, melyek mindegyike más-más kontinensen született. Látom tetszik nektek ez az ötlet! Nos, ezek a gyerekek már nagyobbacskák, nem pedig újszülöttek voltak. Az ünnepség után az egyik kisfiú odajött hozzám és azt mondta: „Most már eltűnt a régi nevem? Már nincs többé?” Ő ettől nagyon megijedt. Aztán megértettem, hogy ez volt az ő identitása, önazonossága. A nevem bizonyos értelemben én vagyok. Tehát, határozottan azt feleltem, hogy: „Nem, nem, nem! Az veled van, csak hozzáadtunk egy kis ragyogást a nevedhez!” – Azt hiszem, hogy a lelki neve Fényességes vagy Napsugár, vagy valami hasonló lett.

Nos a nevünk nagyon fontos a számunkra. Mivel azonosulunk a nevünkkel, ezért a tanítóink általában tiszteletben tartják a születési nevet, melyhez hozzátéve még valamit, tovább emelik.

Manydzsarí kérdése: S azokban az esetekben, amikor az avatáskor kapott név nagyon eltér a születéskor kapott névtől, ez azt jelenti, hogy teljesen felhagyunk a múlttal és egy egészen új irányt veszünk?

Szvámí Tírtha: Minden esetben egy új életet kell kezdenünk! Bármilyen hibát is követtünk el vagy akármilyen hiányosságaink is vannak, meg kell tőlük szabadulnunk. Ezzel az úgymond új névvel történő azonosulás segít bennünket, hogy belépjünk ebbe az új szerepkörbe, életszakaszba. S mint ahogy említettem, az új emelkedett minőség, életcél vagy feladatkör számít, nem feltétlenül a hangzás vagy a nevet alkotó betűk.

Például egyszer egy fiatalember látogatott el a nyilvános programunkra, majd karatált ragadott és annak ellenére, hogy először vette a kezébe, tökéletesen játszott! Azt gondoltam magamban, hogy: ‘Ez nagyon érdekes!’ Majd így szóltam hozzá: “Ó, ez remek! Legközelebb gyere el hozzánk az ásramba!” Erre ő: „Rendben, elmegyek!” Majd a következő héten el is jött és bemutatkozott: „Bogának hívnak.” Ez volt a vezetékneve. Azonnal, mint egy villámcsapás hasított belém: ‘Ó, bhógából praszádammá kell, hogy tegyük’. A bhógából, aminek a még nem felajánlott étel hívják, Praszádot, megszentelt ételt készíthettek – a felajánlás által. Tehát azt éreztem, hogy: ‘Ó, ebből a fiúból Praszádamot kell készítenünk!’ S így is történt. Krisna néha még a polgári név által is ad egy kis utalást.

Manydzsarí: S mi lett a lelki neve?

Szvámí Tírtha: Dzsagannáth Praszád.